Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „fekete" korszak

„Az én hálószobámban van egy genfi falszőnyeg és egy japáni rajz, egy puhafából készült ágy. (...) Szemben az ággyal a kandalló mellett egy képem függ (nem rossz), mint majdnem minden dolgom, keskeny fekete rámá­ban. Egy szegény szoba belseje, amelynek fala sötét­zöldre van festve, egy ágyban fekvő beteg szegény asz­szony, mellette edények és gyertyatartó - egy kis ibolya­csokor." 2 így írta le pár évvel később édesanyjának azt a képét, amelyben mai ismereteink szerint először mutat­koztak meg teljes fegyverzetükben új törekvései. A szo­báját díszítő japán és kínai rajzokhoz hasonlóan nála is a lendülettel meghúzott vonalak nyugodt ritmusán alap­szik a síkkompozíció. László Gyula hívta fel azonban ar­ra a figyelmet, hogy „Rippl-Rónai vonalművészete nem keleti átvétel." A látvány gondos egyszerűsítéséből szü­letett gyengéd rajza „egyenletes vastagságú. Szépsége hosszan ívelő voltában van. Éppen egyenletessége mi­att síkban marad, míg a távol-keleti vonal téri hatású." 3 Rippl vonalai a cloisonnizmus elvét követik, azaz a kö­zépkori zománcművesek vagy üvegablakkészítők kes­keny fémpántjaihoz hasonló módon választják el egy­mástól a színeket, a körgyűrűkként egymásra épülő for­masíkokat. A Gauguin és követői által Pont-Avenben gyakorolt szintetista eljárás egyéb jellemzői is jól érzékel­hetőek, hiszen egyáltalán nem modellálja a formákat, kerüli a rövidüléseket és legfőképpen egyenlő módon kezeli a képelemeket. A motívumok egyenértékűségé­nek megőrzéséhez Ripplt az „egyszerre festés" elve is hozzásegítette, melyet nemrégiben alakított ki magá­nak: „az egyszerre-festés fogalmába az egyenlő módon való festésmódot is belefoglalom. Ez: a készülő mű minden részének egyforma stádiumban való tartása, il­letőleg befejezése (...) A kép minden része egyformán lényeges, fontos, ezért minden részét egyformán kell festeni: egységes faktúrával." 4 A vászonba bedörzsölt, tetszőén vékony olajfesték már-már pasztell hatású, így nyoma sincs az ecsetjárást megőrző, pasztózusan arti­kulált felületnek: még egy adalék a szintetikus stílus tisz­taságához. Erősen visszafogott színvilága miatt Rippl képének mégsincs semmi gauguines jellege. A tompa, fénytelen színek, egyszerű formák lakonikus eszközte­lensége a Van Gogh-i végtelen szegénységet és magá­rahagyatottságot juttatja inkább eszünkbe. Rippl fest­1. Edouard Vuillard: Nő ágyban, 1891 körül / Woman in bed, around 1891 .Washington, National Gallery of Art menyének ez az érzelmi töltete egyben legközelebbi analógiáitól is elválasztja, Vuillard azonos témájú, ám merőben más hangulatú síkkompozícióin ugyanis sem­mi ilyesmi nem érzékelhető. A biztosan azonos évben keletkezett olajkép, az Agyban sosem volt Vuillard életé­ben kiállítva, 5 azt Rippl csak akkor láthatta, amikor meg­látogatta francia barátját. Vuillard /Vő ágyban című ak­varelljei (1. kép) nem datálta. Általában 1891 körülinek gondolják, de nézetem szerint inkább későbbi. Hason­lóan átlós kompozíció, mint Rippl műve, csak annak tü­körképe. Ez már nem a függőlegesek és vízszintesek rendjére feleselő, furcsán megtört redőjű takarók-pár­nák arabeszkjeire épül, mint az Agyban, és koloritja sem a homokszínek változatait érvényesíti, hanem közelebb áll más műveinek játékosságához, különösen a takaró élénk mintázata miatt. Nem olyan kiérlelt mű, mint az előző, vagy Rippl képe, inkább gyorsan odavetett ötlet­ről van szó - esetleg éppen magyar barátja festményé­nek reminiszcenciája nyomán. Sz. M. A. 1 MNG Adattár, ltsz.: 5118-1-13, sajtókivágat. 2 Genthon 1969. 144. 3 László 1978. 31. 4 Rippl-Rónai 1957. 62., 35. D Perucchi-Petri képanalízise, in: Frèches-Thory-Perucchi-Petri 1993. 309-310. 11. James Pitcairn Knowles arcképe, 1892 (Knowles festő; Egy skót úr; Skót festő barátom, James Pitcairn Knowles; Knowles skót festő barátom; Männ­liches Portrait; Nagykalapos szőke férfi; Nagykarimás kalapú férfi) Portrait of James Pitcairn Knowles, 1892 Olaj, vászon; 64,5x64 cm J. j. 1.: monogram Felirat: a vakrámán középen: 1892 Neuilly s/S J. Pitcairn-Portréja RR6[sic!] Nagykalapos szőke férfi Rónai MNG ltsz.: 57.122 T Proueniencia: 1928-ban már Spitzer Herman (a későbbi Szikszai Ár­min) tulajdona. Özvegyétől 1957-ben vásárolta meg a MNG. Kiállítva: 1897 Nemzeti Szalon 56.; 1897-98 Műcsarnok 190.; 1900 Rippl 111.; 1902 Rippl 293.; 1905 Kaposvár 10.; 1906 Rippl 126.; 1911 Rippl II. terem 10.; 1912 Rippl 1.; 1912 München 1.; 1914 Bécs, Künstlerhaus, Jahresausstellung 155.: 1917 Rippl 50.; 1928 Rippl 236.; 1961 MNG 11. R.; 1961 Genf 15.; 1979 Chicago 25.; 1980 Ljubljana 34. R.: 20.; 1981 Velence; 1982 Róma; 1982 Bologna 229. R.: 27.; 1983 Rippl Róma 5.; 1983 Rippl Szeged 1.; 1984 Rippl Mis­kolc 1. R.; 1986 MNG 284.; 1988 Helsinki, Tampere 53. Irodalom: Rippl-Rónai 1911. R.: 66 után.; Petrovics [1942] XVI.; Genthon 1958. 12. R.: 6.; Aknai 1971. 10. R.: 8.; Keserű 1982. R.: 30.; Genthon MTA MKCS-C-l-36/1283, 1458 A kép modellje Rippl-Rónai párizsi éveinek - Aristide Maillol mellett - legmeghittebb barátja. Közös neuillyi otthonuk kandallója előtt ábrázolja őt, háromnegyed profilban, belső térben szokatlan módon: kalapban, nagykabátban, útra készen. Az úgynevezett olajgrafikák jellegzetességeinek megfelelően a figurát határozott,

Next

/
Thumbnails
Contents