Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „fekete" korszak

„Az én hálószobámban van egy genfi falszőnyeg és egy japáni rajz, egy puhafából készült ágy. (...) Szemben az ággyal a kandalló mellett egy képem függ (nem rossz), mint majdnem minden dolgom, keskeny fekete rámában. Egy szegény szoba belseje, amelynek fala sötétzöldre van festve, egy ágyban fekvő beteg szegény aszszony, mellette edények és gyertyatartó - egy kis ibolyacsokor."

2 így írta le pár évvel később édesanyjának azt a képét, amelyben mai ismereteink szerint először mutatkoztak meg teljes fegyverzetükben új törekvései. A szobáját díszítő japán és kínai rajzokhoz hasonlóan nála is a lendülettel meghúzott vonalak nyugodt ritmusán alapszik a síkkompozíció. László Gyula hívta fel azonban arra a figyelmet, hogy „Rippl-Rónai vonalművészete nem keleti átvétel." A látvány gondos egyszerűsítéséből született gyengéd rajza „egyenletes vastagságú. Szépsége hosszan ívelő voltában van. Éppen egyenletessége miatt síkban marad, míg a távol-keleti vonal téri hatású."

3 Rippl vonalai a cloisonnizmus elvét követik, azaz a középkori zománcművesek vagy üvegablakkészítők keskeny fémpántjaihoz hasonló módon választják el egymástól a színeket, a körgyűrűkként egymásra épülő formasíkokat. A Gauguin és követői által Pont-Avenben gyakorolt szintetista eljárás egyéb jellemzői is jól érzékelhetőek, hiszen egyáltalán nem modellálja a formákat, kerüli a rövidüléseket és legfőképpen egyenlő módon kezeli a képelemeket. A motívumok egyenértékűségének megőrzéséhez Ripplt az „egyszerre festés" elve is hozzásegítette, melyet nemrégiben alakított ki magának: „az egyszerre-festés fogalmába az egyenlő módon való festésmódot is belefoglalom. Ez: a készülő mű minden részének egyforma stádiumban való tartása, illetőleg befejezése (...) A kép minden része egyformán lényeges, fontos, ezért minden részét egyformán kell festeni: egységes faktúrával."

4 A vászonba bedörzsölt, tetszőén vékony olajfesték már-már pasztell hatású, így nyoma sincs az ecsetjárást megőrző, pasztózusan artikulált felületnek: még egy adalék a szintetikus stílus tisztaságához. Erősen visszafogott színvilága miatt Rippl képének mégsincs semmi gauguines jellege. A tompa, fénytelen színek, egyszerű formák lakonikus eszköztelensége a Van Gogh-i végtelen szegénységet és magárahagyatottságot juttatja inkább eszünkbe. Rippl fest1. Edouard Vuillard: Nő ágyban, 1891 körül / Woman in bed, around 1891 .Washington, National Gallery of Art menyének ez az érzelmi töltete egyben legközelebbi analógiáitól is elválasztja, Vuillard azonos témájú, ám merőben más hangulatú síkkompozícióin ugyanis semmi ilyesmi nem érzékelhető. A biztosan azonos évben keletkezett olajkép, az Agyban sosem volt Vuillard életében kiállítva,

5 azt Rippl csak akkor láthatta, amikor meglátogatta francia barátját. Vuillard /Vő ágyban című akvarelljei (1. kép) nem datálta. Általában 1891 körülinek gondolják, de nézetem szerint inkább későbbi. Hasonlóan átlós kompozíció, mint Rippl műve, csak annak tükörképe. Ez már nem a függőlegesek és vízszintesek rendjére feleselő, furcsán megtört redőjű takarók-párnák arabeszkjeire épül, mint az Agyban, és koloritja sem a homokszínek változatait érvényesíti, hanem közelebb áll más műveinek játékosságához, különösen a takaró élénk mintázata miatt. Nem olyan kiérlelt mű, mint az előző, vagy Rippl képe, inkább gyorsan odavetett ötletről van szó - esetleg éppen magyar barátja festményének reminiszcenciája nyomán. Sz. M. A. 1 MNG Adattár, ltsz.: 5118-1-13, sajtókivágat. 2 Genthon 1969. 144. 3 László 1978. 31. 4 Rippl-Rónai 1957. 62., 35. D Perucchi-Petri képanalízise, in: Frèches-Thory-Perucchi-Petri 1993. 309-310. 11. James Pitcairn Knowles arcképe, 1892 (Knowles festő; Egy skót úr; Skót festő barátom, James Pitcairn Knowles; Knowles skót festő barátom; Männliches Portrait; Nagykalapos szőke férfi; Nagykarimás kalapú férfi) Portrait of James Pitcairn Knowles, 1892 Olaj, vászon; 64,5x64 cm J. j. 1.: monogram Felirat: a vakrámán középen: 1892 Neuilly s/S J. Pitcairn-Portréja RR6[sic!] Nagykalapos szőke férfi Rónai MNG ltsz.: 57.122 T Proueniencia: 1928-ban már Spitzer Herman (a későbbi Szikszai Ármin) tulajdona. Özvegyétől 1957-ben vásárolta meg a MNG. Kiállítva: 1897 Nemzeti Szalon 56.; 1897-98 Műcsarnok 190.; 1900 Rippl 111.; 1902 Rippl 293.; 1905 Kaposvár 10.; 1906 Rippl 126.; 1911 Rippl II. terem 10.; 1912 Rippl 1.; 1912 München 1.; 1914 Bécs, Künstlerhaus, Jahresausstellung 155.: 1917 Rippl 50.; 1928 Rippl 236.; 1961 MNG 11. R.; 1961 Genf 15.; 1979 Chicago 25.; 1980 Ljubljana 34. R.: 20.; 1981 Velence; 1982 Róma; 1982 Bologna 229. R.: 27.; 1983 Rippl Róma 5.; 1983 Rippl Szeged 1.; 1984 Rippl Miskolc 1. R.; 1986 MNG 284.; 1988 Helsinki, Tampere 53. Irodalom: Rippl-Rónai 1911. R.: 66 után.; Petrovics [1942] XVI.; Genthon 1958. 12. R.: 6.; Aknai 1971. 10. R.: 8.; Keserű 1982. R.: 30.; Genthon MTA MKCS-C-l-36/1283, 1458 A kép modellje Rippl-Rónai párizsi éveinek - Aristide Maillol mellett - legmeghittebb barátja. Közös neuillyi otthonuk kandallója előtt ábrázolja őt, háromnegyed profilban, belső térben szokatlan módon: kalapban, nagykabátban, útra készen. Az úgynevezett olajgrafikák jellegzetességeinek megfelelően a figurát határozott,