Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)
KATALÓGUS / CATALOGUE - A „fekete" korszak
Mlle Dutile képmása, 1892 előtt (Női fej; Md Dutile; Arckép; Zöld hátteres profil; Fehérvállú nő) Portrait of Mlle Dutile, before 1892 Olaj, vászon; 46x38 cm J. b. középen: R. Rónai és monogram Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum ltsz.: 82.9.1. Proueniencia: 1894-ben Fadrusz János, 1952-ben Lóránt Henrik tulajdonában volt. 1982-ben BÁV aukción vétel útján került köztulajdonba. Kiállítva: 1894 Nemzeti Szalon 26.; 1894-95 Műcsarnok 119.; 1900 Rippl 133.; 1936 Ernst Csoportkiállítás 46.; 1952 Rippl 152.; 1982 BAV 59. aukció 202. Irodalom: MNG Adattár, ltsz.: 5118-1-36/a.; Magyar Géniusz, 1897. R.: 697.; Horváth 1995. R.: 97.; Genthon MTA MKCS-C-I-36/1650 Rippl-Rónai korai, párizsi korszakából származik a pasztellhatást keltőén finom ecsetvonásokkal megfestett, zöld háttér előtti mellkép. Arca, válla sápadtan hófehér, szája, szeme, füle körül leheletnyi rózsaszín árnyékkal. A kép korai voltát a grafitceruzával rajzolt körvonalak alátámasztani látszanak. Fülbevalója is csak vázlatosan, ceruzával jelzett. A párizsi Le Temps, 1892. április 19-i száma kritikát közöl az Hôtel (Palais) Gallierában rendezett kiállításról, és ebben említi Rippl női profilokat ábrázoló képeit, ugyancsak megemlékezik hasonló témájú művekről a Siècle, a Le Solr, valamint a L Eclair 1892. május 6., illetve 7-én a Champ de Mars-i kiállítás alkalmából. 1 Rippl a Le Temps említett számát a kedvező kritikával megküldi Zala Györgynek, a budapesti Epreskert u. 14-be. Zala vesz is tőle képet, és ez La fleur chlorose címmel szerepel az 1894-ben a Nemzeti Szalon kiállításán, mégpedig egy, Fadrusz János tulajdonában lévő Női /e/jel együtt. Valószínű, hogy a két kép, amely Párizsban együtt volt kiállítva, a pesti tárlatra is együtt érkezett, s mindkét vétel is egyszerre történt. 2 Fadrusz tehát megveszi a Női fejet, amely a Magyar Szalon újság eredeti felvétele szerint Mme Dutile arcképe Párizsban. 3 Ehhez a vásárláshoz biztos ízlés kellett, mivel a kép itthon igen rossz kritikát kapott. A Magyarország 1894. októberi egyik számában a művészt és modelljét egyformán elmarasztalják. „Nem, olyan női ruhába bújtatott csontváz, mint Mme Dutile képmása, nem számíthat kegyelemre. Koporsóba az ilyen múmiákkal nem - műtárlatba! Hogy valaki a holdkóros manierral tetszeleg és ezt művészi eredetiségnek deklarálja, azt még értjük, de hát abban a holdkórosságban nincsen ízlés!" 4 Az egykorú kritikus mentségére válik, hogy cikkét így fejezi be: „Ha mégis dicsérnünk kell rajtuk valamit, ez az érzés a szemekben. Ott meglátszik, hogy Rippl-Rónaiban tudás is van, nem csak affektálás." Ripplt elsőként Lyka Károly veszi védelmébe: „Senki sem akadt még, aki (...) az íróknak szemére lobbantotta volna, hogy elefántcsont színű arc és fehér márványból való kebel nincs a természetben. A java írók büntetlenül írhatták le ezeket a jelzőket; az olvasó megérezte, hogy egy-egy ilyen szóval meg van adva valamely jellemző vonás. Rippl-Rónai most megfesti ezt a hasonlatot és íme, kiátkozzák (...)" 5 Ödön könyveit, melyek az említett elmarasztaló megjegyzéseket megőrizték, a művész később átnézte, és a Mme megjelölést Mlle-re javította, ugyancsak az ő keze írásával szerepel a lapkivágat alatt: „Mlle Dutile képét megvette Fadrusz. Igen igen szereti." 6 1917-ben Rippl-Rónai Degas-ról összegyűjtött emlékeiben írja, hogy a francia mesterhez hasonlóan ő maga is szívesen készített fényképfelvételeket egyes műveiről, így a Mlle Dutile arcképéről is. „(...) majdnem életnagyságú - barnás színben - elmosódott kép - Munkácsy látta, és azt kérdezte, hogy hol vettem ezt az eddig sehol sem látott Titien- (Tizian - Sz. G.) reprodukciót ?"' Az említett fotóreprodukció holléte azonban nem ismeretes. A mű keletkezésének időpontját teljes biztonsággal megállapítani nem tudjuk. Mégis tájékozódásul szolgál a Szomorkodó nő című alkotás 8 , amelyen a tenyerébe hajtott fejjel könyöklő nőalaknak - a Mlle Dutile-hoz hasonló - márványfehér arca és keze ugyancsak kivilágít a finom zöldesszürke háttérből. A jobb alsó sarokban (elég nehezen) olvasható bekarcolt jelzés szerint a művész 1892-ben Párizsban festette. A két kép feltehetően közel egykorú. Sz. G. 1 MNG Adattár, ltsz.: 5118-1-36/a. Nagy valószínűséggel Mlle Dutile arcképét nevezik fehér vállai miatt kissé gúnyosan „vérszegénynek" (...un profil de jeune fille anémique de M. Rippl-Rónai). Lehetséges, hogy a Vérszegény nő (1900 Rippl 76.) szintén Mlle Dutile arcképe. 2 A vételt - mintegy Rippl népszerűsítése céljából - Hock János a Hazánk, 1894. szeptember 6-i számában megjelent „A magyar művészet haladása" című cikkében hangsúlyozza: ,. Zala és Fabruss" (sic!) kitűnő szobrászaink vettek tőle képeket. A sajátos sajtóhiba ellenére is egyértelmű, hogy Fadrusz Jánosról van szó. 3 MNG Adattár ltsz.: 5118-1-49. 4 Beragasztott kritika szerző megjelölése nélkül, MNG Adattár, ltsz.: 5118-1-49. 5 Horváth 1995. 24. 6 A kép 191 l-ben még Fadrusz tulajdonában van. Lásd Rippl-Rónai levele Lázár Bélának Kaposvárról, 1911. november 5. (MNG Adattár, ltsz.: 3651/1939/29). „Fadrusztól van érdekes levelem. Náluk van egy szénrajzom és egy szép érdekes női profilom." ' Rippl-Rónai József: Degas - apró emlékeimben. Nyugat, 1917. II. 631. 8 Egykor Szilárd Vilmos tulajdona, jelenleg letét a MNG-ban. Ltsz.: LC1 61.1 ; j. j. 1.: Rónai 92 Paris. A képre Földes Mária hívta fel a figyelmemet.
