Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „fekete" korszak

1. Rippl-Rónai József: Tea time, 1889. Külföldi magántulajdon I Owned privately abroad donképpen azért látogatott meg ekkor, hogy utazó szándékát közölje, és meghívjon Colpachra, a birtokára (...) Szeretné, ha elmennék én is és redukált alakban lemásolnám »A két család « című festményét. A másolatért hétszáz frankot ajánlott fel azzal, hogy a munka teljesítése után kényem-kedve szerint festhetek magamnak, ameddig és amennyit tetszik."

2 Az idézetből három dolog világlik ki: egyrészt, nem biztos, hogy a történet 1889-ben játszódott le;

J másrészt, hogy Munkácsy rosszallása nem volt akadálya további együttműködésüknek; harmadrészt, hogy Munkácsy nem volt ízlésdiktátor, hiszen Rippl a munka teljesítése után „kénye-kedve" szerint festhetett magának. A nevezetes eseményről, Rippl-Rónai colpachi időzéséről, csak úgy, mint Saint Marceaux

4 szobrászművésznek - akiben Rippl új mecénást vélt találni - korábbi vásárlásáról

5 a somogyi sajtó is tudósított.

5 Ezek szerint 1891-ben a colpachi tartózkodás hathetes volt, s ezt egy normandiai vendégeskedés követte egy előkelő francia családnál,

7 „a hol befejezi azt a képciklust, a melyet őszkor külön kiállításon akar bemutatni Parisban". Az utóbbi megjegyzés joggal vonatkoztatható a következő évben az osztrák-magyar nagykövetségen megvalósult tárlatára, amelynek katalógusát mindmáig nem sikerült fellelni. A sajtófigyelőből és újságcikkekből tudjuk, hogy 60 műve volt kiállítva, köztük a Saint-Marceaux által megvásárolt két pasztell. A kritikákból a kollekció bő egynegyede rekonstruálható,

8 azonban a Nő fehérpettyes ruhában semmilyen címvariációban sem fordul elő. Arról, hogy Rippl-Rónainak még mindig milyen fontos lehetett Munkácsy véleménye, a megnyitó előtt írott levele tanúskodik: „...egy páran igen jól viselik magukat, úgy látszik, hogy Munkácsyék is (...) A múlt pénteken igen szép vendégség volt náluk és én bemutattam egy festményemet nekik, - ezzel igen nagy elismerésre tettem szert, úgyhogy Munkácsy teljesen meg volt nyerve ügyemnek, - feleségével és az összes látogatókkal együtt."

9 A megnyitó után arról számol be, hogy Munkácsy, Chaplin festő nejével, kétszer is jöttek, habár tőlük egy órányira esik is a helység..."

10 Az 1892-es kiállítás anyagi és társasági sikere,

11 a francia sajtó jóindulatú kritikái bátoríthatták a Munkácsytól való teljes függetlenedésre.

12 A kiállítás forrásosan feltárható anyaga azt mutatja, hogy Rippl ekkor már elindult saját útján. Mikor és hogyan kezdődött más irányú tájékozódása, ma még lépésről lépésre nem dokumentálható. Kétségtelen azonban, hogy 1890 és 1892 között

13 zajlott le az az önállósodási folyamat, mely Emlékezéseiben, illetve inkább a későbbi interpretációk során egy jelenetbe sűrítve drámai színezetet nyert, de valójában hosszabb ideig tartó és szervesebb fejlődés eredménye lehetett, sokirányú érdeklődéssel és kísérletezéssel. Megismerte és megszerette a japán művészetet s Whistler nagy hatása alól ő sem vonhatta ki magát.

14 E két forrás összegző főműve a Nő fehérpettyes ruhában című festménye, mely illanó mozdulatával a japán fametszetek kompozíciós hagyományaira, formátumával, színvilágával, gyöngyházas derengésével Whistler finom női portréira utal.

15 2. A Magyar Figaró karikatúrája, 1892. december 4. 49. sz. I Caricature of the Magyar Figaro, 4 December 1892, no.49