Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - BERNÁTH Mária: Egy közép-európai modell. Hatás és asszimiláció Rippl-Rónai József festői munkásságában

7. Edward Burne-Jones: Zöld nyár, 1864. Magántulajdon I Green Summer, 1864. Private collection adatok, maga a konkrét ismeretanyag mennyire tekinthető ez idő szerint megbízhatónak. Rippl-Rónai tudniillik nem könnyíti meg dolgunkat. Emlékezéseiben az évszámokkal lazán bánik, és pályájának erről az idejéről valló fontos leveleit csak 1905-ben, 1906-ban, illetve 1907-ben írja,

35 tehát ez irányú emlékeit csak tizenöt év elteltével rögzíti. A későbbi Nabis egyes tagjaival a Julian-akadémián ismerkedett meg, ahová Párizsba érkezése után hamarosan beiratkozott. Nem tudjuk, mennyire fogadható el saját közlése, hogy ő a Julianakadémiát csupán három hétig látogatta,

36 mindenesetre az valószínű, hogy Vuillard-t, Bonnard-t, Ransont és Sérusier-t ott ismerte meg. A Nabis 1891-ben rendezte első kiállítását a Reuue Blanche szerkesztőségében,

37 majd további tizenhárom kiállítást az évek során a Galerie Le Bare de Bouteville-ben. Ami feltűnő, hogy ezen kiállítások közül Rippl-Rónai csak az ötödiken szerepelt 1893-ban egy képével, az Ágyban fekvő nő című vászonnal (kat. sz.: 10.) és egy rajzával, ugyanekkor Bing Art Nouveau-jában 1895-től rendszeresek a Nabisval közös bemutatkozásai.

38 Vitathatatlan tehát, hogy Siegfried Bing pártfogása hozta őt közelebb a Nabishoz, itt most nem beszélve litografáló művészetének Bing általi támogatásáról. Végül, a Nabis-val való lazább-szorosabb együttműködését lezárja részvétele a Durand Ruelnél rendezett kiállításon - tíz képpel, 1899ben. A kapcsolat nem volt igazán intenzív, aminek valószínűsíthető okára a későbbiekben még visszatérek. A Nabik munkásságának jellemzőit látszólag egymástól elég távol eső értékek nyomán lehet befogni. A Gauguin szintetizmusa által kibontakoztatott primer szimbólumok szavakkal kifejezhetetlen élményekre utalnak, a színek, a formák és a vonalak közvetítésével. A Nabik műveinek e háttere a gauguini tanokból leszűrt tapasztalaton nyugszik.

39 Jellemző képeiken a dekoratív, igen kifejező kontúr, a kontúrokat kitöltő keveretlen, a palettáról egyenesen a vászonra kerülő színek. A dekoratív szándékból fakadó törekvés, a harmadik dimenzió szerepének visszaszorítása az egész csoportra jellemző, bár az általános elvektől kinek-kinek az oeuvre-je bizonyos vonatkozásban eltért. A Puvis de Chavannes-kultusz mindnyájukra, ideatelt művészetének asszimilálása különösen Denis-re jellemző. „Puvis de Chavannes mindnyájunk számára nagy és csodálatos példakép volt" - mondja Denis.

40 Nem feledkezhetünk el legalább az említés szintjén a korszakot át- és átjáró japanizmusról Whistlertől Gauguinig és a Nabis művészeiig. A japán kiállításokból 41 leszűrhető művészi tapasztalatok olyan aranytartalékká váltak a 19. század második felének Párizsában, amelytől akár a szecessziós vonal, akár az aszimmetrikus kompozíció vonatkozásában szenvedéllyel lehetett inspirálódni.

42 A következőkben azokra a stíluseszközökre szeretnék röviden utalni, amelyeket Rippl-Rónai a francia festészet Gauguin indította mozgalmából épített be művészetébe. Az mindenesetre egyértelmű, hogy Rippl-Rónai ezektől a művészektől kapta a legmélyebb szellemi és vizuális támogatást, a Munkácsy-korszak után egy más helyről való rálátás lehetőségét a világra. A Mars-mezei Szalonban 1894-ben kiállított Öreganyám című képe, (kat. sz.: 26.) a Nabik ismeretsége mellett meghozta számára a Revue Blanche körének és személyesen Gauguinnek az elismerését is

43 (8. kép).