Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - CSORBA Csilla: Előhívás. Rippl-Rónai József és a fényképezés

RIPPL-RÓNAI ÉS A FÉNYKÉPEZÉS 1865-1900 Rippl-Rónai Józsefről, az arcképfestészet igazi nagymesteréről kb. 110 fénnyel írt képet ismerünk. Az elsőt 1865-ből, Enczmann László fényképész műterméből, amelyen édesanyja, Knezevich Anna látható két gyermekével, Józseffel és Ödönnel (1. kép). A négyéves József és a pár hónapos Ödön nehezen tűrték a hosszú másodperceket, arcuk bemozdult, életlenné vált. A 15 éves gyógyszerészinasról kétféle felvételt készített Langsfeld Mór kaposvári fényképész. Rippl 23 éves korában, 1884-ben feltehetően a sorsdöntő elhatározást, a festő müncheni útját megelőzően ült a műtermi gép elé a család, a szülők és a négy gyerek: József kis életképet alkot a csoportképen, amikor egy felállított festőállvány előtt festéshez készülődik. Egyébként ez az ügyetlenül komponált fotó az egyetlen, amelyen a teljes Rippl család látható.

7 A müncheni évekből sajnos nem maradt ránk Ripplt ábrázoló fotográfia. Az 1887-ben ösztöndíjjal Párizsba érkezett fiatal festő keskeny, még a vizitkártyánál is ki1. Knezevich Anna két fiával, Józseffel és Ödönnel, 1865. Enczmann László felvétele. Kaposvár, Ripp-Rónai Múzeum I Anna Knezevich with her two sons, József and Ödön, 1865. Photo by László Enczmann. Kaposvár, Rippl-Rónai Museum sebb formátumú, minden műtermi dekorációt nélkülöző, egyszerű, spontán beállítású képet készíttet H. Chillier (Thillier?) fotóssal (2. kép). A későbbi évekből ismert kilépő lábmozdulat, csípőre tett kéz itt jelenik meg először fényképen, ami később festményein is gyakori. A magasnak látszó, nyurga fiatalemberre áll leginkább Thadée Natanson leírása: „Sötétbarna, megtermett legény volt, sűrűn sodorgatta tömött, feketés bajuszát. Kicsit nehézkesen viselkedett, de csak az elbillent fejjel, félénken elejtett szavakig."

8 Nehezen datálható az a négy ferrotípia (fényérzékenyített vékony fémlemez), amelyen az alkatában az előbbivel megegyező, vékony, bajuszos, de már az elsőrangú divatot követő fiatal festő áll a fényképezőgép elé egyedül vagy élettársával, Lazarine-nel valamely tengerparti nyaralás alkalmával.

9 A fentiekben említett alkalom szülte gyorsfényképekkel ellentétben tudatos tervezés előzte meg a neuillyi otthon intérieurjében, kertjében felvett fotók beállítását. Mielőtt azonban e képek elemzéséhez kezdenénk, indokolt szót ejteni a párizsi évek időszakáról, Rippl-Rónai és a fényképezés kapcsolatáról. E gondolat kifejtéséhez levelezését, lakásáról készült fényképeit, emlékezéseit és műveit (grafikákat, festményeket) használtuk fel. Kiindulópontként álljon előttünk a Nyugatban megjelent „Degas apró emlékeimben" című írása, amelyben az alábbi megállapítást teszi: „Meg tudom érteni a szép úgynevezett elrontott lemezek - szeretetét, mert ezeket - jóval előtte - magam is csináltam és csináltattam. Többek közt egy igen sikerült van még most is birtokomban - egy női fej (Mlle Dutile után) majdnem életnagyságú - barnás színben - elmosódott kép - Munkácsy látta és azt kérdezte, hogy hol vettem ezt az eddig sehol sem látott Titien-reprodukciót?"

10 A leírás érdekessége, hogy Rippl 1911-ben megjelent Emlékezéseiben - ahol a párizsi időszakot bőven tárgyalja, nem tesz említést arról, hogy fényképezéssel kísérletezett volna, holott feltűnően korán, már a müncheni Akadémián, megismerkedhetett az akkor még bonyolult fotografálással. A bajor főváros ez idő tájt a hivatásos fotósoktatás egyik európai centruma, ahol később számos magyar mester is megfordul és képezteti magát. A gyógyszerészettel több éven át foglalkozó Ripplnek a laborálás, a vegyszerekkel való bánás sem lehetett teljesen idegen. Munkácsy mellett dolgozva ugyancsak láthatta, hogy a mester szívesen frissítette memóriáját egy-egy kosztümös modellről készült fotóval. A müncheni festészet nagyjai, és Munkácsy esetében is a fotó modellt helyettesítő, olcsóbb, többször használható segédeszközt jelentett. A kosztüm kiválasztása, a póz, esetleg a csoportok beállítása feltehetően a művész irányítása mellett történt, a fényképet azonban többnyire nem a művészek készítették." Azon művészek számára, akik az egyszeri modell-beállítás díját sem tudták megfizetni, az 1850-60-as évektől a 20. század elejéig férfi-női aktokat statikusan, illetve mozgásban ábrázoló albumok, akadémiai füzetek, egyedi fotográfiák jelentek meg.

12 Rippl-Rónai Degas-ra való emlékezésében azonban nem a fénykép fotómodellt, illetve vázlatot helyettesítő szerepéről esik szó, hanem az új technika beépítéséről, a grafikával egyenrangú használatáról. „A nyolcvanas évek végén - mondták -