Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - PANDCJR József: Rippl-Rónai Ödön (1865-1921)

barátok, művészek jöttek és mentek, Ödönt is odavárták. Kaposvárott részletfizetésre megvásárolta bátyjától annak Fő utcai házát, ahol berendezkedett. Minden talpalatnyi helyet műalkotásoknak biztosított. A művek szorosan egymás mellé kerültek „tapéta szisztéma" szerint úgy, ahogy azt külföldön is látta. Az öreg, szép bútorok fölé képeket helyezett, a fiókokban levelek, érmék s egyéb ritkaságok, a vitrinekben porcelánok és pásztorfaragások lapultak átgondolt rend szerint. Ha a festő lejött a városba, itt pihent meg, Ödönnél. A ház gazdája becsalogatta ismerőseit, barátait, a művek között elmélkedett a művészetről, úgy érezte, hogy ezekben a tanszobákban lehet a leghatékonyabban és legeredményesebben beszélni ezekről a dolgokról. Ebben a hajlékban, amit kaposvári üffizinek, kaposvári Képtárnak neveztek - jól érezte magát. Fiatal barátjának, Bernáth Aurélnak mondta egyszer: „Én boldog vagyok a kaposi házamban a fűzfám alatt. A lelógó ágakon át kilátok a Fő utcára, ha egy kis szél van, ezek az ágak ide-oda lengenek, s ez engem igen elszórakoztat."

16 A ház egykettőre szűkössé vált, keresni kellett egy nagyobbat, hogy gyarapodó gyűjteményét méltó körülmények között tudja elhelyezni. A Rózsa utca 9. számú, 6 szobás házat szemelte ki magának. Lakásának ajtajára kiírta: „Múzeum". Kaposvári otthonában volt ideje törődni nemcsak mások nevelésével, hanem saját formálásával is. Jól látta korának művészeti vonulatait, sokat olvasott, tájékozódott, s mindent megtett azért, hogy méltó szellemi társa legyen bátyjának. „Ödön szent tisztelettel viseltetik bátyja iránt, soha nem kételkedik abban, hogy amit ő csinál, az az egyedüli helyes út, az elméleti magyarázattal előbb készen van, mint maga a művész, s életét e pálya egyengetésére áldozza. RipplRónai természetességgel fogadja ezt az imádatot, mint ami neki kijár, nem hatja meg, viszonzásul annyit ad és ez nem kevés -, hogy Ödön válik életének egyetlen bizalmasává és egyetlen intellektuális partnerévé."

17 Volt idő, amikor talán Ödön többet és messzebb látott kaposvári otthonából, mint a Róma-hegyen tevékenykedő testvére. Olvasmányaiból, a látottakból leszűrte a tanulságokat, bölcselkedve állította össze jelmondatait.

18 Myomtatott röplapjára íratta: „Azok az igazi koldusok, akik a művészetet nem tudják igazán élvezni, mert az éhezőknek ételt lehet adni, a hajléktalannak hajlékot, de akinek a lelke üres, azon nem segíthet senki. Az lelkében hajléktalanul, dideregve, éhezve járhat az élet utain az idők végezetéig."

19 Rónai Ödön gyakran felkapaszkodott a Róma-hegyre, neki jutott az a kiváltság, hogy ott az új Ripplműveket elsőként megszemlélhette, megbírálhatta. E látogatások során a művészet körüli eszmefuttatásokon, az ízléssel berendezett szobákban, s a gondosan megkomponált kertben is otthon érezte magát. RipplRónai József is, akárcsak Ödön az „intimus" otthon kialakításának volt értő mestere. A lakását gyakran átrendezte, bútorait, tárgyait új hellyel kínálta meg. Ő is gyűjtött a maga módján. Párizsból hozta haza kedvenc empire bútorait, falra akasztotta a barátaitól kapott képeit, metszeteit. Rónai Ödön a kis jövedelmű műgyűjtők sorába tartozott. A műtárgyvásárlásra fordított összeget szerény nyugdíjából tette félre. Figyelte az újsághirdetéseket, a gyűjteményekről megjelent közléseket, a műelemző írásokat, a meghirdetett hagyatéki árveréseket. Ezekről tudomást szerezve nagy gonddal, hozzáértéssel és kifinomult ízléssel végezte munkáját. Ismeretei, tájékozottsága alapján áttekintve gyarapodó gyűjteményét, tisztában volt annak jelentőségével, és azt mások gyűjteményének értékével is összevetette. Kitartó volt, s ráérősen tette meg lépéseit a műgyűjtés nehéz útján. Órákat volt képes várakozni, s ha kellett, éjszakákon át utazott vonaton, vagy szekerezett a somogyi utakon. A kisméretű, könnyen szállítható műtárgyakat kedvelte, de nem vetette meg a kastélyokból szanálásra kerülő öreg bútorokat sem. Eljárt pécsi vásárokra, kedvenc helye volt a kaposvári Erzsébet-tér, ahol a hetipiacok idején felkutatta a kosarakban meglapuló népművészeti tárgyakat, sótartókat, tükrösöket és egyéb pásztorfaragásokat. Józseftől kapott rajzokkal, ajánló sorokkal és ezekkel a tárgyakkal kopogtatott be budapesti művészekhez. Gyűjteményének legféltettebb darabjai voltak azok a festmények, amelyeket testvérétől szerzett meg. Száznál több Rippl-Rónai-kép volt a birtokában, többek között: Vasúti munkások; Kéthelyi fasor; Fiumei kikötő árbocokkal, Halak; Maillol háza; Pireneusi táj; Banyuls; Az aggódó Paulina mama; Meggyfavirágzás; Hő fekete 3. Rippl-Rónai Ödön: Roboz István portréja, 1912 körül. Kaposvár, Bernáth Caesar tulajdona I Portrait of István Roboz, around 1912. Kaposvár, owned by Caesar Bernáth