Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - ORVÁTH János: A Róma-villa egykor és ma

2. Társaság a ház előtt, 1912. Középen profilban Rippl-Rónai áll. Vasárnapi Újság, 1912. 39. sz. 783. / Company in front of the house, 1912. Shown in profile in the middle is Rippl-Rónai (Vasárnapi Újság, 1912, no.39. 783) Ripplék kb. 7,5 hold „külső részt". A gazdálkodás felelőssége és gyakorlati terhei nem érintették mélyen a művészt. A burgundiai falucskából származó Lazarine számára is talán csak a konyhakert és a baromfiudvar ellátása volt ismerős. Felfogadtak egy szakácsnőt, egy vincellért, egy állatgondozót, s a legfontosabbat, egy intézőt, a zselicszentpáli Hegedűs Györgyöt, alias Tokát, aki felesben művelte Rippl-Rónai szántóföldjeit. A festő később sem tanult bele a gazdálkodásba, s Tóka sem nagy ambícióval dolgozott. Csak annyira igyekezett, ahogy jónak látta - mesélik róla.

8 Rippl-Rónai figyelő szeme a következő dolgokat rögzítette életművében: A felesek aratják a búzát; Gyűjtik a szénámat kaposi kertemben; Behordják a gabonát estefelé; Rakják az asztagot; Szedik a krumplltermést; Jön a vihar aratáskor az első napon; Jön a vihar, Schlesingeréknél már esik; Az én nyíresem vágáskor télen; Kukoricaszedés; Kivágták az akácát; A termés az enyém, a ház Rajczi szomszédé; stb. Ezekből a képcímekből egy öntudatos és huncutmód hivalkodó gazda beszél, aki az így termett festményekkel jobban törődött, mint földjének gyümölcsével. A park vegetációja sokkal jobban lekötötte a művész fantáziáját. A magas fák, a lila akác, orgona- és mogyoróbokrok lombjainak függönye minden külső megfigyelőt kirekesztett az amúgy is ritkán lakott vidéken. Rippl-Rónai bárhol felállíthatta a festőállványát, mert amint a lakásbelsők intimitását fölfedezte, parkjának meghitt varázsa kezdte foglalkoztatni. A szabadban volt az igazi műterme, de ha a rossz időjárás elűzte, a vincellérház népi építésű, nehéz mennyezetgerendázatú szobájába vonult be festeni. Nagy üvegablakokkal cseréltette ki a szűk régieket és ott nem zavarta, ha kerülgetni kellett a padlón szétterített téli almát és a diótermést. A villa volt a szentély. A földszint középső szobája, az ebédlő vagy társalgó, középen nagy asztallal, kényelmes fotelekkel, dívánnyal. Onnan jobbra nyílt Rippl-Rónai ügyintéző szobája, az apjától örökölt íróasztallal, s a szép empire szekreterrel. A bal oldalra nyíló szobát zongoraszobának hívták. Az emeleten volt Rippl-Rónaiék és Anella hálószobája. Az emeleti előtér homlokzati ablakainál szeretett magányos óráiban kémlelődni a művész a gesztenyés allé irányába. A zongoraszobában szokták felállítani a karácsonyfát, alatta francia szokásnak megfelelően fagyöngy feküdt. A nagy bécsi zongora később a műterembe került át. Rippl-Rónai néha odaült a hangszerhez, de a társaság számára szolgáló zenei élményt egy muzikális gimnáziumi tanár, Nóvák József szolgáltatta. Grieg-, Chopin-, Schumann- és Liszt-műveket játszott. A szokásossá vált kaposvári családi összejövetelek