Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - PLESZNIVY Edit: Örömök és szenvedések földjén. Rippl-Rónai József franciaországi helyszíneinek és képi motívumainak nyomában

később ugyancsak odalátogató Bor Pál leírása eleveníti meg: „Marly-le Roy-i műtermében várt a Mester. Műtermében, ha annak lehet nevezni azt a szűk és alacsony, üvegfalas faviskót, amely egy elhanyagolt kertnek zugában állt (...) a Mester behívott a villájába, amely a szomszéd telken állt hatalmas fák között, gondozott virágágyaktól körülvéve. Kissé angolos épület, egyszerű formákkal és hatalmas háztetővel (...) Belül is minden sima és masszív. Kevés a kép a falakon és kevés a szobor a szobákban."

38 Estéik többségét Ripplék 1914-ben is a Montparnasse híres kávéházában, a Dôme-ban töltik.

39 Csordultig telve az esztétikai örömök és a baráti találkozások élményeivel július 25-én felkerekednek, hogy fogadott lányuk és Lazarine szülőfalujába, Issy-1'Évêquebe utazzanak. Anella már négy éve nem látta az édesapját és szép bizonyítványáért őt akarják meglepni az úttal.

40 A burgundiai kis település védőszentjének, Szent Jakabnak (Saint Jacques) jeles ünnepére érkeznek meg. A viszontlátás örömének azonban nem sokáig örülhetnek a családtagok. 1914. augusztus 2-án kihirdetik az általános katonai mozgósítást, a „mobilisation générale"-t. A feszült légkörben felcsaptak az indulatok. Rippl-Rónait német kémnek nézik és a felkorbácsolt érzelmű tömeg majdnem meglincseli az utcán. „A kis faluban engem eddig jól ismertek. A hadüzenet után a falu apraja, nagyja, férfia, asszonya életem ellen tört. Fel akartak koncolni. Oly hirtelen düh fogta el őket az »ellenseges idegen«-nel szemben, hogyha egyszer az utcáról be nem ugrom a kis házunkba, bizonyára felkoncolnak."

41 Más helyütt így meséli el az eseményeket: „Éppen családi ünnepségre készültünk, midőn az utcán kiragasztották a mozgósítási plakátokat. Kíváncsi érdeklődéssel álltam meg a bámuló tömeg között, amidőn valaki megismert, hogy magyar, illetve őszerintük: »osztrak« vagyok. Akkor azután nyomban fellobbant a heves francia vér. Többen nekem estek, még az asszonyok is egyre sivították : - Meg kell ölni a nyomorult osztrákot! - Ki kell egy-egy darabot hasítani belőle, hadd jusson mindegyikünknek.!"

42 A falu papja, Sébille Cure atya háborús naplójába 1914. augusztus 3-án az alábbi sorokat jegyzi: „Egy magyart, aki egy falunkbélinél nyaralt a családjával, erősen bántalmaztak, mert megengedett magának bizonyos ügyetlen megjegyzéseket, mialatt a pályaudvaron a katonák indulását figyelte." A Toulon-sur-Arroux-tól 10 km-re lévő, lankás burgundiai táj ölében meghúzódó, lssy-1'Évêque-ben a városházán a polgármester és egy helytörténész fogadott. Ok keresték ki Paris Anette (Anella) keresztlevelét és a pap naplójának Ripplre vonatkozó részletét is, hozzátéve, hogy mindig kérdés volt számukra, vajon ki lehetett a benne említett magyar, aki a háborúban falujukban járt.

43 Segítségükkel jutottunk el a Paris család helyi jellegzetességeket mutató, timpanonos padlásablakú, Taupierres utcai házához; az akkori polgármester mamutfenyők övezte, romantikus stílusú kastélyához; a Saint Jacques-i ünnep báltermébe és az erdei sétaútra, azokra az issyi helyszínekre, melyeket a festő és Anella háborús visszaemlékezései említenek: ,Vacsora után, mi hárman: apám, Claudine néném és én hazamentünk »Taupierres«-i lakásunkba, míg Lazarine néni és Józsi bácsi ott maradtak Perraudin rokonunknál (...) Ez idén na13. Mâcon, Hôtel Genève (archíu fotó) / (archive photo) 14. Rippl-Rónai József: Mâconi részlet, 1914 (reprodukció) IA part of Mâcon, 1914 (reproduction) 14/a. Mâconi látkép (archív fotó) / A view of Mâcon (archive ttACON •- Le Foul de St-L«ur