Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)
TANULMÁNYOK / ESSAYS - PLESZNIVY Edit: Örömök és szenvedések földjén. Rippl-Rónai József franciaországi helyszíneinek és képi motívumainak nyomában
4. Rippl-Rónai József: Romantikus táj, 1899. Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum / Romantic landscape, 1899. Kaposvár, Rippl-Rónai Museum Knowles révén ismerte meg Rippl. 14 A levelek és a memoárok tanúsága szerint az akkor még festéssel foglalkozó Maillolt ő bátorítja szobrok készítésére, ugyanakkor Maillol, látva barátja kitűnő dekoratív érzékét, hímzések, gobelinek tervezésére biztatja Rippl-Rónait. 15 Talán mindkettőjük vidéki gyökerei, talán a mindennapok filléres gondjait leküzdő művészi küldetéstudat vagy a francia nagyvárosban idegennek számító - magyar, katalán - ember hontalansága nyomán szövődött évtizedekig tartó barátságuk, melynek mélységéről Maillol Ripplhez írott leveleinek szeretetteli hangneme is tanúskodik. 16 Banyuls-sur-Mer a spanyol határhoz közel, a francia Katalóniában (Roussillon) fekszik a Földközi-tenger partján, a Pireneusok karéjától övezve. A napjainkban már kedvelt tengerparti üdülőhellyé kiépült Banyuls öböl fölé magasodó óvárosi részének meredek utcácskái, hófehér falú, vörös cseréptetejű házsorai megőrizték a több száz éves halászfalu hangulatát. Maillol és Rippl naponta festőszerszámaikkal megpakolva gyalogosan vagy kétkerekű öszvérkordén járták be 4/a. Banyulsi szikla a tengerben / Cliff in the sea at Banyuls a környéket és festették, rajzolták a vidék jellegzetes motívumait. A mediterrán táj élménye egy új korszakot hívott életre Rippl-Rónai művészetében: képein a tér kinyílt és intim intérieurjei, állapotképei után tájképek tucatjait festette. A változatos vidék; a tenger, a meredek sziklafalak, az ősz színeiben pompázó hegyek, a szőlősdombok és az olajfaligetek új festői problámákkal szembesítik. Korábbi, fekete korszakának kontrasztjaként kiszínesedő palettája segítségével sorjázza banyulsi képeit. „Dolgozom eleget (-pasztellt és olajfestményt is.) Többször teszünk kirándulásokat a hegyekbe. Mondhatom, végtelen szép tájék - az ember amidőn bele akarna kapni, hogy megörökítsen valamit, a legnagyobb zavarba jön, mert olyan tömegesen kínálkozik a sok szép motívum. Rendkívül tipikus szín itt a sárga szín. Ilyen a falak színe és a fedelek színe is sárgásvörös. A konyhák különösen nagyon sárgák, vörös téglákkal (...) A faluban természetesen házak - utczák és a tenger, hajók kötik le a figyelmet. Mindig szépek, de különösen ha a sárga falakra még egy csomó aranyozást csinál a lenyugvó nap. Minden aranyban fürdik. (...) a halászok (...) sárga vízhatlan ruhát öltenek magukra, hogy még sárgább legyen a hangulat. Rozsdás arcuk-karjuk csak elősegíti a hatást és ezt a jellemző szimfóniát. Természetesen ekkor a kék tenger is sárgára van bemázolva. Ez is ruhát cserél, hogy minden akkord helyes legyen" - tudósítja az otthoniakat az őt ért hatásokról. 17 Rippl ezen festői időszakának termését az 1902-es Merkur-palotabeli kiállításán tárja a hazai nagyközönség elé. A „Pyrenei képek" csoportjában 57 ott készült művét mutatta be. „Ha például egy mérnök a legpontosabb eszközökkel elkészíti egy kis pirénéi város látképét, úgy legfeljebb csak információt ad nekünk a házak szerkezetéről, nagyságáról, helyzetéről. A művész azonban egészen mást lát meg ugyanott. Mindenekelőtt megragadja őt a csend, a végtelen csend. A szürke sziklákon, szürke kövekből összerótt házak közt alig látni embert. Csupa szenvtelenség, melancholia minden. Az élet lüktetése mintha hirtelenül megakadt volna e kőfészekben, mindenki elbújt a maga odvába (...) Ha a pirénéi városka látképe fölkeltette benne a biblikus szent elhagyatottság érzését, úgy mindent mellőz a képen, ami nem tartozik a jellemvonás kifejezéséhez" - írja Lyka Károly a katalógus előszavában. 18 Rippl és Lazarine banyulsi tartózkodásuk alatt Maillolék otthonához közel, a lankás dombra futó kis település épületeinek egyikében lakott. A szobrász háza, a „maison rose", melyet az őt nevelő, szeretett nagynénitől, „Tante Lucie"-től örökölt, a domboldalon áll, a napjainkban az Aristide Maillol nevét viselő utcácskában. A francia barát a pincében alakította ki műtermét, az első szinten nappali, konyha és egy kis szoba található. A nappaliból nyílik a dús vegetációjú belső kertre az a kőmellvédes terasz, melyen Rippl-Rónai megfestette barátja híres portréját háttérben a régi városrész - a „Capdoul" jellegzetes háztetőivel. 19 A kisszoba ablakán kitekintve megelevenedik egy másik Rippl-festmény is, az egymás mellett és felett sorakozó, vakítóan fehér épületek látványával. 20 A ház felső szintjén lakószobák voltak, később Maillol fiának, Luciennek műterme is itt kapott helyet. 21 A városkától 4 km-re ékelődik a hegyek közé az a völgy, melyben Maillol tanyája, „Métairie"-je bújik meg.