Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - BERNÁTH Mária: Egy közép-európai modell. Hatás és asszimiláció Rippl-Rónai József festői munkásságában

BERNÁTH MÁRIA R Jppl-Rónai varázslatos hatása 1906-os sikere óta úgyszólván töretlen. Az életmű egyik legizgatóbb kérdése számomra az, hogy az izmusok forradalmának, a „harmonikus", a „szép" értékvesztésének századában mi lehet ennek a nem lankadó jelenlétnek a magyarázata? Csillagok háborúját és hullását, kikezdhetetlennek hitt életművek megkérdőjelezését és devalválódását élhette meg e század embere. Rippl-Rónai műve áll, és úgy tűnik, ragyog. Valami olyant tudott, valami olyan megfellebbezhetetlen és tartósan igényelt erény birtokában volt, amely nem vesztette fényét, amire mindig figyeltünk és amit mindig vállaltunk. Műve építésében sok modern elem volt, és hagyatékának sugallt jelentésében az évtizedek koptató menetelésén felülemelkedve korszerű maradt, ügy gondolom, elsősorban azért, mert művészete átmentette Magyarországra a modernséget, épp azt a fajta festőiséget, amelyet a nagybányai plein air, mondjuk így: a magyar impresszionizmus után a magyar művészet szervesen épülő folyama még képes volt asszimilálni. Különleges bravúrt hajtott végre. Biztos ítélettel tapogatta le és szívta fel azokat az értékesíthető és festőileg megfogalmazható nyugat-európai stílusjelenségeket, amelyeket aztán a magyar ízekkel feldúsítva nyújtott át nekünk. Honosította a modernséget művészetünkben: az importált nyelv magyarul szólt. És akkor még nem beszéltünk arról az életszeretetről, amely mindezt sugárzóvá varázsolta. Tanulmányomban megpróbálok a magyar művészet szempontjából oly fontos rippli értékteremtés nyomába eredni - csak a festői életművet és ebben is inkább a módszert vizsgálva, semmint az adatokkal terhes pályaképet megrajzolva. Főleg a stílussal foglalkozom tehát, méghozzá Rippl-Rónai néhány leginkább ismert művét megidézve. Ezzel előlegezem azt a meggyőződésemet, hogy a főművekre érvényes törvényszerűségek a teljes ceuvre-re vonatkozóan is megállják helyüket. De bízom abban, hogy korszakait érintően, feltárva ösztönösen modern és a nyugat-európai értékeket integráló törekvéseit, mégha a monografikus jelleg csorbul is,

2 talán a hozzá közelebb vezető utat választom. Egy közép-európai modell. Hatás és asszimiláció Rippl-Rónai József festői munkásságában GENTHON ISTVÁN EMLÉKÉRE „...hogy impulzust adtam az egyénibb módon való megjelenés bátorságára: azt talán senki nem tagadhatja." Rippl-Rónai József' AZ INDULÁS „7 nadrágom, van, de rongy" Rippl József 1861. május 23-án

3 született Kaposvárott. A gyenge iskolai előmenetel és a szülővárosa Fő utcájában ma is működő Arany Oroszlán patikában töltött inaskodás után 1881-ben „gyógyszerészmesteri" oklevelet szerzett. Rövidesen, biztos állását feladva, Zichy Ödön gróf gyermekeinek lesz házitanítója. Zichyék szolgálatába már a festészet elhivatottjaként állt be, müncheni tanulmányaihoz keresett mecénást. Leveleiből tudjuk, hogy minden szabadidejét festéssel töltötte. „Ha a festés nem volna - talán már meg is szöktem [volna] sajnálom a hamarosan - de mégis unalmasan lependülő órákat, napokat itt elprédálni"

4 - írja szüleinek. Fest, rajzol, és még nem tudja, hogy az a nagy elégedetlenség, amellyel sorsát szemléli, a másra hivatottság türelmetlensége. A következő állomása végre München, ahol nem könnyen, de végül is 1884 februárjában felvették az Akadémiára. Tanárai, Johann Caspar Herterich és Wilhelm von Diez, az „élő modelles" osztály tanárai a legszigorúbban vett akadémikus módszerek szerint, elsősorban a tárgy pontos másolására oktattak. Ami a rajzi képzést illeti, nyilván nem vált hátrányára. Későbbi munkásságában a gyors képi fogalmazás, az igazítások nélküli intuitív kifejezés úgyszólván művészi lételemévé vált: e technikának hitele a biztos rajzra épült. Komoly problémát neki ekkor a festés jelentett. Kezdeti botladozásait lényegében 1889-ig kísérhetjük nyomon. München, különösen még az 1880-as években, egy fiatal és jobbára tapasztalatlan festőnek, aki meg is akart élni a foglalkozásából, csupán egyetlen lehetőséget kínált - az életképfestést. Itt alakult ki a zsánerpiktúra magasiskolája, melyet a műkereskedők köré szerveződött idegenforgalom is erősen ösztönzött, és egyúttal életlehetőséget biztosított a mindenfelől özönlő festők számára is. Rippl, ebben a vonatkozásban, lényétől teljesen idegen kísérletbe bonyolódott: megpróbálta teljesíteni a müncheni követelményeket. Teljes œuvre-je ismeretében, igen keserves órákat feltételezhetünk e korszakbeli festői tevékenysége mögött. Fogalmazhatunk így is: alkalmatlan volt arra, hogy elsajátítsa az életképfestés müncheni receptjét.

5 Szívesebben csinált másolatokat, mert sehogyan sem talált rá a helyes hangra; a jelenetek „csattanóját" a tartalmi hangsúlyt nem ott és nem úgy érezte, ahol és ahogy a speciális műfaj megkövetelte volna. Az ő humora - amint azt majd a későbbiekben látni fogjuk - szelíd, nyílt derű, mely nem keresi, inkább kikerüli a végső csattanót, mint ahogy a tragikusra való ráhangolódást is. A divatban lévő szentimentalizmus sem volt a sajátja, későbbi, érzelmekre apelláló témái inkább epikus ábrándozónak mutatják. Meditativ alkata és látásmódjának szintetikus