Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - KESERŰ Katalin: Műfajok és műtípusok Rippl-Rónai művészetében

ide a sok festék? Hiszen a szürke vászonra szénnel rajzolt »vazlat« már oly közel áll a természetnek ehhez a hangulatához (...) Hogy azután mások azon tűnődnek, olajfestmény-e ez vagy »grafika« - az már igazán nem a művész dolga,"

30 (kiemelés tőlem: K. K.) Rippl tehát a szénrajzot kifejezésre használta, a látvány lényegének és színének, hangulatának megjelenítésére, kontúrvonalként és modellálásként. A rajzig és a rajzeszköz színéig, a képalkotás eredetéig redukálható kép, illetve a rajz mint önálló kép Rippl első lépéseinél önálló képkoncepciót jelent.

31 A rajz elsősorban kontúrrajzként játszik szerepet életművében, az 1890-es évek elejétől utolsó művéig. Eleinte festményeit is rajzolta. Az Agyban fekvő nő című képéről (1891) maga mondja, hogy „az egész voltaképpen egy alig színezett, vastagon húzott kontúrrajz", olajjal, vászonra.

32 Akkoriban, az Impresszionista és Szimbolista festők 3. kiállítása kapcsán (1892, Le Bare de Boutteville galériája) Gustave Geffroy szimbolistáknak nevezte azokat, akik az Art Nouveau vonalas manírját összebékítették a tiszta színfoltokkal dolgozó festői technikával.

33 Ez tehát kortársi jelenség volt: a szintétizmus vagy cloisonnizmus. Az egyik kiállító, Emile Bemard 1903-as Jegyzetek című írásában japán eredetűnek mondta. Rippl-Rónai bravúros kontúrrajzú festményei azonban nem Art Nouveau-sak. A különbséget jól látjuk, ha összevetjük iménti munkáját Vuillard Nő ágyban című, 1891 körül készült vízfestményével. De a cloisonnizmussal sincsenek kapcsolatban. Vuillard olajképe, az Agyban, ugyancsak 1891-ből, inkább mutat ezzel rokonságot.

34 A látványnak megfelelő tömeget és formát meghatározó vonalakhoz Rippl vékonyan felvitt színeinek finom harmóniája nem formakitöltésként vagy helyi színként járul, hanem elmosódó, nagy, független foltokban. Korai munkáinak eredetisége részben ebben állt: a rajzi és festői, ábrázoló és költői, formai és hangulati, mimetikus és nem mimetikus elem saját, tiszta értékeinek együttes és egyenrangú felhasználásában.

35 ugyanezt a képi koncepciót valósította meg grafikáin: a 90-es évek közepén a társaságában kedvelt litográfiái technikával.

36 1892-től mutatható ki a fekete kontúr erőteljes, vastag, festői alkalmazása olajfestményein (Alkonyat egy Intim szobában), olyan módon, ahogy majd első kaposvári korszakában a színes kontúré. Lázár Bélának azt mondta: „a benyomás egységét egyszerre, egy kézírással" teszi a vászonra, egyszerre fest és rajzol, ábrázol, kifejez és komponál az ecsettel.

37 A rajzi és festői elem ezzel egyneművé válik. A 90-es évek közepétől többet dolgozik pasztellel, vagyis a rajzi és festői elem természetes egységével. Az igazi cloisonnista, dekoratív körvonalak viszont - egynemű színfoltok körül - színesen jelentkeztek ceuvre-jében (Alföldi temető, 1894). A színes kontúrvonal olajképein is festőivé változik a kontúrokba bele-belekapó ecsetvonások következtében. E tekintetben Vuillard-ral való kapcsolata döntő lehetett, akinek az említett, Agyban című képe már ezt a megoldást mutatja. A műfajok technikai hierarchiájában addig másodrendűnek tekintett rajz beemelése a festészetbe az elkülönített műfajok egyenrangúságát, a képalkotásban játszott azonos szerepét teremtette meg. Ennek az együtthatásnak Rippl későbbi korszakaiban is a fenti típusai ismerhetők fel.

38 A rajz azonban Rippl-Rónai korára önálló képalkotó eszköz is lett, elsősorban a szimbolista művészek előző generációja (O. Redon) kezén. Maga RipplRónai Cézanne és Munkácsy rajzainak képiségét emelte 4. Edouard Vuillard: A pad, 1895. Magántulajdon I The bench, 1895. Private collection ki. Az ő esetében egy tematikus műfajban volt a rajznak ilyen jelentősége: aktképein, amik végigkísérik életművét, s a tanulmányi szintről a műtárgy rangjára emelkednek, a mozgást, formát, hangulatot és tömeget is karakterizáló vonalak festőivé válása révén, s esetenként a képsíkot kitöltő alak képteremtő ereje miatt, ami egyezik Rippl egyik, később tárgyalandó kompozíciós módszerével. Rippl felismerhette rajzainak képi természetét, mikor albumban megjelentette őket a Könyves Kálmán Rt. gondozásában (1913). III. Pasztelljeit is festményeknek nevezte, a pasztell használatát festésnek.

40 Már Munkácsynál, s még előbb, Münchenben is pasztellel készültek portréi. Ezek az „egyénileg felfogott és megcsinált, fátyolozott színű pasztellek" arattak sikert Párizsba érkezésekor.

41 Festészetében a pasztell egyre nagyobb teret kapott, munkássága magyarországi szakaszaiban nagyjából egyenlő mértékben használta az olajjal. Papírra, kartonra, vászonra egyaránt dolgozott vele, amint megfordítva: olajfestményei is, a 90-es évek második felétől, egyre gyakrabban készültek lemezpapírra vagy kartonra. Nem tett tehát különbséget e téren sem, olaj és pasztell közt. (Érdekes, hogy Magyarországra visszatérve, még anyagi sikerei után is, alig festett vászonra, viszont Franciaországban, ahol elég szerényen élt, eleinte inkább arra dolgozott, akkor is, ha pasztellt használt. Mint mondja: művészkörökben aratott sikereinek köszönhette, hogy a „művészellátók" hiteleztek neki vásznat stb.

42

) A karton előtérbe kerülését befolyásolhatták a körülmények, utazásai során például könnyebb lehetett kartont kerítenie. Vuillard, akinek portréját 1897-ben festette meg, akkor, amikor szaporodni kezdtek az olaj-karton képek ceuvrejében (Önarckép barna kalapban), ugyancsak megkedveltethette vele a kartont. Vuillard ugyanis szinte állandóan erre festett, s nem csak pénzügyi okokból. Sze-