Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - PRÉKOPA Ágnes: Rippl-Rónai József iparművészeti tevékenysége

6. Rippl-Rónai József: Szupraport az Andrássy-ebédlőből. Hímzett kárpit, kivitelezte Lazarine Baudrion, 1898 (Reprodukció, Magyar Iparművészet, 1899. 52.) / Supraport from the Andrássy dining-room. Embroidered tapestry, executed by Lazarine Baudrion, 1898 (Reproduction) Tájkép Az Andrássy-ebédlő együttesének néhány darabján Rippl „dekoratív stílusától" idegen témaválasztást találunk: a szupraporton (6. kép) és az ovális pecsenyéstálon (kat. sz.: 229.) tájkép szerepel. A művész a szupraportvól így ír Radisics Jenőnek: „elég importáns és igen érdekes traductiója a természetnek".

65 Azért különös ez a jellemzés, mert a természethűségre való hivatkozás egyáltalában nem jellemző Rippl-Rónaira, „dekoratív stílusának" pedig egyik legfontosabb ismérve éppen a hangsúlyozott stilizáltság. A hímzett tájkép különlegessége, hogy nincs benne sem kontúrozás, sem pedig komolyabb színkontraszt - legalábbis amennyire ez a fekete-fehér reprodukcióból megítélhető. A keskeny, kacsás-tulipános bordűr keretében leginkább Jan Verkade és Charles Filiger tájaihoz hasonló színvilágú képet kell elképzelnünk, amely ugyanakkor harmonizál az ebédlő, különösen a mennyezet domináns színeivel. Azért is érdekes ez a hímzés, mert minden bizonnyal derűsebb színek jellemezték, mint az előtte készült festett tájképek „éjszakai" sorozatát, vagy a keletkezését követő évben festett banyuls-i tájakat. A pecsenyéstál színei az ebédlő más kerámiáin is előfordulnak, a kontúrozással együtt alkalmazott „pettyegetett" felületkitöltés úgyszintén. Az ábrázolás azonban azért számíthat különlegességnek Rippl kerámiái között, mert joggal nevezhető tájképnek, ellentétben azokkal a dekoratív tájrészletekkel, amelyek az Andrássy-ebédlő más tányérjain, illetve tányértervein szerepelnek. A dekoratív tájrészletek - ilyen a hulló faleveles üvegablakterv is

66 - képmezői a természetnek egészen kis kivágatát láttatják, ami a „dekoratív stílus" kétdimenziós rendszerében ölt formát. Azért nevezhetjük tájképnek a szupraportot és az ovális tálat, mert azok a műfaj hagyományainak megfelelő, nagyobb tájegyüttest átfogó képkivágás, a horizontálisan elnyújtott kompozíció, ezenkívül a térmélység bizonyos fokú érzékeltetése révén ábrázolás-értékre tesznek szert, egyénítve, sajátos hangulattal és karakterrel felruházva a megjelenített tájat. A tájképek között kell megemlíteni a Fausthoz készített díszlettervet (7. kép), amelyet a Magyar Iparművészet 1912-ben közölt reprodukciójából ismerhetünk, és amelynek meghatározásával kapcsolatban egyelőre számos kérdés marad megválaszolatlan.

67 A terv Rippl-Rónai művészi nyitottságának dokumentuma, bár díszlettervei nemigen használják ki a műfaj által kínált interpretációs lehetőségeket - sokkal inkább a színművek ihletésére, egy-egy személyes impresszió nyomán készülhettek, amint erre az Önéletleírásában idézett példából is következtethetünk.

68 Késői iparművészeti alkotásnak számít az Iparművészeti Múzeum üvegablakterve,

69 amelyre a művész 1914-ben kapta a megbízást Radisics Jenőtől, a végle7. Rippl-Rónai József: A Faust díszletterve (Reprodukció, Magyar Iparművészet, 1912. 97.) / Stage set design for the Faust (Reproduction)