Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Beke László: Nagybánya - egy fotótörténeti adalék
Nagybánya - egy fotótörténeti adalék BEKE LÁSZLÓ A két világháború között, pontosabban 1920-tól 1940-ig, gyakran tartózkodott Nagybányán Bedő Rudolf (1891-1978). Réti István jegyzéke 1923-ban az iskola hallgatói között is megemlíti. 1 Műgyűjtő, később művészeti író, lexikonszerző és művészeti bibliográfus, aki több festővel volt szívélyes kapcsolatban, közülük Jándi Dávidot támogatta munkásságában. Elsősorban ennek köszönhető, hogy az ő katalóguselőszavával lehetett megrendezni a Magyar Nemzeti Galériában, 1966-ban Jándi emlékkiállítását. 2 Bedő tevékenységének jóval kevésbé ismert területe a fényképezés. A hagyatékából nemrégiben előkerült másfélszáz felvétel bizonyítja, hogy nem egyszerűen lelkes amatőr volt, hanem művészi érzékkel megáldott fotográfus, aki tudatosan járta végig a festők által is megörökített természeti motívumokat, így munkássága a nagybányai művésztelep forrásainak, valamint a magyar fotóművészetnek is szerves része. Fekete-fehér fényképezésről lévén szó, elsősorban a kompozíció, valamint a fény-árnyék-hatások megfigyelése volt az erőssége, s mint ilyen, beletartozhatott volna a két világháború közt híressé vált „magyaros stílus" képviselői közé (Balogh Rudolf, Dulovits Jenő, Haller F. G., Vadas Ernő, másfelől Hevesy Iván, Kálmán Kata stb.), akiknek a (magyar) táj és a falusi élet témaválasztása, valamint a lágyított fény-árnyék-kontrasztok és csúcsfények voltak a fő jellemzői. 3 Bedő felvételei 6x6, 18 x 18, 24 x 24, 22,5 x 29,5 cm-es, valamint ennél is nagyobb, szabálytalan formátumú eredeti nagyításokban, matt, esetleg félfényes papíron maradtak fenn. Fia emlékei szerint főleg Leica fényképezőgéppel dolgozott, noha volt egy Rolleiflexe is. Úgy tűnik azonban, hogy a megmaradt fotók közül csupán egy tucatnyi, fekvő vagy álló formátumú készülhetett Leicával. A fényképek nem datáltak, így csupán gyaníthatjuk, hogy az 1930-as években keletkezhettek. A leghálásabb művészettörténeti feladatok egyike azoknak a motívumoknak a lokalizálása, majd fotókkal való bizonyítása, melyekről egy-egy híres festő a kompozícióját készítette. Ez megtörtént például Cézanne, Szinyei Merse Pál vagy Csontváry esetében. Némileg más a helyzet a Bedő-felvételekkel, hiszen láthatóan dokumentarista célzattal készültek, illetve hasonló szemlélettel, mint a nagybányai festők képei. Bedő „vizuális általánosságokat" fényképezett, csupa népszerű, már-már banális nagybányai motívumot, ezért csak néhol érdemes a festészeti párhuzamokra felhívnunk a figyelmet. Ezek túlnyomó többsége táji, természeti motívum - a néhány kivétel szinte kuriózumnak tűnik: gyárrészletek, két „Neue Sachlichkeit" stílusban lefényképezett tartály, műtermi csoportkép hallgatókkal, tanárral (Thorma János), modellel. Városi jelenetnek tekintendő a járdaszélen ülő szalmakalapos, bocskoros paraszt, a fonott hátikasos (puttonyos) kofa a Piacteret lezáró Bedő Rudolf: Festő a szabadban Rudolf Bedő: Der Künstler beim Malen im Freien / The artist painting outdoors (Mgt. I Privatbesitz I private collection)
