Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Benedek Katalin: A hamisított Nagybánya
A hamisított Nagybánya BENEDEK KATALIN A képhamisítások gyakorlata nem idegen a közép- és kelet-európai térségben sem. Jóllehet soha nem alakult ki olyan fejlett teclinikájuk, mint Nyugaton, de fölfedezésük-földerítésük lehetőségei is ennek arányában maradtak alacsony szinten. A restauráló intézmények nem rendelkeztek megfelelő, korszerű eszközökkel. A hamisítás legfőbb oka és forrása a piac igénye, a haszonszerzés vágya. A téma egyre fontosabb. Ezt bizonyítja az elmúlt évek két jelentős eseménye: Hamisítvány ? - A csalás művészete címmel 1990-ben kiállítást rendeztek a British Múzeumban, 1992-ben pedig - ugyanezen téma szociológiai kulturális hátterével bővítve - konferenciát Londonban. Elöljáróban az eredeti és a hamis természetrajzát, kölcsönös viszonyát érintő kérdésekről essék szó. „A hamisításnak az ámítás a szülője; vagy: hamis az a mű, amelyet másnak mondanak, mint ami valójában". 1 Frank Arnau, e téma kiváló ismerője szerint mindent hamisíZiffer Sándor, hamisítvány: Nagybánya Sándor Ziffer, gefálscht: Nagybánya Sándor Ziffer, faked: Nagybánya tanak: „könyvkötéseket, bútort, óratokot, szőnyeget, kelyheket, gyertyatartókat, bélyeget, szarkofágot, tiarákat, képeket, zárakat, szobrokat, porcelánt, metszetet, rézkarcot, fegyvereket, ruhákat, miniatűröket, csipkét, kottákat, kéziratokat, okmányokat, pecséteket, szelencéket, levélnehezéket, gyűrűket, pénzt, értékpapírokat, érméket, vámbélyegzőket, okmánybélyeget, egyszóval mindazt, ami csak gyűjthető és ami előállítási költségét meghaladó áron értékesíthető". 2 Prognosztizálhatunk: idővel, s talán már benne is járunk, a hamisítókat robot megfelelőik váltják föl, s ezzel egy be nem látható jövőt sejtetnek. A génsebészettel ad absurdum már az emberhamisítás körében járunk, a technika, a mikroelektronika pedig nem ismer határokat. A gyűjtőszenvedély terjedésével párhuzamosan gyorsan emelkedett a műkincsek ára, és velük együtt nőtt a különböző hamisítók tevékenysége. A kialakuló piac a műkereskedelem terén is a kínálat és kereslet törvényének természetes függvénye lett. A csillogó, márkás, jól csengő nevek köntöséből egyre több nem valódi bukkan elő. Mindez szükségszerű következmény is. Az emberek manapság nem megteremtik, hanem megvásárolják környezetüket. Nem létezik mértékegység, műszer, mely megállapíthatná, hogy hány százalékig valódi még a festmény, s hány százaléktól süllyed a hamisítás szintjére. Nincs kicsit, vagy nagyon hamis. A hamis fokozhatatlan. A műalkotás csak alkotójának szerez megbecsülést és csak egyedi létében értékes. Éppen egyszeri volta emeli azon tudományok fölé, amelyek „nagy példányszámban" elterjedtek. Leonardo da Vinci említi egyszer, hogy a festészetben nincsen az eredetivel egyenlő értékű másolat, nincs „végtelen sok gyermek". A hamisítvány ismérve szempontjából közömbös, hogy teljes vagy részleges hamisításról van-e szó, hamisítványról vagy meghamisításról. Erre példa Iványi Grünwald képeinek esete. 3 A mester tudtával, megbízásából, aláírásával és igazolásával készített műhelymunkák semmivel sem kevésbé hamisítványok, mint az anonim piktorokéi. Még akkor sem, ha a művész vázolta fel a kompozíciót, javított a keletkező művön, tökéletesítette az alkotást. A mesterművet, a mester művét ilyen értelemben nem követheti „részben a mester műve, tanítványok, megbízottak műve" klasszifikáció. Az utóbbiak már nem eredetiek.
