Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Negoita Laptoiu: Tasso Marchini, a modern művészet egy erdélyi előfutára

tuíción alapuló esztétikai elvek meghonosodásához a román képzőművészetben. Akárcsak a Kárpátok déli és keleti lejtőjén túl ekkoriban dolgozó jelentős román festők, mint Francise §irato (1877-1935), Nicolae Tonitza (1886-1940), §tefan Dimitrescu (1886-1933), Ion Theodorescu Sión (1882-1939), Sabin Popp (1895-1928) vagy Vasile Popescu (1891-1944), Tasso Marchini erdélyi környezetben bizonyította be annak a művészetfelfogásnak az életképességét, amelyben a modern érzékenység a klasszikus művészet adottságaival olvadt egybe. Marchini egyik szeretve tisztelt példaképe Amedeo Modigliani volt, amint ez egy 1936. május 29-i leveléből is kitűnik. Ugyanakkor az olasz reneszánsz mestereinek tanulmányozása megerősítette abban a hitében, hogy a szellemi és anyagi értékek egybetartozása időtálló, és a plasztikai értékeknek elsődleges helyet kell biztosítani a narratív tartalommal szemben. Természetes volt, hogy Marchini gondolatai, esztétikai nézetei és alkotói kiteljesedése közelített más nagybányai művészek felfogásához. Egymást is folyamatosan alakítva valamennyien hozzájárultak a művészet modern vonulatának megerősödéséhez és a kortársak művészi befogadóképességének növeléséhez. Jegyzetek 1 Ion Vlasiu: Tasso Marchini. In: Románia Noua 1936. október 29. 2 -nn: A szépművészeti akadémia növendékeinek kiállítása. In: Ellenzék 1927. június 15. 3 -nn: Inchiderea expozitiei §colii de arte frumoase. In: Patria 1929. június 19. 4 Tasso Marchini: Arta modernd si publicul. In: Astra Maramuresului 1933. február 12. 5 uo., 1933. február 26. 6 -nn: Clujul cultural si artistic. In: Eupta 1930. május 12. 7 -nn: Expozitia de picturâ si sculpturä a patru artiçti moderni. In: Ordinea 1930. május 10. 8 C. I.: O expozipe tinereascâ. In: Na\iunea 1930. május 3. 9 -nn: Négy fiatal képzőművész kollektív kiállítása a vármegyeházán. In: Keleti Újság 1930. április 30. 10 N. N. Tonitza: Plastica. Salonul Oficial. In: Curentul 1931. június 18. 11 Számos visszaemlékezés íródott ezekről az estékről. 12 -nn: Stiri, Expozipa pictorului Marchini. In: Vestül 1934. november 27. 13 §(tefan) G(ombo§iu): Pictorul Tasso Marchini. In: Vestül 1934. november 27. 14 Sz.: Marchini Tasso képkiállítása. In: Temesvári Hírlap 1934. november 28. 15 Fülöp Antal Andornak küldött képeslap, 1936. augusztus 27. Tusso Marchini, ein Vorbote der modernen Kunst in Siebenbürgen NEGOITÄ LÄPTOIU Tasso Marchini (1907-1936), ein rumänischer Maler italienischer Abstammung nimmt in der Entwicklung der modernen siebenbürgischen und im weiteren Sinne der rumänischen bildenden Kunst, trotz seines frühen Todes, einen bedeutenden Platz ein. Tasso, der 1907 in Belgrad geboren wurde, kam 1917, von seinen Eltern getrennt zu einer Tante in Nagyvárad und im darauffolgenden Jahr zu Pflegeeltern nach Kolozsvár. Hier begann er in den zwanziger Jahren zu malen und inskribierte sich 1925 an der damals gegründeten Klausenburger Hochschule der Schönen Künste, wo er einer der Schüler von Catul Bogdan war. Seine auf den an der Hochschule veranstalteten Ausstellungen gezeigten Werke wurden von der damaligen Kritik mit Anerkennung aufgenommen. Im Jahr 1929 wurde ein Porträt von ihm vom Bukarester Offiziellen Salon (Salonul Oficial) angenommen und mit einem Preis ausgezeichnet. Während der an der Hochschule verbrachten Jahre hielt er sich jeden Sommer in Nagybánya auf, wo er mit anerkannten Künstlern, wie Noémi Ferenczy, Dávid Jándi, József Klein, Hugó Mund, Eugen Pascu, Vilmos Perlrott Csaba, Sándor Szolnay, János Thorma und Sándor Ziffer in Verbindung kam. Auf seinen in Entwicklung begriffenen malerischen Stil übten die Kunst von Szolnay und wahrscheinlich auch die von Perlrott den größten Einfluß aus. Nach Abschluß der Hochschulstudien arbeitete Marchini, wegen seines schlechten Gesundheitszustandes, hauptsächlich in Máramarossziget (einer kleinen Stadt im Norden) dem Geburtsort von Hollósy, wo er zahlreiche bedeutende Werke - überwiegend Landschaftsbilder, Porträts und Stilleben - malte. Er wurde aber Nagybánya nicht untreu. Er beschäftigte sich auch mit kunsttheorischen Fragen und veröffentlichte 1933 im Blatt Astra Mar amure§ului (Stern von Máramaros) vier Artikel über die modernen Kunstströmungen. 1934 wurde er zum Vorsitzenden des Vereins der jungen siebenbürger bildenden Künstler gewählt. Ab 1930 stellte er seine Werke regelmäßig aus. In diesem Jahr nahm er zusammen mit der Malerin Letida Munteanu sowie den Bildhauern Radu Pu§cariu und Jenő Szervátiusz in Kolozsvár an einer in den Monaten April und Mai gemeinsam veranstelteten