Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Negoita Laptoiu: Tasso Marchini, a modern művészet egy erdélyi előfutára

Tasso Marchini, a modern művészet egy erdélyi előfutára NEGOITÄ LÁPTOIU oha az utóbbi évtizedekben a sokfelé ágazó művészettörténeti kutatások már feltártak számos kultúrtörténeti korszakot és művészi életművet, maradtak olyan periódusok, amelyek méltatlanul háttérbe szorultak, mégis alapos és kimerítő feldolgozást igényelnének. Ilyen momentum az, amelyben a Kárpát-medence képzőművészete a modern művészet koordinátáit elsajátította. Fontos lépés a fenti kérdéskör tisztázásában Tasso Marchini (1907-1936) festő személyiségének és művészetének kutatása. Mind a rávonatkozó írott források, mind pedig eredetiségről tanúskodó életműve egyértelműen jelzik, hogy a művész alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy az erdélyi és az egész román képzőművészet jelen lehessen a modern művészet világában. Erre figyelmeztet nemzedéktársa, Ion Vlasiu is, aki 1936-ban a következőképpen adott hangot a festő korai távozása miatti fájdalmának: „Itt az ideje, hogy közismertté váljék: Tasso Marchini az első, aki egy új művészgeneráció megjelenését jelzi itt Erdélyben, és tragikus alakjával a legteljesebb önfeláldozás nimbuszával látja azt el... Barátaid, akik az irántad érzett határtalan szeretet mellett mesterként is tiszteltek, fényért és igazságért fognak harcolni az alkotás világában, melyért magad is oly sokat tettél".

1 A Giulio Marchini mérnök és Maria Stretkova fiaként, 1907. június 22-én Belgrádban született Tasso korán megismeri a lét keserűségeit. Az első világháború idején a család menekülni kényszerül, és a gyermek szüleitől elszakadva nagynénjéhez, Bertha PetroviciKállayhoz kerül 1917-ben, aki Nagyváradon telepedett le. Itt folytatja elemi iskolai tanulmányait, ám alig egy év múlva újabb erdélyi nagyvárossal, Kolozsvárral kell megismerkednie: nagynénjének gyenge anyagi helyzete miatt kénytelen elfogadni osztálytársa és barátja, Alexandra Puia szüleinek nagylelkű segítségét, akik nemcsak a lakást és az ellátást, hanem tanulmányainak folytatását is biztosítják számára. Gyermekkori körülményeinek bizonytalansága és szegénysége egészségi állapotán is nyomot hagy, tébécét kap, és később ez okozza korai halálát. Már 1921-ben minden útbaigazítás nélkül festeni kezdett. Tehetsége korán megmutatkozott, 1923-24 táján felfigyelt rá környezete is. Mivel 1925 őszén megalakult a kolozsvári Szépművészeti Főiskola, Tasso Marchini ennek előkészítő osztályába iratkozik be (a kurzus tartama hét év volt), Catul Bogdan (1897-1978) tanárhoz. A korabeli írások az első évben készített munkáit az iskolai kiállítás sikerdarabjai között emlegették, kiemelve alkotójuk biztos rajztudását. Munkáinak kvalitását a tanári kar a minden nyárra kijáró ösztöndíjjal és egyéb anyagi segítséggel ismerte el tanulmányainak egész ideje alatt. Marchini bizonytalankodások nélkül sajátította el a festői mesterség alapjait. A második tanév végén rendezett kiállításról írott beszámoló (1927. június) megjegyzi, hogy „Marchini tudatosan kezeli a formákat és a színeket".

2 Festői érzékenysége oly erős, hogy az 1929 Tasso Marchini: Önarckép palettával, 1933 Tasso Marchini: Selbstbildnis mit Palette / Self-portrait with Palette. 1933 (Kat. sz. I Kat. Nr. I Cat. No. 309.)