Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Kostály László: Egy csaknem elfelejtett nagybányai festőről: Udvardy Ignác Ödön

aranysárga délelőtti napsütés elönti a piacteret, s fehéren verődik vissza az árusok sátrainak tetejéről vagy a lovakra dobott takarókról. A kofák, a vásárlók, a lovak vagy a szekerek sok finom árnyalatból felépített színfoltok csupán, mégis pontosan érezzük nem csupán a tér-, hanem a mozgásviszonyokat is. Megint más Udvardyval találkozunk a Fák, templom szintén kisméretű kartonján.

36 A művész a színezéssel három részre osztja a képet. Az előtér homokjának okkerétől és a két fa világosbarnájától a keresztbe folyó patak vékony kék csíkja választja el a középrész zöld reflexszínekbe burkolódzó távlati faluképét. Ezt felül középen az égbolt - az áradó napfény aranysárgájával megtört - világoskék sávja koronázza. Az élénk kolorit ellenére redukált színvilág és sematikusan leegyszerűsített, kicsit sejtelmes térszervezés jellemzi az alkotást. A két vásári képhez hasonlóan az okker szín uralkodik a Nagybányai utcán és a Felsőbányái házakon.

37 A téma mindkétszer a szegényes bányászházak sora mentén, a képtér mélyébe húzódó utca, illetve a mögötte kéklő hegyek. Ezúttal sok reflex-színt használ; mindkét festményt elönti a napfény. Az első frontális beállítású: a kompozíciós segédvonalak megegyeznek a képsík átlóival, így az utca legtávolabbi pontja, melybe a perspektívavonalak összefutnak, gyakorlatilag a kép közepén található. Az erősen szimmetrikus elrendezést a baloldali kalapos férfi figurája és az utca jobb oldalára beeső napsugarak keltette villódzó színhatás lazítja. Ugyancsak erőteljes a fény-árnyék kontraszt a felsőbányai képen is, a kompozíció azonban jóval oldottabb. Legfontosabb motívuma két szalmatetős, oromzatán kontyos, csaknem egyforma bányászház, melyek önmagukban is kedvelt témái a művésznek. Az enyészpont mellettük baloldalt található. A rövid mozdulatokkal és igen bőségesen felkent festék a derűs színek ellenére is erősíti az expresszív, izgatott vonalvezetés keltette belső izgalmat. A Nagybánya, Zazar part

38 ugyan városkép, de dokumentáló igény helyett egy napos nyári délelőtt hangulatát adja vissza. A nap még ferdén beeső sugarai sárgán és Udvardy Ignác Ödön: Bányai házak, patak I.. 1930-as évek Ödön Ignác Udvardy: Häuser von Bánya, Bach I. / Houses in Bánya, Brook I. 1930s (Mgt. I Privatbesitz I private collection) vörösen izzanak a bal oldali, rajzában jellegtelen házsoron, és különböző komplementer színeket vernek a patak túlpartján álló emeletes polgárházak árnyékos homlokzatára. A forrósodó levegő vibrálását a festő a kék ég foltjába húzott rózsaszín ecsetvonásokkal érzékelteti. Az emocionális töltés az elsődleges a Patakpart

39 kartonján is, de egészen másképpen. A hegyi táj emelkedettségét a ragyogó napsütés ellenére sötét színekkel idézi fel, amelyeket a patakparton álló kis ház falának vakító fehérjével és a tető ragyogó vörösével old. A képen kihangsúlyozza a fényárnyék ellentétet. A komor zöldbe burkolódzó hegyoldal - melybe színes foltokként olvadnak be a háttérben álló házak és a körülöttük lévő fák - az ég vékony, mélykék sávjával szinte belélegezhetővé teszi a tiszta hegyi levegőt. Az ősz színei uralkodnak a Nagybányai táj

40 madártávlatból látott városképén. A részben még zöld, részben már vörösesbarnába, sárgába hajló lombok közül inkább csak a város néhány nagyobb épületének, templomának elnagyolt foltja világlik a szemünkbe. A témát adó őszi színkavalkád azonban nem vidám hangulatú képre inspirálta a művészt, színei nem tüzesek, inkább borongós, szomorkás hangulatot árasztanak. Ezzel szemben a koranyári délelőtti napsütés csillogását adja vissza a Zazarparti ház fákkal.

41 Az egész képet a patakparti fák dús lombján zölden átszűrendő s a vízből is így visszaverődő napfény önti el, mely néhol sárga reflexeket vet egy-egy falevélre vagy a fák közt megbújó ház előtti virágokra. Az impresszionizmus késői megnyilvánulásáról van szó itt ugyanúgy, mint Udvardy más, e korszakból való képein. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert Nagybányát elhagyva stílusa szinte teljesen megváltozott. Az 1938-as firenzei útja során festett két műve - Firenzei városkép és Firenzei vágóhíd

41 - inkább város- mint tájkép. A másféle éghajlat mellett változik tehát a téma is, hisz itt elsősorban magukra az épületekre koncentrál. Szinte tónusok nélkül, csekély térérzékeltetéssel, a vonal szerepét hangsúlyozva, világos színekkel, dekoratívan festette ezeket a kompozícióit, s ugyanezt folytatta a talán a hazatérése után készült A zalai Baumgartner-ma/oramal.

43 Ez utóbbin méginkább az art decóra emlékeztetően felvitt homogén színfoltok uralkodnak. Új stílusa szinte minden elemében ellentétes a korábbival, a nagybányaival. Igaz, csírái korábbi akvarelljein is kimutathatók már (Nagybányai hetivásár, Vásári jelenet Nagybányán

44

). Ezek egyike talán azonos a Barabás Miklós Céh 1930-as kolozsvári kiállításán bemutatott Vásár című akvarellel, „amelynek - Ligeti Ernő szavaival - figurái egy síkban vannak tartva, az egyiptomiak festésére jellemző gout-val...".

45 (Két hasonló című képe szerepelt a Veresvízzel együtt - a budapesti Műbarát kiállítóhelyiségében rendezett 1942-es tárlatán is). Sajnos ma még nincs magyarázatunk rá, hogy Bánya elhagyása után pontosan mi is eredményezhette ezt a törést. Késői képeiből, vázlataiból több maradt ránk. Ezekkel a Firenzében elkezdett utat követte, de már nem érte el a korábbi színvonalat. Udvardy Ignác Ödön nagybányai korszakának jelentőségét csak e periódus főműveinek ismeretében értékelhetnénk egyértelműen. A felsorolt (és rendelkezésünkre álló) alkotások közül talán csak a Veresvíz és a Nagybányai háztetők sorolható ide. Annyit azonban e rö-