Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Kostály László: Egy csaknem elfelejtett nagybányai festőről: Udvardy Ignác Ödön
Udvardy Ignác Ödön: Nagybánya. Zazar-part, 1930-as évek Ödön Ignác Udvardy: Nagybánya, Zazar-Ufer / Nagybánya, Bank of Zazar. 1930s (Mgt. I Privatbesitz I private collection) sosságát feloldani, hisz a korabeli kritika általában szuperlativuszban írt róla, míg a későbbi publikációk „szerényebb kvalitásúnak" mondják 26 vagy éppen csak említik a nevét. (Úgy tűnik, az őt elmarasztaló szerzők egy része nem, vagy alig ismeri műveit, s inkább korábbi publikációk véleményéhez csatlakozik.) Pályájának szakaszolásához részben Biró József ad támpontot, aki a nagybányai tartózkodást is lezáró váradi kiállítás alkalmából 1938-ban ezt írja: „Művészi fejlődésének útjain a nagy koráramlatok minden állomását végigjárta; a részletező naturalizmus, a sommázó századelej i stilizálás s az impresszionista kifejezésmód után Udvardy az expresszionizmus felé hajolt, de e stílus szélsőséges kinövéseit sohasem tette magáévá. Kokoschkával rokon expresszionizmusa régi forrásokból táplálkozott...". 27 Első ismert képei a húszas évek közepéről-második feléből származnak. A nagybányai miliőn túl erősen megmutatkozik ekkori művein az 1922-es németországi tanulmányút hatása (,,...a két világháború között, amikor expresszionista tájképek sorát festik meg német földön a Brücke tagjai, Nagybányán és a szomszédos Felsőbányán helyi ízekkel teli, expresszionisztikus, expresszív táj és városképeket fest a német földről visszatért Ziffer Sándor ... és még sokan mások [köztük Udvardy is - K. L.] ... Nem jellemzi művészetüket olyan mértékben az európai szint, mint a neós mesterek, a MIENK nagybányai modernjeinek művészetét." 28 ) Az első bányai évek alatt készülhettek a dekorativizmusukkal Gauguin és a Nabis hatását tükröző Bányai házak, patak I-II. 29 című művei, de az erőteljes színhasználat a Brücke-csoport távoli befolyására is utal. Udvardy itt a perspektívát kevéssé hangsúlyozva, árnyalatok nélküli színfoltokból építi fel a kompozíciót, leegyszerűsítve, síkszerűvé téve azt, amit a foltokat elhatároló, grafikus jelleget kölcsönző vonallal is nyomatékosít. Ezek a vonások Ziffer művészetében már a tízes évektől többé-kevésbé megfigyelhetők, alighanem ő befolyásolhatta Udvardyt is, bár hasonló jegyek Nagy Oszkárnál is vannak. Művészetének e vonulata majd a bányai évek után teljesedik ki, noha több nagybányai akvarellje már ide sorolható. Expresszív izgatottságot, töredezettnek ható térszervezést, ugyanakkor harmonikus és visszafogott színezést mutat a Veresvíz. 30 Kissé felülről tekint a patakra és a falu szélére. Az előtérben lévő fák törzsének feszült hullámzása és a házak masszív, szinte agresszív tömbje konfrontál a képen a fákon lévő virágos lombok elmosódott rózsaszín-kéksárgájával és az előtér napos zöldes-sárgájával. A Táj kereszttel 31 szűk kivágású, kevéssé részletezett alkotás. A sötét, drámai erejűvé fokozott színezés mellett a táj jellegzetességei elvesznek. Udvardy itt kicsit Van Goghra emlékeztetve, vastagon, rövid és szálkás mozdulatokkal vitte fel a festéket. A háttérben a hegyek mélykékje és az erdő sötétzöldje, a viharosan hullámzó ecsetvonások belső konfliktusokat sejtetnek. Nagyobb méretű változata (Felsőbányái tájkép feszülettel, 32 ez az egyetlen téma, ahol a kis és a nagy képet is ismerjük) egészen más, epikusabb, többet mutató. Sajátosan keveredik rajta a felsőbányai táj harmonikus szépsége a formák enyhe hullámzásával és a derűs, impresszionisztikus színkezeléssel. A két, rendkívül eltérő felfogásban megfestett változat közül e későbbi igazodik jobban a kolónia hagyományaihoz, feje tetejére állítva ezzel minden logikát. Stílusában a Veresvízhez áll közel. A Lila hegyek, patakpart 33 festésekor már rátalált saját útjára, melyet - úgy tűnik - bányai korszakának végéig követett. Az előtérben folyó patak mélykékjében megcsillan egy napsugár, s ugyanezt verik vakítóan vissza a partján heverő fehér kövek. Az előtér néhány bokrát még zöldessárgán bevilágítja a fény, a háttérben magasodó hegyek komor barnája és a felhős égbolt azonban reflektál a rövid ecsetvonásokkal, sok festékkel felvitt világos foltokra. Művészetének egyre inkább jellemzőjévé vált a vastag, mind több árnyalattal használt festék mellett a párás elmosódottság, s ez elősegítette a részletszegény folthatás erősítését és a színek szerepének fokozását. Előtérbe kerültek a tónusok és a valőrök, festményei az impresszionista és az expresszionista irányzatnak mintegy szintézisévé váltak. Témáit továbbra is a táj, a nagybányai hegyek világa adja, de emellett a városi, különösen a piaci élet is érdekelte. Elsősorban az impresszió, a benyomás volt fontos számára, melyet aztán jelentős részben az expresszionizmushoz közeli eszközökkel fejezett ki. Minimálisra redukálta motívumkincsét a Bányai háztetők 34 című képén. Felülről néz egy kis patak (Zazar) felett átívelő hídra és a mellette lévő templomra, körülöttük néhány polgárház tetejére. A feszesen konstruált, kubisztikus mértani alakzatokból felépített kompozíció ridegségét csak néhány fa oldja valamelyest. Az absztrakció ilyen fokáig Udvardy más (ismert) műveivel nem jutott el. Esős, őszi hangulat uralkodik a képen, ez fokozhatta a művész sivárság-érzését. Természeti képeivel szemben kevesebb színárnyalatot használ, a perspektívát alig érzékeltetve síkszerűségre törekszik. Ugyancsak városi témát dolgoz fel a Nagybányai vásár és a Nagyvásár Nagybányán, 35 de egészen más felfogásban. Az emberek és állatok kavargása, a piaci forgatag meg nem szűnő nyüzsgése ragadta meg a festőt. Az
