Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Passuth Krisztina: Utak Nagybányáról: Réth Alfréd

S így most visszaérkezünk - Párizson és Berlinen keresztül - ismét Budapestre. A Réth által említett kiállításra 1913 április-májusában került sor a Művészházban, Nemzetközi posztimpresszionista kiállítás elnevezéssel. A cím nem fedi a tartalmat, mert az messze túlmutat a posztimpresszionizmuson. Nemcsak expreszszionista és fauves művészek szerepelnek a magyar Nyolcak és a kubisták mellett, hanem - a katalógus tanúsága szerint - Kandinszkij és Robert Delaunay absztrakt festményei is. Réth Alfréd pedig, a többiektől eltérően, a tárlaton belül szinte önálló kiállítással: 36 művel van jelen. A Réth által képviselt, Párizsban születő magyar kubizmus tehát - a legjobb nemzetközi társaságban - visszakerül Budapestre. A dolog érdekességéhez tartozik, hogy ugyanaz a Réth, aki 1912-ben mint nagybányai festő szerepelt a nagybányai jubileumi kiállításon, most, 1913 tavaszán francia kubisták, orfisták társaságában francia kubistaként lép színre Budapesten. Hogy erre a - Walden közvetítette - magyarországi bemutatkozóra hogy került sor, arra leginkább csak következtetni lehet. Walden és felesége 1913 január elején Budapesten töltött egy hetet. „Kiállításokat láttak és művészekkel találkoztak."

34 Walden igen fontosnak tartotta, hogy a művészekkel személyes kapcsolatot alakítson ki. Kivételes aktivitásával számos dolgot intézett egyszerre: új emberekkel ismerkedett, cikkeit diktálta, és közben kiállításait szervezte. Valószínűnek tűnik, hogy akkor elsődlegesen az Erster Deutscher Herbstsalon szervezése miatt jött Magyarországra, mint ahogy Európa más országaiban (így Franciaországban) is villámlátogatást tett. Az utazásnak nem lett látható eredménye: magyar művészek végül is nem kerültek be az 1913-as őszi nagy bemutatóra. Viszont nyilvánvalóan ekkor beszélhette meg Rózsa Miklóssal, a Művészház igazgatójával, hogy a Münchenben és Berlinben 1911-12-ben bemutatott Der Blaue Reiter kiállításnak egy része Budapesten is szerepelhessen. Különös módon viszont éppen a kubista művek, amelyekről Réth Alfréd tesz említést önéletrajzában, tehát: Léger, Metzinger, Le Fauconnier alkotásai nem szerepelnek a Der Blaue Reiter 191 l-es katalógusában, viszont (Léger kivételével) a Művészház katalógusában igen. Lehetséges tehát, hogy ezek a festmények egyenesen Pestre érkeztek, a Der Blaue Reiter közvetítése nélkül. Hogy Réth Alfréd szinte önálló tárlatának Budapesten mennyire volt sikere - azt utólag nehéz lemérni. Mindenesetre egy magyar kritikus, Bölöni György felfigyel rá: a tárlatba „kollektív kiállítással illeszkedik be egy új magyar piktor: Réth Alfréd. A kultúrája kubistás, mellyel igen megfontolt és komoly konstrukciós eredményeket mutat csendéleteken és tájképein. Mindenképpen tehetséges embernek látszik, akinek az első bemutatkozása döntő erejű, mert érdekes festőt revelál."

35 Hogy éppen Bölöni figyelt fel Réthre, az majdnem szükségszerű. Hiszen Bölöni volt - éppen ebben az időszakban - a Nyolcak festészetének is egyik legelszántabb szószólója. Réth 1913-ban kiállított képeit - ha talán öntudatlanul is - a Nyolcakéival rokoníthatta. EPILÓGUS: BELVEDERE, 1922 A berlini és budapesti bemutatkozás után végre Párizsban - választott hazájában - is önálló kiállításra kerül sor a Galerie Berthe Weillben 1914-ben, tehát a legutolsó pillanatban, mielőtt még - mint magyar állampolgárt - Bretagne-ba internálnák. A világháború után Réth újrakezdi a festést, és új képeit mutatja be 1922 októberében Budapesten a Belvedere Szalonban, közvetlenül Derkovits Gyula tárlata előtt. A tárlatról egy név nélküli (Lyka Károly?) méltatás jelenik meg az Új Időkben: „Nyoma van bizonyos szimultán előadásra való törekvésnek is. A vezető szerep az abstrakciónak jutott. Fogalmak veszik át az optikai eszközök szerepét."

36 Úgy tűnik, az említett cikktől eltekintve, Réth Alfréd képei nem váltottak ki nagyobb visszhangot a magyar közönségből. De ebben az ügyben nemcsak a hazai műértőket terheli a felelősség: ekkorra már Réth Alfréd is túljutott festői pályája delelőjén, leggazdagabb művészi korszakán. A nagy pillanat mindenképpen elmúlt: a Nagybányáról induló és kubistává váló művész többé semmilyen szállal sem kötődött a hazai művészethez. A nemzetközi kapcsolatrendszer, ami olyan magától értetődően szövődött Párizs-Berlin-Budapest között 1912-13-ban, a világháború miatt egyszer s mindenkorra felbomlott. Réth Alfréd neve pedig Franciaországban is - 1966-os halála után - feledésbe merült, hogy most, mint a párizsi kubizmus egyik korai képviselőjét, ismét felfedezzék. Réth Alfréd: Csendélet kancsóval, 1911 Alfréd Réth: Stilleben mit Krug / Still-life with Jug. 1911 (MNG Adattár I Archiv I Archives)