Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Gergely Mariann: Huszár Vilmos és Nagybánya

szándéka, hisz láthatóan a képelemek kiegyensúlyozott elrendezésére koncentrál. Az alakok egységes színfoltokból épített formaegyüttesek, melyek a kép kompozíciós rendjéhez igazodnak. A nagyvonalúan, biztos vonásokkal felvitt színes felületeket határozott kontúrok határolják. Monumentálisabb alkotás a pécsi Janus Pannonius Múzeum gyűjteményében található Kertben című olajkép,

37 amelyen a kertekkel, parasztportákkal övezett nagybányai domboldal harsány zöldjét világítóan sárga gyalogút szeli ketté. Az úton hazafelé ballagó férfit szintén hátulról látjuk, alakjának erős, zöldes árnyéka a földre vetül. A várakozó asszony távoli figurája a kompozíció középpontjába került. A kép mozgalmas faktúráját a könnyed, energikus ecsetvonások összessége adja. Hasonlóan erőteljes festmény lehet a hagyatékból csak fekete-fehér fotóról ismert Tájkép.^ A merészen aszimmetrikus elrendezésű kép szinte teljes felületét a messzenyúló domboldal szelíd lankáinak látványa tölti ki. A földet művelő parasztember görnyedő figuráját Huszár a jobb alsó sarokba helyezte. Mégsem billen el a kompozíció. A monumentális alak világosabb befoglaló formája ellensúlyozza az egységes színfelület monotóniáját. Valószínű, hogy a festmény szín- és faktúrakezelése az előzőekhez hasonló színvonalú. A festőiskola 1906-os nyár végi összegző kiállításáról az ún. neomodernek társasága tüntentően távolmaradt. Lehel Ferenc, Réth Alfréd, Farkas (Wolfner) István, Ziffer Sándor mellett - többek között - Huszár Vilmos sem állította ki ekkor készült alkotásait.

39 A Nagybánya és Vidéke kritikusa szerint őket „mételyezték meg" leginkább a „hipermodern áramlatok fertőzött kigőzölgései".

40 Az „Ifjúság" 1907-ben rendezett közös tárlata a pesti Könyves Kálmán Szalonban már nem érte itthon Huszárt. 1906 decemberében Hollandiába utazott. Magyarországon készült utolsó festményét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

41 A kép Margó Ede

42 leányától került a gyűjteménybe. A család a budapesti Százados úti művészkolónia egyik műteremlakásában élt többek között Lányi Dezső szomszédságában, aki Huszár Vilmos nővérét vette feleségül.

43 A fiatal festő gyakran kilátogatott a telepre, lehet, hogy esetenként hosszabb időt is ott töltött. 1906 őszén festette le a pár hónapos Margó Katót és dajkáját a kertben. A nyári festménysorozat záró darabja ez az Öregasszony gyerekkocsival című kép. Spontán rendezettségében dinamikusan összefogott kompozíció. Tömör színfoltokká sűrített kontúrozott formáival, erős színkontrasztokkal szabdalt felületeivel, jelzésszerűen felvázolt motívumaival, könnyed ecsetvonásokkal érzékeltetett térviszonylataival a korai életmű egyik legkiforrottabb alkotása. A következő néhány évben hihetetlenül felgyorsultak körülötte az események. Holland barátai révén a művészeti közélet legelevenebb köreivel került kapcsolatba. Féléves párizsi és londoni tanulmányútja után a hágai Bremmer - újonnan választott tanítómestere kurzusaira járt. O irányította a figyelmét Van Gogh életművére, s tőle hallott először Mondrianról és a nonfiguratív ábrázolásról. Egzisztenciát teremtett, holHuszár Vilmos: Reggeli a kertben, 1906 Vilmos Huszár: Frühstück im Garten / Breakfast in the Garden. 1906 (Amsterdam. Kunsthandel Monet) land felesége révén - aki szintén Bremmer-növendék volt - kedvező anyagi helyzetbe került.

44 Néhány év leforgása alatt tehát a Budapestről érkezett tehetséges fiatal festő világot járt, öntudatos holland művésszé vált, aki a megélénkült szellemi élet aktív résztvevőjeként a művészeti progresszió vonzáskörébe került. E rövid idő alatt járta be a naturális ábrázolástól való elszakadás - több stílusirányzaton is átvezető - útját, ekkor vált sajátjává az autonóm képi kifejezés eszközrendszere, s itt jutott el a geometrikus absztrakció önként vállalt puritanizmusáig. A huszadik századi művészet önmegismerésének, és felnőtté válásának folyamatában a művészi gondolkodás radikális megújítását célul tűző De Stijl mozgalom egyik alapítójának úttörő szerepét vállalta. Kállai Ernőtől Forgács Éváig többen is megkérdőjelezték, vajon jól választott-e Huszár, amikor a képi redukció irányát követte, s ezzel éppen azokat a festői erényeit szorította háttérbe - kitűnő szín- és formaérzék, remek rajzkészség és találó jellemábrázolás -, amelyek legfőbb erősségei voltak.

45 Lehet, hogy a hagyományos művészi kifejezés egy kevésbé nagyívű ösvényén maradva egységesebb oeuvre született volna. A szellem késztetésének azonban nem lehetett gátat szabni, a festészet önkifejezésének végpontjait kijelölő mondriani művészetfilozófia új törvényeket teremtett. Huszár elfogadta a törvényeket, sajátjává tette, egyéniségén átszűrve alkalmazta őket. A De Stijl periódusban készült absztrakt festményei, színes üvegablakai, színházi tervei, enteriőrjei sokoldalú festői fantáziájának, vitális temperamentumának köszönhetőén sajátos művészi értéket képviselnek, s jól megkülönböztethető egyéni hangot jelentenek a csoport munkásságában. Tehetsége éppen abban rejlik, hogy a modern gondolkodás lényegét megtapasztalva, művészi képességeit úgy mozgósította, hogy a hagyományos festői értékeken túlmutató, komplexebb művészi magatartás hangsúlyait juttatta érvényre.