Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Plesznivy Edit: A nagybányai szellem továbbélése: a Gundel család művésztagjai

A konzervatív közízlést szolgáló műcsarnoki tárla­tokkal szemben, a Kéve - külföldi kiállításai mellett ­a Nemzeti Szalon modernitásra nyitottabb szervezeti keretei között rendezte meg bemutatóit. 22 A Kéve egy­ben érdekvédelmi tömörülés is volt, tagjainak a polgá­rosodással egyre szélesedő műpártolói réteg támogatá­sa révén biztosított megélhetést és kiállítási lehetőséget. Kiadványaival és a haladó szellemű irodalmi körökhöz fűződő kapcsolataival is a progresszióhoz tartozott. A Kairó Kávéház szerdánkénti asztaltársaságából szerveződő fiatal művészcsoport, a szociális érzékenysé­gű Gundel Antal szerkesztő és kiadó anyagi támogatá­sával hozta létre a Szerda elnevezésű folyóiratot 1906­ban. Az újság szellemiségét az új magyar irodalom két kiemelkedő alakja, Ambrus Zoltán és Ignotus alakította ki. 23 Rovatvezetőknek a kor jelentős szaktekintélyeit nyerték meg, ugyanakkor a legkiválóbb írók és költők, irodalmárok és műkritikusok tollából közöltek verseket és prózai írásokat (Gárdonyi Géza, Ady Endre, Kaffka Margit, Heltai Jenő, Hevesi Sándor, Molnár Ferenc, Fülep Lajos, Lukács György stb.) 24 . A Gundel család ál­tal finanszírozott, hét számot megért Szerda folyóiratot, mely a Nyugat közvetlen elődje volt, a Szablya-kör mű­vészeinek illusztrációi díszítették. 25 A Kéve művésztársulat a polgári szellemiség révén közvetlenül kapcsolódott az ugyancsak a Nyugat előz­ményeként értékelt A Hét című folyóirathoz, A Ház (1908-1911) nevű kiadványhoz és az 1908-ban induló legjelentősebb irodalmi fórumhoz, a Nyugathoz is. A Hét és a Nyugat az értékelő kritikák egész sorát közöl­te a Kéve tárlatairól. 26 A kor legjelentősebb, szecesszi­ós szemléletű, elsősorban építészeti orgánuma, A Ház pedig a közös munkatársak révén egy ideig szervesen kötőVJött a Kévéhez. Főszerkesztője, Málnai Béla és munkatársai, Kozma Lajos és Gara Arnold a társulat tagjai voltak, Málnai és Kozma a Kéve kiállítások bel­sőépítészeti terveit készítették. 27 A Kéve műpártolói díjmentesen kapták A Ház folyóiratot, amely rendsze­resen közölte a művésztagok alkotásainak reprodukci­óit, tudósított a Kéve tárlatairól és a társulat ügyeiről. 28 A Ház megszűnése után a művészcsoport a Kéve Köny­ve címmel kiadványt tett közzé, mely folytatta A Ház korábbi tevékenységét és bővítve annak profilját, ter­jesztette a társulat programját. A kötetek egységesen tervezett kiadványok voltak, kialakításuk, eszmeiségük összhangban állt a művészcsoport Gesamtkunstwerk­törekvéseivel. 29 A társulat művészeinek és kiállításai­nak propagálása mellett a Kéve Könyvek látóköre ki­terjedt a vizuális művészetek csaknem minden ágára. Építészeti, iparművészeti, díszlet- és jelmeztervezői, táncművészeti kérdésekkel, új művészeti kiadványok­kal egyaránt foglalkoztak írásai. A Kéve Könyvek szerkesztője Szablya Frischauf Fe­renc fivére, Szablya János volt, aki egyben a Kéve ügy­vezető titkári teendőit, a Kéve kiállításainak szervezői feladatait is ellátta. Művészeti íróként a Gundel család művésztagjai által is képviselt naturalisztikus, plein air­festészet lelkes támogatója volt. A nagybányai kolónia jubileumi kiállításához kapcsolódva, a Kéve Könyve 1912-ben személyes hangú visszaemlékezést közölt tő­le a művésztelepről. „[...] Megyek tovább. A Széche­nyi-liget virágos és üde parkján át, fel az iskolához. A kíváncsiságnak hajtóereje kerget. Sietek, hogy minél előbb lássam azt a helyet, ahol Magyarország újabb művésznemzedéke a harchoz való készséget szerezte meg. Megállok. Az iskola előtt vagyok. Szemeim nem tudják befogadni a látottak szépség tömegét.[sic]Egy nemes vonású, büszke fejtartású oláh a modell. Ezüst­színű hajának hosszú szőke fürtjei csontos arcának megható keretet adnak. »Pause aus !« Ez a két német szó üti meg fülemet, mint az iskola internacionaliz­musának hallható szimbóluma. A művészek beszélge­tésüket abbahagyják, még egy-két szó, azután tökéle­tes csend. A munka megkezdődik. A rajzoló szén re­csegésén kívül az iskolában semmit sem hallani és ezt a csendet érdekesen egészítik ki a rajzoló művészek szabályosan ismétlődő ritmikus mozdulatai. Az iskola felett a verőfényben madarak repülnek és énekelnek. Iskola ideálisabb helyen nem lehet. S mint Krisztus ta­nítványai között, úgy jár-kel Hollósy Simon növendé­kei között. Állványtól állványhoz megy és korrigál. Nagy tisztelettel hallgatják. Európa minden tájáról vannak tanítványai, akik fanatikus rajongással szere­tik. Az ő nagy, mindent átfogó szeretete hozta az em­bereket Nagybányára és ha a mai Nagybánya egy ha­talmas ívben hajlott is el tőle, az ő működésének, az Konstantin Frida: Önarckép Frida Konstantin: Selbstbildnis / Self-portrait (Mgt. I Privatbesitz I private collection)

Next

/
Thumbnails
Contents