Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Claudia Müller: Jakob Nussbaum és a nagybányai művésztelep

még évekkel később is jól szórakozott Magyarországgal kapcsolatos különös kérdésein. Az egyik például az volt, vajon itt „a lótej még nemzeti ital-e".

10 Genthon István Ferenczy Károly monográfiájában megemlíti, hogy a következő évben Mrs Johnson órákat vett Hollósytól Nagybányán. Ferenczy életnagyságú portrét készített a vöröshajú asszonyról. A festménynek végül az Egyesült Államokban nyoma veszett.

11 Nussbaum vázlatkönyvében egy további rajzon olvashatjuk a Nagybánya és Vidéke szerint Oroszországból május 10-én érkezett bizonyos Beniamin „Austein" nevét, amelyet aztán Beniamin Auskerinra helyesbít. Orosz festőkollégájáról Nussbaum kemény profilú arcképet készített, majd aláírta a nevét. A lap további érdekessége a jobb felső sarokban elhelyezett kis méretű, címerszerű ábra. A jelzésszerűen felvázolt, sötét és göndörhajú férfifej dühös tekintettel néz le a művésztanulóra. A címer mögött látható felkelő nap helyettesíti a karikatúraszerű fejet. Feltűnően hasonlít Hollósyhoz: göndör haj, sötét szemöldök, széles orrcimpák és a halánték felé szélesedő pofacsontok. Dühössége okát csak találgathatjuk. Azt mesélik, hogy tanítványaival szemben Hollósy általában barátságos és pajtáskodó volt,

12 de megvolt benne az akaratosság és makacsság is. Hollósy rajongott a magyar zene iránt: minden este gitáron játszott és konokul ragaszkodott ahhoz, hogy minden tanítványa részt vegyen az előadásokon. Aki hiányzott, komoly megrovásra számíthatott.

13 Nussbaum Nagybányáról készített egyik első rajzán egy tanya látható.

14 A mű a „Nagybánya" nevet és az 1896. május 14-ei dátumot viJakob Nussbaum: Erdőben. 1896 Jakob Nussbaum: Waldstück / In the Forest. 1896 (Mgt. I Privatbesitz I private collection) seli. Ma a Städelsches Kunstinstitutban található Frankfurt am Mainban. Az előtérben egy fészer és a mögötte húzódó sövény árnyékot vet a két házból álló tanyára, a baloldali ház teteje zömök, kúpszerű. Az épületek között karcsú nyárfa magasodik az ég felé. A kompozíció hátterét a távolban húzódó középhegység zárja le. A rajz felfedi a művész munkamódszereit is, amelyben a spontaneitás tudatos szerkesztéssel párosul. Valószínűleg felhívhatták a figyelmét erre a tájra, ám csak akkor festette meg ezt a nagyon jellemző részletet, amikor érzelmileg is azonosult vele. Ebből adódik az ábrázolás feszültsége, de egyben a kiegyensúlyozottsága is. A függőleges nyárfa pontosan a két épület között emelkedik. Középről kissé eltolódott, s ez feszültséget kölcsönöz a kompozíciónak. Felfelé törekvő sötét formája viszont kiegyensúlyozza a szélesebb és súlyosabb baloldali képrészt. Réti a művésztelepről szóló monográfiájában úgy jellemzi Nussbaumot, mint „készebb tudású, német festőt",

15 akinek 1896-os első próbálkozásain még láthatóan sok problémát jelentett a fény. A Fiatal asszony mellképe

16 című művén a táj előtt lesütött szemű, feltűzött hajú nő ül. Vékony, sötét fatörzsnek támaszkodik, amely egyenes tartást kölcsönöz neki. Az asszony mögötti felületen három színhatás dominál: a képsík közepe táján sötét, árnyékos rész található, ahol Nussbaum a kép összes színét felhasználta. A sötét tónusok kontrasztot alkotnak a lány rózsaszín ruhájával. Majd egy világosszürke csík következik, amely átmenetet képez a kevésbé részletezett, fűvel borított háttérhez. A művész gyors ecsetvonásokkal örökíti meg a fa lombkoronáján át a leány ruhájára átszűrődő napsugarakat. Ezek a szenvedélymentesen megfestett, túlságosan is hosszú vonalak a fény ábrázolása szempontjából még