Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Zwickl András: Nagybánya és a aktfestészet
vételűvé váló tájba helyezett aktjeleneteken. Férje, Mund Hugó 1930-as dél-amerikai kivándorlásukig készített kompozícióin többször előfordulnak ruhátlan alakok. Litográfiáinak arctalanná stilizált meztelen nőalakjai megjelenhetnek egyszerűen a tájba helyezve, de lehetnek többalakos idilli csoportok alkotórészei is, az egyik lapon például két, jelképes értelmezést sugalló alakkal, egy imádkozó és egy szoptató nővel egészül ki. Mund egyik olajképén stilárisan ugyan más hatások érvényesülnek - az előtérben az ég felé nyújtott karral fohászkodó figurák expresszív hangvételéhez a sávosra tördelt égbolt kubizáló megfestése párosul -, de témáját tekintve ez a mű is szimbolikus-allegorikus tartalmakat hordoz. 121 Három, különböző testtartású női alakot ábrázoló, tájba helyezett rajza a Berger-cukrászda asztallapjára rajzolva maradt fenn. A különböző művészek által készített rajzok között más aktábrázolások is felbukkannak. Boldizsár István a félrehúzott függöny mögött feltáruló táj háttér előtt heverő* Vénusz-típusú női aktot örökített meg, Mund Hugó alatt pedig Klein József rajzán két ruhátlan nő birkózik. Klein munkáin szintén sokszor tűnnek fel aktok. Az 1920-tól Nagybányán tanuló művész pályáján nagyhatású időszak volt a Párizsban töltött másfél év (1925-27), az aktok ezidőtájt szaporodtak meg képein. Műtermi stúdiumai után a meztelen nőalakok tájba kerülnek, és többalakos kompozíciókká állnak össze. Ekkoriban készült két nagy allegorikus festménye is, amelyeken a tájban heverő aktok különböző motívumokkal, gyermekét tartó anyával vagy gyümölcsszedőkkel egészülnek ki. A szinte frízszerűvé széthúzott kompozíciók klasszicizáló hangvétele a stilizált kontúrokból felépített, leegyszerűsített testekkel és a monumentális hangvétellel a neósokra illetve a Nyolcakra nyúlnak vissza. A sematikus formákat azonban a lekerekített körvonalak mentén végigfutó halvány színcsíkok árnyékolják, az árkádiai kompozíciók Mund litográfiáival mutatnak rokonságot. 122 A húszas évek végére a különböző generációk aktfestészete már egymás mellett élt Nagybányán. Réti és Thorma kései aktképeivel párhuzamosan az évtized végén a művésztelepre visszatérő Perlrott ismét cigányaktokat festett, Jándi Vénusz-alakjainak sorát folytatta, de Nagybányára látogatva még a kubista periódusát maga mögött tudó Szobotka is megörökített aktokat. 123 Az akt kiemelt szerepét az 1925-ös műcsarnoki kiállítás visszatekintőén még összefoglalhatta, a műfaj jelentősége azonban ettől kezdve egyre csökkent. A harmincas évekre az akt elveszítette formai és tartalmi töltését egyaránt, és noha ismerünk ebből az időszakból aktos képeket Ziffertől vagy Boldizsár Istvántól, a korábbi mintákat ismétlő vagy a semleges műtermi közegbe helyezett nőalakok jól tükrözik azt a folyamatot, amelynek során az akt lassan háttérbe szorult, só't a legtöbb alkotó munkásságából el is tűnt. 124 Az akt-téma hétköznapivá vált, a ruhátlan emberi testhez tapadó konnotációk legfeljebb az erotikára korlátozódtak, és többé már nem a formai újítások hordozója és eszköze volt. Fogalmazhatunk úgy is: mire az akt függetlenedett a rárakódott tartalmaktól és elnyerte autonómiáját, addigra művészi szempontból jelentőségét vesztette. Klein József: Aktok a szabadban, 1928 körül József Klein: Akte im Freien / Nudes Outdoors, ca. 1928 (Kat. sz. I Kat. Nr. I Cat. No. 256.)
