Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Csorba Géza: A Nagybánya-kép száz éve

korán kialakul, a Kernstok Károly körül 1907-ben Nyergesújfalun kezdődő csoportosulás keretében: „Itt futnak össze először a szálak: a neósok (elsősorban Czóbel Béla) és Kernstok Károly egymástól addig elszigetelt irányzata. Czóbel sajátos festői áramlatát hozza, amelyben a nagybányai stílus és a fauves-törekvések egyaránt megtalálhatók."

61 Ezt fejleszti tovább Szabó Júlia A magyar aktivizmus művészete című könyvében: „Az aktivizmus mozgalmának művészeti előzményeit keresve szintén [t.i. a Nyolcakéhoz hasonlóan] a neókhoz, neósokhoz jutunk el; nemcsak azért, mert az aktivisták kiállították neós művészek műveit, soraik közé fogadtak közülük néhányat, hanem azért is, mert a neoimpresszionisták művészete szemléletben és stílusban egyaránt előzménye az aktivista képzőművészetnek".

62 A hetvenes évek elején meginduló szervezett Nagybánya-kutatást, amit az ún. művészettörténeti kézikönyv századfordulós kötetének előkészítése tett szükségessé, a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportja hívta életre. Számos olyan kérdést kellett napirendre tűzni, amelyek teljesen új vagy - az addigi eredmények alapján - további vizsgálódást igényeltek, mint például a müncheni közvetítés szerepe a francia művészetnek (főleg Bastien-Lepagenak) a magyar naturalizmusra gyakorolt hatásában, a környező országokban kialakult plein air-törekvések analógiái vizsgálata, a művészetpedagógiai elvek és az esztétikai gondolkozás összefüggései, Nagybánya és a szecesszió kérdése, a nagybányai természetszemlélet továbbélése a két világháború közötti magyar festészetben, a posztnagybányai törekvések etikai és esztétikai kapcsolata Nagybányával stb.

63 Az 1981-ben megjelent kötet

64 szerzői, a korábbi és újabb kutatások eredményeire támaszkodva, a témának az addigiaknál sokoldalúbb elemzésére és bizonyos mértékű rendszerező összefoglalására vállalkozhattak, amely azonban korántsem zárta le a Nagybánya-fogalom kérdéskörét. Számos összefüggést és nagy mennyiségű forrásanyagot tárt fel Mezei Ottó 1983-ban megjelent könyve,

65 amelyben a Hollósy-iskola és a Nagybányai Szabad Festőiskola történetét főleg korabeli dokumentumok alapján dolgozta fel. Miközben igen részletesen és kellőképpen differenciáltan tárgyalja Hollósy müncheni és nagybányai tanításának kérdéseit és Rétinek a tízes évek elején a fiatalokkal, főleg Boromisza Tiborral folytatott vitáját, egyben megfogalmazza Réti szemléletének átfogó kritikáját is. Ebben végeredményben egyértelműen anakronisztikusnak minősíti a Réti-féle Nagybánya-képet, de nem mulasztja el a benne található nüanszok kimutatását sem, utalva például arra, hogy a neós mozgalom művészeivel szembeni állásfoglalása nem volt teljesen egységes.

66 Mezei Ottó munkájának egyik legfontosabb motívuma, amelyből újabb szempontok bontakoznak ki a Nagybánya-kép további kiteljesítéséhez, Hollósy Simon személyiségének, művészetszemléletének és pedagógiájának teljes rehabilitációja. Hollósy Münchenben és Nagybányán alkalmazott pedagógiai elveit művészettörténeti jelentőségűeknek tartja és kutatásait a művész Nagybánya utáni periódusára is kiterjesztve állapítja meg: „Hollósy önmagával szemben ugyanazt a követelményt támasztotta ... mint amelyet tanítványaival szemben alkalmazott, művészetpedagógiai módszere ... ugyanazon a szemléleten nyugodott, amely az akkori progresszív fiatalok munkáit jellemezte. Ezekben az években is rajta tartotta szemét a friss, eleven művészi eseményeken. Cselényi Walleshausen Zsigmond, aki 1911-12-ben képezte magát Hollósy mentorsága mellett, úgy említi mesterét, mint aki »nem állt meg Nagybányánál, s amikor a magyar naturalizmus első sikereit kezdte aratni itthon, akkor ő már Cézanne-ra és Van Gogh-ra figyelmeztette tanítványait, sőt a kubizmus elvi problémáiról tárgyalt velük«."

67 Ebből az értékelésből következően indokolja Mezei a Hollósy és Réti közötti elhidegülést és végső soron Hollósy Nagybányával való szakítását is.

68 A legutóbbi években két fiatal műkereskedő-művészettörténész, Jurecskó László és Kishonthy Zsolt kezdeményezésére támadt fel a Nagybánya-kutatás újabb hulláma. Miskolci galériájuk arculatát főleg a nagybányai művészet határozza meg és működésük egyik eseményeként 1992-ben megrendezték a nagybányai festészet neósokkal kezdődő korszakának kiállítását.

69 A katalógusban megjelent tanulmányok és a tárlat alkalmából rendezett konferencia előadásai, amelyek külön kötetben jelentek meg,

70 egész sereg olyan témát vetettek fel és dolgoztak ki - egyebek között számos elfelejtett nagybányai művész munkásságát is - amelyeket a korábbi szakirodalom alig érintett, vagy egyáltalán nem is tárgyalt. Ez a kollektív munka nagy lépéssel vitte előre a Nagybánya-képnek a két világháború közötti korszakra való kiterjesztését és éppen ebből a szempontból kell itt külön is megemlíteni Murádin Jenő Nagybánya forradalmai című tanulmányát, amelyben az alapító nemzedék első és a neósok második forradalma után Nagybánya harmadik, avantgárd forradalmaként a művésztelepen, a húszas évek végétől, s főleg a harmincas években, a kubizmus, expresszionizmus, konstruktivizmus és a párizsi iskola hatására végbement folyamatokat jelöli meg. „így érzem restitúciónak - írja -, a művészetünk történetébe való méltányos beillesztésnek Nagybánya e korszakát, melyet ez a kiállítás [t.i. az 1992-es miskolci tárlat] kezdeményez a festőtelep közelgő centenáriumán."

71 A munka kezdeti lendülete a kiállítás után sem csökkent, a Miskolci Galéria a következő évben megrendezte Nagy Oszkár gyűjteményes kiállítását és kiadta a festő életművét feldolgozó kötetet,

72 majd 1994-ben ugyancsak a Galéria kiadásában megjelent Szűcs György-Zwickl András Jándi Dáy/d-monográfiája, és a tervében újabb Nagybányával kapcsolatos munkák szerepelnek. Ebben a rövid áttekintésben csak azokkal az értékelésekkel foglalkozhattunk, amelyek megalapozták és fontos elemekkel motiválták Nagybánya máig kialakult fogalomkörét. Alig érinthettünk olyan témákat, amelyek szorosan hozzátartoznak ugyan ehhez a körhöz, de kidolgozásuk további kutatásra vár, mint például a képzőművészeti jelenségek interdiszciplináris vizsgálata, vagy részben még a nagybányai hagyomány és a posztnagybányai festészet összefüggéseinek kérdése