Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Sinkó Katalin: Az alapítók biblikus képei és a századvég antihistorizmusa

kor foglalkozott a Krisztus az apostolok között című, már korábban elkezdett képének tervével. A Fraknóidíjat Iványi Grünwald Béla is elnyerte 1905-ben. Minden jel szerint Hollósy volt mindannyiuk közül leginkább forradalmi, valamint antiklerikális szellemű.

12 Vallásos tárgyú képet se nagyon festett tanulmányi idején kívül.

13 Művein azonban antiklerikalizmusának sincs különösebb nyoma. A bibliai témák hiánya Hollósyt bizonyos szempontból elkülöníti a nagybányai kolónia többi alapítójától és az első években hozzájuk csatlakozó mesterektől (Csók István, Nyilasy Sándor, Horthy Béla stb.).

14 A biblikus témák Ferenczy életművében foglalják el a legnagyobb teret. Már első képein is próbálkozott ezekkel. 1889-ben Párizsban Irgalmas szamaritánust fest, majd 1892-ben A tékozló fiú hazatérése című művét. 1895-ben ^Királyok hódolása, majd 1896-97-ben A hegyibeszéd következik. Mégsem gondolhatunk arra, hogy Ferenczyt vallásos érzülete vezette volna a biblikus témákhoz, hiszen mind Réti, mind fiai kategorikusan állítják, hogy közömbös volt a tételes vallások iránt.

15 Valér elmondása szerint, amíg édesanyja, Fialka Olga a maga módján vallásos volt, apja elutasította az efféle érzelmeket. Ferenczy Béni is megemlékezik apja ateizmusáról.

16 Ez azonban nem volt akadálya annak, hogy Ferenczy Károly 1901-ben elfogadja a vallásos festészet emelésének céljaira alapított, s az Ábrahám áldozata című képéért neki ítélt Ipolyi-díjat. Egyik nagybányai festő életművében sem tátong akkora szakadék a megvalósított művészeti program - a bibliai képek sora - és a kortársak visszaemlékezéseiből és saját leveleiből rekonstruálható, a vallással kapcsolatos megnyilatkozások között, mint Ferenczy esetében. Ferenczy Valér tanúbizonysága alapján áthidalhatatlannak tűnnek ezek az ellentmondások, hiszen Ferenczy Károly még a képek tárgyára vonatkozó kérdéseket is elutasította, sőt a képcímeket sem szerette megadni.

17 Szűkszavúsága különben is közmondásos volt. A közelállók tanúsága szerint Ferenczy Károlyt képeinek témája nem, csupán azok formai sajátosságai érdekelték. Ferenczy Valér felidézi például egy kérdőív kitöltésének jelenetét: „Ott voltam apám mellett a műteremben, amikor kitöltötte az ívet és egyszerre kijelentette, hogy szórakozottságból majdnem azt írta be a Keresztlevétel-hez: »hasonlo dolgot láttam a termeszetben«. Azon mulatott főleg, hogy szíve szerint igaz örömmel írta volna be éppen ezt a Keresztlevétel mellé, amennyiben ennél a hatalmas, monumentális képnél különösen Magdolna zöld selyemruhája volt fontos neki, az esti napsütésben, a fák másfajta, ugyancsak a lenyugvó nap meleg sárgás fényétől megvilágított zöldjével, mint háttérrel. Ez a kétféle színű és anyagú zöld, az esti nap meleg aranyfényében, a hideg kékes árnyékokkal: ez volt neki a legfontosabb, ez volt kiindulópontja a képnek, és ezt a festői gondolatot valóban a természettől vette, mégpedig az alagi lóversenyen, ahol egy zsokénak volt ilyen élénk zöld selyem-dressze."

18 A jelenet megtörténtét nem vitathatjuk, azonban a kérdés továbbra is nyitva marad. Miért éppen a Keresztlevétel kompozíciója felelt meg e kétféle zöld ütköztetésének, s miért nem festette meg a Fiúk ponnykon szerzője inkább az alagi zölddresszes zsokét?

19 A természeti látvány élményének és a régmúlt mitologikus eseményeinek efféle összecsendüléséről Ferenczy maga is említést tesz Réti Istvánhoz írott egyik levelében. Réti elveszett írásában mintegy ihletforrásként különböző remekművekre hívhatta fel figyelmét, s erre válaszolja Ferenczy Nagybányáról: „A felírt képekről nem sokat tartok a művészetre nézve, különben jó lehet, de nem lesz semmi használható következménye - a kép mégis csak kívülről jöhet, akármilyen tekervényes úton is [a szerző kiemelése], de még a Böcklin képeit is csak a természet előtt hiszem keletkezetteknek - valahol olvastam is egy Böcklin-féle önvallomásban, hogy B. mondja, hogy igenis megfestette a Wickingeket »termeszet után« Klosterneuburgban sétálva a Duna mellett a hol ködös időben tutajoztak a tótok".

20 Ferenczy e vallomásából úgy tűnik, hogy mindig, s nem csak a Keresztlevétel, vagy a A háromkirályok című képei esetében

21

, képötleteinek kialakulásánál valóban szerepe volt a valóság kapcsán felötlő asszociációinak. Ezek mögött azonban ott állott széles műveltségével és határozott művészeti ízlésével a festő teljes személyisége. Ez utóbbit azonban mintha a Nagybánya-kép megfogalmazói kevésbé hangsúlyoznák. Lyka Károly például a Nagybányaiak küldetése című cikkében ezt írja Ferenczy A háromkirályok című képe kapcsán: „A kép eredete egészen lírai, egészen a hangulat, a látomány, az élmény szülötte. Impressziója oly élénk, oly elemi erejű volt, hogy nem hagyta nyugton a művészt, amíg kép formájában ki nem vetítette magából. A közvetlen természetből merített. De csak azért meríthetett belőle, mert közéje és a természet közé nem ékelődött egy rendszer, egy stílus... Csak egy illy átvett rendszer híján adhatja magát teljes egészében, maradék nélkül a képeiben... Ez volt a nagybányaiak meggyőződése, ezt nevezték ők naturalizmusnak".

22 Nem nehéz e sorok mögött felfedezni a romantikus eredetiség-mítoszt, azt a művészetfelfogást, mely a civilizációtól nem érintett, romlatlan személyiség rousseau-i elképzeléseire épül. A modern művészek nálunk is, akárcsak Münchenben vagy Párizsban, a vallásos témák újszerű felhasználásával azok szekularizált értelmének megteremtésére törekedtek. A nagybányaiak biblikus képei a vallásos művészet válságának korában keletkeztek, ezért vázlatosan át kell tekintsük ennek eszmetörténeti hátterét is. Ebben a válságban éppúgy szerepe volt a vallási, világnézeti megrendülésnek, mint a művészeti stílusok megújulásának. A VALLÁSOS FESTÉSZET KRÍZISE 1870 ÉS 1900 KÖZÖTT Kevés olyan széles körben elfogadott nézet volt a 19. század végén, mint amelyet Richard Muther fogalmazott meg, miszerint: „a tulajdonképpeni vallásos művészet már a 17. század óta halott". A közelmúltról szólva így folytatja: „Ha a 19. század kötelességének érezte, hogy a régi témákhoz visszanyúljon, ez csupán csak a kor retrospektív érzületének felelt meg... A 19. századi vallásos festészet története voltaképpen egy nagy szenvedéstörténet, halálküzdelem, sikerületlen kí-