Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Szatmári Gizella: Külföldi növendékek Nagybányán
usi egynapos műtermi kiállításon pályadíjat nyert. 1898-ban Rómában telepedett le. Részt vett a nagybányai művésztelep 1912-es kiállításán (kat. 121. old), de hogy ez személyes jelenlétével együtt járt-e, nem ismeretes. Réti adata szerint Okurí egy műve valószínűleg 1897-ben dr. Herczinger Ferenc nagybányai városi főorvos tulajdonában volt. A Rómában eltöltött közel 25 év után 1921-ben visszatért Varsóba, ahol a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Pottner, Emil (Salzburg 1872. december 10. - ?) Bár Münchenben J. Herterich és P. Höcher növendéke volt, 1897-ben ő is követte Hollósyt Nagybányára. A júliusi egynapos kiállításon pályadíjat nyert. A nagybányai piacot ábrázoló „ügyes akvarellje" (Réti) 1896ban dr. Harácsek Imre nagybányai ügyvéd tulajdonába került, de van műve budapesti magángyűjtőnél is. A Hollósy-iskola első kiállításán (1897) 11 művel szerepelt (kat. sz. 180-191). A korabeli kritika névszerint kiemeli. 1912-ben ugyancsak a nagybányai iskola tagjaival állított ki. Nagybányai piac, 1896; Tájkép, Interieur - olajképek). 1930 körül Berlinben tevékenykedett. Kisplasztikái munkássága is ismeretes: többszáz különböző madarat (madárfajt) mintázott meg kis méretben berlini ill. karlsruhei porcelángyárak számára. Queck, Walter (Buchholz 1874. december 15. Meran 1906. március eleje) Névváltozat: (drezdai) Q Abris. Münchenben Raupp és Hollósy, ;-növendéke. Elsősorban portrékat festet. 1897 nyarán Nagybányán dolgozott. Ratzka, Arthur Ludwig (1869 ? - ?) 1897-ben dolgozott Nagybányán. A Nagybánya és Vidéke szerint Linzből érkezett. Ugyanezen évben a Hollósy-iskola régi műcsarnokbeli kiállításán bemutatta egy munkáját (kat. sz. 193.) Scharf, Victor (Bécs 1872. január 2. - 1943) Az irodalom J. Herterich, E. Carrière, J. Whistler nevét említi mestereiként, Hollósyról nem tud. Scharf 1896-ban és 1897-ben a nagybányai festőiskola tagjaként dolgozott, sőt a Hollósy-iskola első, régi műcsarnokbeli kiállításán két művel is részt vett (kat. sz. 194-196). „Doctor juris" volt, mikor Hollósy vonzáskörébe került. „Mindenesetre tudni fogja miért változtatott hivatást" - írja róla elismerően Hollósy. Később Párizsban a Société Nationale des Beaux-Arts szalonjain állított ki portrékat. IX. Pius pápáról festett képmását a vatikáni múzeumok őrzik. Réti úgy emlékszik a „tipikusan bécsi elmésségű" Scharfra, mint aki kitűnő hegedűs, a bécsi konzervatórium végzett növendéke. „... mint festő egészen kezdő volt még akkor. Későbben, hír szerint keresett arcképfestővé fejlődött és Bécsben működött" - írja. Schiemensohn, Georg (? - ?) Réti feljegyzései szerint német; Mezei idézi a Nagybánya és Vidéke vonatkozó cikkét és ogyesszainak tartja. Születési és halálozási adatai nem ismeretesek. 1897-ben dolgozott Nagybányán. A Hollósy-iskola egynapos kiállításán júliusban pályadíjat nyert, s az első' bemutatkozó kiállításon, a régi műcsarnokban is szerepelt két művel (kat. sz. 199-200). Schubert, Hugo (Bécs 1874. október 13. - Bécs 1913. október 19.) A Nagybánya és Vidéke 1899. szeptember 10-i száma szerint „Schubert Hugó, Bécs" - a nyári növendékek között szerepel. Schwarz, Georg (? - ?) Születési és halálozási évszámai nem ismertek. A feljegyzések szerint (Réti) Münchenből érkezett, 1896-ban és 1897-ben volt a nagybányai festőiskola tagja. Réti szerint ekkor már „nem egészen fiatal ember". 1897-ben a régi műcsarnokban a kiállításon szerepel egy művel (kat. sz. 201). Nagybányán két művét (portrék) megvásárolták - „az egyik, egy agg nő képmása - szintén Réti írja - igen színvonalas munka volt". Ez az a portré, amely az 1912-es nagybányai kiállításon szerepelt (Női arckép, 1896, o., mgt, kat. sz. 23). Schwarz „jó muzsikus, nagytechnikájú, finom zongorista" is volt, „s mint festő is meglehetős magas fokán állott a tudásnak" (Réti). Szereszewski, Vladimir (Breszt-Litowsk 1863. szeptember ? - ?) Névváltozat: Schereschewski Ruben, S. Rufin. 1892 körül telepedett le Münchenben. 1893-ban a „magyar művek tavaszi kiállításán" a régi Műcsarnokban mutatja be Szibéria felé című nagy olajképét,,. 1897-ben a Képzőművészeti Társulat tavaszi kiállítására Velencéből küldött be képet, s ugyanezen a nyáron jelent meg először Nagybányán. Decemberben részt vett az iskola régi Műcsarnokbeli kiállításán két művel (kat. sz. 197-8). 1898 nyarán is Nagybányán dolgozott, a Hollósy-iskola csoportkiállításán egy tájkép-tanulmányt mutatott be (kat. sz. 117). Egy műve dr. Herczinger Ferenc városi főorvos tulajdonában volt. 1914-ig szerepelt kiállításokon, utoljára a IX. Velencei Biennalen. Szociális és zsánertémák foglalkoztatták. Szibériai börtön (Allamfogoly Szibériában), 1902 című képe a velencei Galleria d'Arte Moderna gyűjteményében található. 1897 tavaszán Hollósy így írt róla Rétinek „(Laurens) ez már finom dolgokat fest ... Schereschewsky is..." Szadkovszkij, Stanislaus (? - ?) Névváltozat: Szalkovszky (Rétinél), Stokovszky (Mezeinél). A Pétervárról érkezett M. Dobuzsinszkij visszaemlékezései szerint 1898-ban tartózkodott Nagybányán. Szergejeva, Mária (? - ?) Asztrahányból származó örmény festőnő. Hollósy 1900. december 4-én kelt müncheni levelében említi: „a kis örmény leány szemlátomást halad..." Visszaemlékezéseiben Dobuzsinszkij is említi. 1900 nyarán Nagybányára készül, szerepel Hollósy névsorában, az utazási szabadjegyet igénylők között. Murádin jegyzékében az 190l-es résztvevők között is szerepel.
