Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Kisházi Zoltán: „Vidéken éltem, Nagybányán, a festők városában" (Tersánszky és a nagybányai festők)

Birnbaum Attila alakja ugyanígy több, az író által jól ismert személyből rakódik össze, bár ha a figurát összevetjük az Igaz regényben említett Kerekes nevű festő leírásával, felsejlik valami hasonlóság: „Az instruktorom egy vörös hajú, Kerekes nevű növendék volt. Ezt a fiút kissé félkegyelműnek tartották... Nekem azért nagyon érdekes dolgokat mesélt. Ha jól emlékszem, például egy egész művészettörténeti értekezést tartott arról, hogyan jöttek rá Itáliában az olajfesték és tempera gyártására..."

37 A regény híres súlydobó epizódjának modellje minden bizonnyal a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa, a Münchent is megjárt Szerencsi Zoltán, aki egy Tersánszkyhoz írt levelében büszkén dicsekszik ilyen irányú sportsikereivel.

38 Valamivel könnyebben azonosítható a többi szereplő', de igazán biztosat csak Csuszkó esetében állíthatunk, mert Tersánszky a már említett Meg néhány „nagybalogról" című emlékezésében a Racskó Istvánról írtakat A félbolondhan csaknem szó szerint megismétli.

39 A Csuszkóval mélyen „szimpatizáló", Bécsben született Lindner Elza, aki „kicsikét affektálta, hogy nagyon nehezen töri szép magyar nyelvünket",

40 feltehetően a Tersánszkyval azonos évben született, bécsi származású Schwarz Elzával azonos. A társaság másik két hölgytagjáról ezt írja Tersánszky: „A korosabb úrhölgyet Jukesznénak hívták. Tanácsos vagy efféle jobb rangú hivatalnok özvegye volt... Leánya, Ildikó festőművésznő..."

41 A Nagybánya és Vidéke 1912. augusztus 11-én közzétett egy listát a Nagybányán nyaralókról. Ezen a listán szerepel Bartók Agostonné, aki egy MAV felügyelő neje volt. A Réti-Murádin-féle jegyzékben ugyanebben az időben megtaláljuk Bartók Margit nevét, aki rendszeres látogatója volt az iskolának. Hacsak nem véletlen névazonosságról van szó, ők lehettek Jukeszék modelljei. Igazán problematikus Dávidovits és Baboss személye. Dávidovits életéről mindössze annyit tudunk, hogy „Dávidovits nagykereskedő a rövidáru szakmában, fivére társa".

42 Az előbb említett listán található a budapesti illetőségű Erbstein Andor

43 festő neve is, aki csak az 1912-es évben dolgozott Nagybányán. Mégis feltételezhető, hogy rokona az 1899. évi Magyarország cím és névtára című kiadványban szereplő Erbstein Ármin nevű budapesti kereskedőnek. A további kutatások talán választ adnak az azonosítás során feltett, de meg nem válaszolt kérdésekre. Baboss esetében azonban még kombinálnunk is nehéz, oly kevés kézzelfogható támpontot ad Tersánszky. Babosst mint rajztanárt mutatja be, ami nagyon megnehezíti a kutatást, mert rajztanárok nagy számban jártak Nagybányára anélkül, hogy az iskolában vagy az iskolán kívül dolgozottak jegyzékén szerepelnének. Ezenkívül a jegyzéken szereplők között bárki azonos lehetett - esetleg többen is - azzal a Babossal, aki a regényben leírt 1910 és 13 közötti években Nagybányán tartózkodott.

44 A félbolondáal lezártnak tekinthetjük Tersánszky képzőművészettel kapcsolatos írásainak sorát. Személyes kapcsolatait megtartotta, sőt újabbakat is kialakított,

45 de publikációi mindinkább kiállítás-megnyitókra korlátozódtak. A nagybányai festők azonban maguk közé tartozónak érezték mindenkor. Illusztrálja ezt Perlrott Csabáné egyik levele: „Kedves Tersánszky ! 63 dec 15. Nem tudom emlékszik e rám, - itt, ott találkoztunk ebben a hosszú életben. - Nagybányai tárgyú könyvéhez rajzot kért tőlem, - pár éve kiállításunkat nyitotta meg Szentendrén. Meg szeretném kérni valamire. Ha megteszi nagy örömet szerez vele. Retrospektív kiállítást rendezek az Ernst múzeumban. Márc. 8án nyílik. Arra kérném: pár sorral Maga nyissa meg. »Alazatos kérésem támogatására legyen szabad említenem«, hogy valaha én is a nagybányai festőiskolából indultam útnak, - s most, hogy életem munkáját kiteregetem: jólesnék emberi magyar beszédet hallanom, a szokott mai halandzsa helyett a helyszínen. Remélem nem terhelem nagyon, Elég két szót szólnia. A képek beszéljenek maguk helyett, ha tudnak. Arra kérem írjon, vagy telefonáljon. Nagyon hálás lennék, ha elfogadná kérésemet. Régi híve Gráber Margit vagy ha így ismerősebb Perlrott Csabáné

46 Jegyzetek 1 Tersánszky Józsi Jenő: Nagy árnyakról bizalmasan. Budapest 1964, 328. 2 Tersánszky Józsi Jenő: Eletem regényei. (Igaz regény.) Budapest 19682 (1926), 75. 3 Tersánszky így írja a nevet az Eletem regényei című önéletrajzában, de rosszul emlékszik, valójában Griinwald Béla feleségét (Biltju) Bilcz Irénnek hívták. Thorma János 1892-ben megfestette a képmását. MNG ltsz. 78.149 T. 4 Többször előfordult már, hogy amikor Tersánszky képzőművészetekkel való viszonyáról írnak (például Dévényi Iván, Művészet 1968. VI. 20.), a történetet felidézve összekeverik Nyilasyt Hollósy Simonnal. Ez pontatlanság. Tersánszky egyértelműen Nyilasyról beszél emlékezéseiben. Ehhez tegyük még hozzá, hogy Réti István úgy jellemzi Hollósyt A nagybányai művésztelep című monográfiájában, miszerint munkaelve az volt, hogy a művész csak megfelelő diszponáltság esetén dolgozhat eredményesen. A megfelelő szellemi és lelki állapot független az időtől, tehát a festés aktusát nem lehet időhöz kötni. A műtermi iskolázottsága Hollósyt az elmélyülésben nagyon zavarta a nyilvánosság, ezért kevéssé valószínű, hogy Técsőre költözéséig Nagybánya legtekintélyesebbnek tartott művészére ne emlékezne az író, ha valamilyen kapcsolatban volt vele. 5 Tersánszky: i. m. 75-76. 6 Tersánszky Józsi Jenő: Nagy árnyakról bizalmasan. Budapest 1964, 185. 7 Tersánszky Igaz regény című önéletrajzában azt írja: „Maticska Jenő, a festő velem járt iskolába a negyedikig." Majd később az Eletem regényei című művében (i. m. 78): „A negyedikben egyszer csak nagy szóbeszéd tárgya lett, hogy Maticska bekerült a ligeti festőiskolába." Réti István Nagybánya-monográfia-