Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Gábor Zsuzsa: Illusztrációk Kiss József Költeményeinek 1897-es díszkiadásához

Hét-je bebarangolta az egész várost, a tavalyi számokat éppoly rajongva olvasták, mint a legfrissebbet." In: Kiss József és kerekasztala, i. m. 207. 9 A modern művészetkritika kialakulásáról lásd Perneczky Géza bevezető tanulmányát. In: Kortársak szemével. írások a magyar művészetről. Válogatta, jegyzetekkel ellátta és a bevezető tanulmányt írta Perneczky Géza. Budapest 1967. 10 Kiss József és kerekasztala, i. m. 16-17. 11 Réti István: A nagybányai művésztelep. Budapest 1994

2 (1954), 41. 12 Budapest 1895-1898. 13 Madách Imre: Az ember tragédiája. Budapest 1887; Arany János balladái. Budapest 1896. 14 A művészek a nyomtatást úgy kívánták segíteni, hogy a képeket eleve a szürke vagy a szépiabarna különböző árnyalataiban festették meg. Például: Hollósy Simon: Forradalom; Mögöttem semmi, előttem semmi. Vö. 2 jegyzet. 15 A képcímek melletti számok a kötet oldalszámai. 16 A műfaj jellemzőinek összefoglalását és tipológiáját adja Szabadi Judit: A társasági festészet. In: A historizmus művészete Magyarországon. Szerk.: Zádor Anna. Budapest 1993. 17 Réti 19942; i. m. 41. 18 Hollósy egy Révaihoz írt levelének részlete érdekes adatot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy Thorma mennyire a szöveg szó szerinti „valóságának" alárendelve képzelte el az illusztráció szerepét. A levélben Hollósy arra kéri Révait, írná meg, hogy hol van a versben szereplő kápolna, mert Thorma az illusztrációhoz rajzot szeretne róla beszerezni. Kelt Nagybánya, 1896. augusztus 3. Soltész Istvánné: Hollósy Simon leveleiből. In: A Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1953. Budapest 1954, 622. 19 Réti István: Bohémek karácsonyestéje idegenben, o.v., 145,5 x 121 cm. J.j.l.: Réti. MNG ltsz. 2837; Réti István: Gyötrődés, o.v., 120,5 x 101,5 cm. J.j.l.: Réti 94. MNG ltsz. 1652. 20 A drámaiságot a tömegnek a nézővel szembe haladó áramlásával fokozó, szinte sokkoló hatású ábrázolásmód a korszakban gyakran használt megoldás volt. Például Feszty Árpád szintén ekkor készülő híres körképén is számos hasonló csoportot láthatunk. E kötetben is található Rétinek egy, a sereg élén a nézővel szembe haladó kisdobost ábrázoló rajza. 21 Réti István: Hollósy Simon 1857-1918. In: Nyugat 1918. (I.) 910. 22 Kiss József egy levelében így írt a rajzról: „Ez mégiscsak az én hangom volt színekre váltva, az én fantáziám egy más törvénynek hódoló fantázia eszközeivel reprodukálva és olyan intelligencia, amelyre másodszor is rábíznám magam." In: „Oh mért oly későn...". Levelek Kiss József életrajzához. Kiadja Scheiber Sándor és Zsoldos Jenő. Budapest é.n., 37. 23 Ferenczy Károly: A hegyibeszéd., o.v., 135 x 203 cm. J.n. MNG ltsz. 6551. 24 Ferenczy Károly: Archeológia, o.v., 118 x 66 cm. J.j.l.: Ferenczy Károly. MNG ltsz. 1564. 25 Egy, a Művészet című folyóirat számára Ferenczy által tervezett címlapon ugyanez a két ásós férfi jelenik meg. Vázlatkönyv, MNG ltsz. 1934-2614/8. 26 A kötetben található másik „triptichont" Iványi Griinwald Béla készítette a Dal a szegény Arjelről című ballada illusztrációjaképp (43. oldal). Ebben az esetben a három kép szinte csupán „tipográfiailag" tartozik össze. A rajzok a történet három mozzanatát ismétlik balról jobbra haladva, közöttük sem mélyebb tartalmi, sem kompozicionális összefüggés nincsen. Illustrationen zur Prachtausgabe der Gedichte von József Kiss, 1897 ZSUZSA GÁBOR Simon Hollósy, Károly Ferenczy, István Réti, Béla Griinwald und János Thorma wurden im Jahr 1896, während des ersten in Nagybánya verbrachten Sommers von der Firma „Gebrüder Révai", einem der bedeutendsten Verlage der damaligen Zeit mit der Anfertigung von Illustrationen zu den Werken des Dichters József Kiss beauftragt. Der Schriftsteller und Dichter József Kiss wurde in erster Linie als Chefredakteur des liberalen Wochenblattes A Hét (Die Woche) (1890-1924) zu einem der prominentesten Vertreter des ungarischen kulturellen Lebens der Jahrhundertwende. Der Auftrag bedeutete angesichts der Prestige des Verfassers und des Verlages eine Anerkennung. Die mehr als 60 Illustrationen wurden nach ihrer Fertigstellung auch auf einer im Dezember 1897 veranstalteten gemeinsamen Ausstellung gezeigt. Die Illustrierung des Bandes bedeutete für die fünf Maler eigentlich einen künstlerischen Abstecher, da sie doch keine Illustratoren waren, weshalb in den Illustrationen eigentlich die malerischen Probleme zum Ausdruck kamen, die sie damals beschäftigten: namentlich die Beziehung zwischen dem Menschen und der Landschaft, das Verhältnis des Naturalismus zur Dekorativität und die Frage des Pleinair. Die Heterogenität des Bandes ist in erster Linie auf die unterschiedliche Interpretation der Funktion der Buchillustrierung und der durch die Kunstgattung gebotenen Möglichkeiten zurückzuführen. Unter den Illustrationen findet man - vor allem bei den Genrebildern von Béla Grünwald - Stücke der „offiziellen" Salonkunst der Jahrhundertwende (Dem toten Dichter, Lisa, was fehlt dir? Lisa, was kränkt dich?). In den Werken von István Réti (Das Märchen von den großen Stiefeln und den kleinen Schuhen) und János Thorma (Judit Simon) sind die die literarisch-anekdotischen Traditionen des Münchner Realismus fortsetzende, eine psychologische Authentizität anstrebende Menschendarstellulng und sogar die auf die extremen menschlichen Leidenschaften konzentrierende, mit dem Namralismus verbundene Auffassung anzutreffen. Obwohl die Illustrationen von Simon Hollósy in ihren Malmethoden vom Akademismus nicht abweichen, sagen sie sich von der Genrehaftigkeit desselben völlig los, wobei in ihnen der größte Akzent auf die symbolischen Elemente gelegt wird. Karoly Ferenczy und Béla Grünwald distanzienten sich - unter Beachtung der Anforderungen der modernen Buchdruckerei - von den schwer reproduzierbaren Ol-