Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Gábor Zsuzsa: Illusztrációk Kiss József Költeményeinek 1897-es díszkiadásához

rizsban is Bastien-Lepage-ért lelkesedett, s Rippl-Rónaival és az utána következő nemzedékkel ellentétben, útja Párizsból vezetett Münchenbe. Mindez nem jelentette azonban azt, hogy művészete teljesen érintetlen maradt volna a francia századvég merészebb irányzataitól. A Varróleány dala című elbeszélő költemény egy triptichon megrajzolására ihlette Ferenczyt (49. oldal). A megnyújtott, álló téglalap alakú panelekből álló többrészes kép - a japán paravánok hatására - a Nabik műveinek kedvelt formátuma volt. A középső térben lévő portré az erőteljes kontúrok ellenére leíró és elemző, hagyományosan realista megközelítésű. A sírkövek keresztjeinek hatásos dekorativitása és a domboldal hullámvonala szecessziós ízt visz a jobb oldali kis temetői tájba. A bal oldali virágzó gyümölcsfa felfogásában a divatos japán metszetek ábrázolására emlékeztet. A virágzó fa a tavasz és a fiatalság szimbóluma, a középső „tábla" portréja a felnőtt élet megjelenítése, míg a bal oldali temető az elmúlást, a halál képzetét idézi fel. A vers ilyen fajta tartalmi összefoglalásához Ferenczy Iványi Griinwald Béla: Anyaszív, 1896 Béla Iványi Grünwald: Das Mutterherz / Mother's Heart. 1896 (lappang I Verbleib unbekannt I location unknown) az általa feltehetően ismert, a rajzban egy egész életutat átfogni akaró japán ábrázolásokból is meríthetett inspirációt. Természetesen a festő szeme előtt ugyanúgy lebeghettek középkori triptichonok is, hiszen a középkorhoz való visszanyúlás és a japán művészet hatása együttesen, egymással keveredve jellemezte a századvég nyugat-európai művészetét.

26 Iványi Grünwald Béla, akárcsak egész pályája során, e kötet illusztrációiban is bravúrosan váltogatja a különféle stílusokat; egyszerre szerepelnek itt a legszokványosabb akadémikus felfogásban festett, bosszantóan kommersz szalonképek, a realista hagyományokat követő leíró ábrázolások és a század végén nem kevésbé divatos, dekadens gondolati tartalmú szecessziós grafikák, amelyek a magyar művészek körében majd csak mintegy tíz év múlva lelnek követőkre. Iványi alkotta meg a kötet egyetlen tisztán ornamentális célú, mindenfajta irodalmi utalástól mentes könyvdíszét is (33. oldal). A kötetben egy ciklus bevezetőjeként áll a Keletiek allegorikus portréja (29. oldal). Nem kötődik tartalmilag egyetlen vershez sem, szerepe a könyv díszítésére korlátozódik. Még ennek az erőteljes kontúrokkal, profilból ábrázolt nőalaknak a megformálása sem nélkülöz minden plaszticitást. Az arc karaktere a szecesszióban kultusszá nőtt idegenséget testesíti meg. A díszes, rejtélyes párákat árasztó füstölőedény, melyből talán éppen egy dzsinn készül előbújni, szintén a fin de siècle világképére oly jellemző csodásság, meseszerűség megjelenése. A háttérben stilizált, síkszerű életfaábrázolás látható. A századvég elvágyódásának, egzotikum iránti nosztalgiájának a megtestesítője ez a grafika. Az Anyaszív című vershez, mely egyébként egy ó-francia dalnak a korban igen népszerűvé vált átirata, Iványi két egyiptomi jelenetet ábrázoló rajzot készített (183. és 184. oldal). A századvég jelegzetes toposzai, a két legnépszerűbb nőtípus, a femme fatale és Ophelia tűnnek fel magyar művésztől ilyen merészen először - a két illusztráción. Szfinxszerűen hűvös és fenséges arckifejezéssel, az archaikus egyiptomi istennők tartásában ül trónján a végzet asszonya, lábánál az elpusztított férfiak koponyái lebegnek a víz felszínén. A meggyilkolt anya a főként a preraffaeliták által kedvelt, halott Ophélia képében hanyatlik hátra a másik rajzon. Haja vállára omlik, köpenye a földet söpri, melléből hatalmas tőr áll ki. A gyilkos fiú frontális ábrázolása és a síkba transzponált tér, a körvonalak uralkodó dekorativitása, a modellálás teljes hiánya és a mű egész szelleme a kötet egyetlen stilárisan tiszta szecessziós rajzává teszi ezt a két illusztrációt. Kiss József verseinek illusztrált kiadása rendkívüli tanulságokkal szolgáló összegzése a kilencvenes évek magyar művészetének, a kötődéseknek, hagyományoknak és útkereséseknek rendkívül bonyolult együttesét adja. Mindezek mellett a nagybányai művésztelep stiláris sokszínűségének is egyedülálló dokumentuma. A kötetben megtalálható - elsősorban Iványi Grünwald révén - a szalonképek által képviselt századvégi hivatalos művészet. Réti és Thorma műveiben jelen van a müncheni realizmus irodalmias-anekdotikus hagyományait folytató, lélektani hitelességre törekvő