Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Bincsik Mónika: Hollósy József

Hollósy József és Simon: Atyjuk halála, 1880 József und Simon Hollósy: Der Tod ihres Vaters. / The Death of Their Father. 1880 (MNG) tett csendélet a máramarosszigeti református lyceum könyvtárában - ez az épület azóta leégett. A volt Hollósy-lakásban őrzött képek Münchenből Budapest­re kerültek és itt pusztultak el az 1945-ös ostrom alatt a Lloyd-palotával együtt. 15 Az általam is ismert egyetlen Hollósy József-fest­mény egy Simonnal közösen festett olajkép. 16 1879 őszén halt meg édesapjuk, s ezt a szomorú eseményt örökíti meg az Atyjuk halála című kép. 17 A festmény nagy része József ecsetjétől származik, a háttérben lévő két szekrényt Simon festette. A képet sokáig Hollósy Simonnak tulajdonították, habár a kép jobb alsó sarká­ban ott van a szignó - Hollósy József - örmény betűk­kel. 18 A festmény a müncheni iskola hagyományait mu­tatja. A tárgyilagosan megfestett jelenet szereplői a szo­ba két sarkában, két hármas csoportba komponálva vannak megörökítve, a köztük lévő teret három szek­rény és egy nyitott ajtó tölti ki. A haldokló édesapa és a zongora körül megilletődötten álló testvérek távolsá­ga szimbolikus, a zongorán játszó István apjuk utolsó kívánságát teljesíti. 19 Nagyon érdekes, hogy a most Hollósy Simon fest­ményeként nyilvántartott Temető (Meditáló szerzetes) című kép (1883) egy korábbi felvételi jegyzőkönyv 20 tanúsága szerint Hollósy József munkája. Ugyanaz a személy, Alexander Bernát vette fel ezt a képet is, mint aki az Atyjuk halála című művet, amelyet helyesen Hollósy József neve alatt jegyzett be. Elképzelhető, hogy az előző bejegyzés is helytálló, habár a Temető^ cí­mű képen a szignó: Hollósy Simon, München. 21 Figye­lemre méltó gondolati párhuzam fedezhető fel a két kompozíció között, amennyiben mindkettő az elmú­lás-továbbélés alapkérdéseivel foglalkozik. A „Hová megyünk? Mivé leszünk?" örök problémájára Hollósy József a buddhizmusban és az aszkéta életmódban kere­sett választ. A nyitott kapu, illetve ajtó motívuma mind­két képen igen hangsúlyos, mintha az élet és a halál „vá­lasztóvonala" lenne a távozók és a továbbélők között, de ez a határ nem teljesen lezárt; az élőkben valahol folyta­tódik a holtak élete is, a lét örök körforgásában. Létezik még egy Hollósy Józsefnek tulajdonított kis olajkép, 22 mely egy idős pipázó férfit ábrázol, jellegze­tes sapkában. A kép szignója „Hollós I.", s ez kétséges­sé teszi a kép szerzőségét. Alaposan körüljárva a kérdést, a Hollósy fivérek ar­ra a következtetésre jutottak, hogy ha a „tiszta vízhez" akarnak eljutni, Münchenből sürgősen távozniuk kell. 23 József ekkor Olaszországba utazott, ahol a mű­emlékeket tanulmányozta, de amikor 1884-ben bete­geskedése miatt szülőföldjére visszatérni kényszerült, 24 már nem az ígéretes tehetségű ifjú festő érkezett haza, hanem az indus filozófiában elmélyedt bölcs, aki egy anekdota tanúsága szerint bátyja egyik képét - Krisztus levétele a keresztről - heves indulatában, keresztény tárgya miatt szétvagdalta. 25 A buddhizmussal Hollósy József valószínűleg Mün­chenben ismerkedhetett meg, itt már korábban szá­mottevő buddhista közösség alakult ki. (Erre utal az is, hogy németből fordított.) Első megjelent munkája: Buddhista Káté, bevezetésül Gótamó Buddha tanához. A délvidéki buddhisták szent iratai után az európaiak használatára összeállította és jegyzetekkel ellátta Szubhádra Bhiksu. 26

Next

/
Thumbnails
Contents