Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - MENRÁTH PÉTER-HERNÁDY SZILVIA: M S mester Vizitáció-képének restaurálása

sét előkészítő bekarcolásokon is. A tájhátteret az aranyozástól elválasztó határozott bekarcolások mind az öt képen egyformán jelen vannak. A rátétfaragvány helyét jelző bekarcolás a mozgószárnyakon mindkét oldalon jól látszik, s az aranyozás csak annak vonaláig tart. A merevszárnyakon ilyen jelzések azonban nincsenek, még a táblák oltárszekrény felőli, majdnem ép részein sem. A Vizitáció-képen, főleg a felső harmadban, az aranyozott részen, de oldalt és középen a két figurán is kereszt alakú bekarcolások - kiosztások, jelölések(?) - láthatók, míg ilyeneket a többi táblán nem találtunk. Kérdés ugyan, hogy a közelebbről meg nem vizsgált hontszentantali Jézus születése-képen vannak-e ilyen jelölések, bár a legnagyobb mérvű csonkítás ott éppen az aranyozott felületet érintette, így összevetésre ezen a területen aligha van lehetőség. A Vizitáció-táblán a bekarcolások egy részét igazodási pontokként is lehet értelmezni. így a Mária és Erzsébet fejkendőjénél lévőket, ahol egymás alatt két-két kereszt-jelzés van. Valószínű, hogy a mester a kompozíciót függőleges irányban elcsúsztatta, így kerülhettek egymás fölé ezek a jelzések. Felvetődött annak lehetősége is, hogy a keresztek szándékos rongálás nyomai volnának. Ebben az esetben azonban nehezen lenne indokolható, hogy azok miért a kép kevésbé fontos részein - a fák, dombok motívumain - vagy éppen az eredetileg a rátétfaragvány által takart felületeken fordulnak elő a legnagyobb számban. Az azonosságok és különbözőségek tekintetében fontos információkat hordoz a táblák alapozása is. A merevszárnyakhoz tartozó táblákon az alapozást a mozgószárnyakhoz képest csak durván csiszolták le. Ezeken így jól látható, hogy az enyves krétaréteget a felületen különböző „fésűkkel" terítették szét. Még az aranyozás alatt is jól látszanak a sűrűbb és ritkább fésűfogak párhuzamos nyomai. Ilyen részletfinomságú különbségekről árulkodik a táblák alárajzolása is. A merevszárnyak alárajzolása sokkal durvább, vastagabb, szélesebb ecsetvonásokkal készült. Egyes részleteken még az árnyékolás is jelölve van, így pl. Krisztus vállánál. Ilyen megoldás a mozgószárnyakon sehol sem figyelhető meg. Elméleti rekonstrukció A középkori szárnyasoltárok építésekor, tervezésekor minden esetben az oltárszekrény befoglaló mérete jelenti a kiindulási pontot. A mozgószárnyak mérete ehhez igazodik. Az oltár becsukásakor a mozgószárnyak - természetesen nemegyszer igen széles keretükkel együtt - a szekrényt pontosan takarják. Az eredeti keretben fennmaradt szárnyképek ismeretében tehát a szárnyasoltár szekrénye pontosan megszerkeszthető. A szárnyasoltárok predellájának és oromzati részeinek méretére a szárnyképek ismeretében csak akkor lehet hozzávetőlegesen következtetni, ha az oltár egyértelműen kapcsolható helyhez, funkcióhoz, mesterhez vagy műhelyhez. M S mester mozgó- és merevszárnyakról származó táblaképeinek eredeti kerete elpusztult, leírásokból, adatokból sem ismert. A táblák mai állapotukban csonkítottak. Az egykori, méretei alapján bizonyára főoltár elméleti rekonstrukciójának előfeltétele tehát a táblák eredeti méretének megközelítőleg pontos meghatározása. Kiindulásképpen célszerű ehhez az araszt, a korban, pontosabban az e műhelyben használatos mértékegységet cm-be átszámítani. A szélességében legépebb Vizitáció-tábla méretéből (94,5 cm) kiindulva, a táblát alkotó nyolc deszka egyenkénti szélességét tekintve, egy arasz hosszát mintegy 24 cm-ben határozhattuk meg. Feltételezve, hogy a mesteremberek egész mértékegységgel dolgoztak, a Vizitáció-tábla eredeti szélessége négy arasz, azaz körülbelül 96 cm lehetett. A tábla szélességének egész számú mértékéből - négy arasz - az következik, hogy a képet a két függőleges oldalán közrefogó keret szélessége szintén egész számú mérték, 12 + 12 cm, azaz összesen egy arasz lehetett. A magasság meghatározásánál a legnagyobb mozgószárny-tábla, a Keresztvitel mérete (147,5 cm) tekinthető kiindulópontnak. A tábla eredeti magassága a mainál minden bizonnyal nagyobb volt. Az oltárszárny hosszméretének meghatározásakor az egymás fölött elhelyezett táblák együttes magasságához a feltételezett keret szélességének háromszorosát kell hozzászámolni, hiszen az így elhelyezett táblákat nemcsak alul és felül, hanem az oltárszárny közepén, a két tábla között is keretbe foglalták. Feltételezve, hogy a teljes oltárszárny mérete egész számú mérték volt, a képeké nyilvánvalóan nem lehet az. A táblák csonkítottságának nagyságára az azokat két sávban vízszintesen „összefogó", állati eredetű szálas anyag elhelyezkedéséből lehet következtetni. Indokoltan feltételezhetjük, hogy ezt a hevederszerű megerősítést a táblák aljától és tetejétől közel azonos távolságban ragasztották fel. A Keresztvitel-, a Kálvária-, valamint a Vizitáció-táblát úgy helyezve egymás mellé, hogy az alsó megerősítések egy vonalba kerüljenek, továbbá felhasználva azt a szerencsés adottságot, hogy a Vizitáció-tábla alul szinte ép - mindössze 1,5 cm-rel csonkított -, egyértelműen következtethettünk a másik két tábla aljából és tetejéből hiányzó részek nagyságára. A képek eredeti magassága így 162 cm lehetett. Ebből következően a két egymás fölötti táblát tartalmazó mozgószárny befoglaló méretét 360 x 120 cmre, azaz 15x5 arasznyira tehetjük. A szekrény szélessége pedig a szárnyképek szélességének kétszerese, tehát 10 arasz, magassága a mozgószárny magasságával egyezően 15 arasz lehetett. Ezután a mozgószárnyakhoz tartozó táblák eredetileg domborművekkel díszített, az oltár főnézetéhez tartozó oldalait vizsgáltuk. A vizsgálatokat nehezítette, hogy az állandó kiállításon szereplő esztergomi képe-