Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - MENRÁTH PÉTER-HERNÁDY SZILVIA: M S mester Vizitáció-képének restaurálása

be. A festékréteg azonban erősen, több helyen az alapozásig kopott, a virág képe plasztikailag szinte elpusztult, majdhogynem csak lenyomata látható. A dombok, házak, sziklák valósághű festése - az árnyékolások jó állapota miatt-jobban hangsúlyozódott. A tisztítás során a Mária és Erzsébet fölötti sziklán álló háznál egy eddig ismeretlen részlet került elő: a korábban egy, szimmetrikus elrendezésű házzá kiegészített építmény mögött egy másik, dúcokkal alátámasztott épület töredéke került elő. Az is egyértelművé vált, hogy az alattuk levő szikla csúcsos kiemelkedése egészen e második házig nyúlik. A kép teljes restaurálását, a festett felület hordozta eredetiségének feltárását tűzve ki célul, az első, 16. századi festést követő valamennyi, különböző korokban eltérő céllal készített átfestés és javítás eltávolítása mellett döntöttünk, beleértve a nagyobb hiányoknál később készített tömítéseket is. Ez, a csak az eredetit megtartó, helyenként a fáig hiányzó kép az, ami M S mester festményéből ránk maradt, ami ilyenformán kiindulópontja az esztétikai helyreállításnak, valamint a művészettörténet-tudomány összehasonlító elemzéseinek. Az 1952. évi restaurálás, illetve az azt megelőző átfestések meghagyott nyomainak teljes eltávolítása után egy tisztán fogalmazott, igen aprólékos, részletgazdagon modellált festmény bontakozott ki. Ekkor vált minden kétséget kizáróan kézzelfoghatóvá, hogy a képet többször is javították, átfestették, ha a teljes, egész felületet érintő átfestés megléte - amint a bevezetőben erre már utaltunk - nem is vált bizonyíthatóvá. A tisztítás folyamán megállapítottuk, hogy az eredeti festékréteg hiányainak túlnyomó többsége, mintegy 95%-a jóval az 1952-es restaurálás előtt keletkezett. A hiányokat többször javították, a táblán különböző alapozási- és festékrétegek voltak. Az esztétikai helyreállítás Amint a restaurátori működést - miként ez a fentiekből nyilvánvalóan kitűnt - nem lehet csak az esztétikai helyreállítás területére korlátozni, úgy nem lehet azt az állapotmegóvás, konzerválás vagy a feltárás, tisztítás mégoly fontos területeire szorítani sem. Olyan komplex, szétválaszthatatlan feladatsor ez, amelyben a teendők sorrendje pontosan meghatározott, amelyben a munkafázisok szigorúan egymásra épülnek és feltételezik egymást. És mégis: hogy az állapotmegóvás érdekében szükséges konzerválni a faanyagot, rögzíteni a festékréteget, az mindenki számára egyértelmű; hogy speciális vizsgálatokat kell végezni, mára egyenesen szükségszerűség lett. Ám az, hogy az esztétikai helyreállításnak milyen fontos szerepe van a kép eredetiségének bemutatásában, arról igen eltérőek a vélemények. Az esztétikai helyreállításnál, a kiegészítések alkalmazásánál az eredeti festékréteg állapota jelenti a kiindulási alapot. A festménynek a készítéstechnikai és anyaghasználatbeli sajátosságából eredő természetes öregedésén, ennek következtében kialakult karakterén a restaurátor nem változtathat. El kell különíteni azonban ezektől azokat a káros beavatkozások következtében keletkezett torzulásokat, hiányokat, amelyek nem tartoznak a kép karakteréhez, eredetiségéhez. Az esztétikai helyreállítás mértékét és módszerét ezek nagysága, mértéke és a képen elfoglalt helye határozza meg, illetve indokolja. A befejező modellálások, illetve lazúrok kopottságát, töredezettségét felületi folytonossági hiányoknak tekintjük. Mivel a kép kvalitását ez a felső, sokszor igen vékony festékréteg adja, ennek állapota döntően befolyásolja a kiegészítés mértékét. Kismértékű felületi folytonossági hiány esetén minimális retus alkalmazása is célravezető. Ugyanilyen típusú, de nagyobb méretű kopottság, esetleg hiány esetén azonban már rekonstrukciós jellegű kiegészítésre van szükség, annak ellenére, hogy megvan az eredeti festékréteg is. Mivel ilyen esetekben az eredeti karakter, a repedésháló, a színtónus adott, és a rekonstrukció erre épül, a kiegészítés szervesebben illeszthető környezetéhez. .5" A festékréteg folytonossági vagy teljes hiányáról van szó abban az esetben, ha az kisebb vagy nagyobb zárt területre kiterjedve, egészében hiányzik. Amennyiben ez a kép élvezhetőségét vagy értelmezhetőségét zavarja, nagyobb mértékű rekonstrukciót is indokoltnak tartunk. Az esztétikai helyreállítás egyik sajátos, divatos módszere a műtárgy töredékes állapotának bemutatása. Ebben az esetben a restaurátor a tárgy megmaradt állapotát mutatja be, az idő, a pusztulás által létrejött „új szépséget" láttatja, az elhagyás-beleérzés módszerét alkalmazva a mű történetiségére helyezi a fő hangsúlyt. Egy másik lehetséges megoldás szerint a restaurátor a tárgy eredeti esztétikai értékének hangsúlyozását tartja szem előtt, amelyet a felület folytosságának materiális visszaállításával igyekszik megközelíteni. E két, egymással ellentétes szemlélet - és gyakorlat - kerül egyensúlyba, ha a didaktikusán hangsúlyozó, megkülönböztető kiegészítés, az ún. neutrális, csak színtónusban való beillesztés helyett a restaurátor a kiegészítéseket - a teljes beillesztés módszerét alkalmazva - vonalkázó retusálási technikával különbözteti meg az eredetiektől, és a festmény eredeti kvalitását élvezhetővé tevő, ugyanakkor annak múltját sem elfedő, harmonikus esztétikai helyreállítást tekinti feladatának. A Vizitáció-táblán a festékréteg teljes hiánya nagyrészt a deszkák ragasztása mentén található. Ezek jelentős része az arany háttér felületére esik. Új aranyozás alkalmazását indokolatlannak tartottuk, mivel a fémborítás síkszerű, homogén hatását egyenletes raszterű, neutrális retussal biztosítani tudtuk anélkül, hogy a kopott eredeti részek zavaróan különválnának ettől. A képfelületet függőlegesen felszabdaló, esztétikailag igen zavaró hiányok közül a Mária és Erzsébet fej kendőjén (nyakán), illetve Mária leomló hajfürtjeinél látható-