Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)
TANULMÁNYOK / ESSAYS - MENRÁTH PÉTER-HERNÁDY SZILVIA: M S mester Vizitáció-képének restaurálása
MENRÁTH PÉTER-HERNÁDY SZILVIA M S MESTER VIZITÁCIÓ-KÉPÉNEK RESTAURÁLÁSA A Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményének késő középkori szárnyasoltárokat, táblaképeket és faszobrokat bemutató állandó kiállítását - hosszú évekig tartó, nem egy esetben a tárgyakat szinte a pusztulástól megmentő, újjáteremtő restaurátori munka után - 1982-ben nyitották meg a Budavári Palota egykori tróntermében. A trónterem előterében közel tíz éven át a gyűjtemény ide kiemelt legkedveltebb darabjai között a legszeretettebb, M S mester Vizitáció-táblája fogadta a látogatókat. A művészettörténeti kutatásban általánosan elfogadott, minden kétséget kizáróan azonban mindeddig be nem bizonyított nézet szerint a Vizitáció az esztergomi Keresztény Múzeumban őrzött, a Feltámadás-jelenetén 1506-ra datált és M S betűkkel jelzett, négy - az Olajfák hegye, a Keresztvitel, a Kálvária és a Feltámadás jeleneteit ábrázoló - táblával, valamint a hontszentantali plébánia tulajdonában levő, Jézus születését ábrázoló képpel együtt egy főoltárhoz tartozott. A Vizitáció és a Keresztvitel az oltár bal oldali mozgószárnyát alkotta. A festett oldalak - tehát a festmények - az oltárszárnyak külső oldalai voltak, az oltár becsukott állapotában voltak láthatóak, míg a mostani hátoldalak tartoztak az eredeti főnézethez, ezek díszítették a nyitott oltárt. A Vizitáció-tábla 1902 óta van múzeumi tulajdonban. Korábbi megjelenéséről, állapotáról sem leírások, sem fényképek nem ismeretesek. Sőt, 1952-ig, a Kákay Szabó György által folytatott restaurálásig terjedő időszakból sem áll rendelkezésünkre semmilyen írásos adat vagy dokumentáció a tábla állapotának változásairól, az ebben az időszakban rajta elvégzett beavatkozásokról, javításokról. Erre vonatkozóan csak néhány, ebből az időből származó fényképfelvétel segítségével tájékozódhatunk. Ezek alapján megállapítható, hogy a képet 1902-ben, megvásárlásakor, nem fedte annak teljes felületét érintő átfestés. A Hermann Voss által 1907-ben 1 , Divald Kornél által 1910-ben 2 publikált fényképen ilyen nem látható, és sem Voss, sem Divald nem említi, hogy a tábláról a múzeumba kerülés után átfestést távolítottak volna el. A felvételeken részleges, inkább javításnak tűnő átfestések látszanak. Ezek stilárisan, korban és a készítés szándékában sem azonosak az esztergomi Keresztény Múzeum passió-tábláinak a századelőn készült fényképekről ismert, összefüggő, a festmények szinte teljes felületét érintő átfestésével. A Keresztény Múzeum tábláiról 1915-ben Endrődy Sebestyén távolította el az összefüggő átfestési réteget. Feltűnő, hogy a passióképeknek az ez alól előkerült középkori felülete teljesebb, mint a Vizitációé az 1952-es restaurálás közben készült fényképfelvételeken. Az 1910-es tisztítás után, „amikor az évszázadok folyamán reátapadt por- és koromréteget" 3 távolították el a képről, az első komolyabb beavatkozás nyomait 1937ből viseli a tábla. A fatáblát ekkor lesorvasztották, majd csúszóhevederes parkettázással erősítették meg 4 . Óriási veszteség a tudomány számára, hogy sem leírás, sem fénykép nem készült a tábla ekkor „elpusztított" eredeti hátoldaláról. Pótolhatatlan információk mentek így veszendőbe az egykor az oltár főnézetéhez tartozó domborműre vonatkozóan, és egyben közvetlen bizonyítékok vesztek el, melyekkel egyértelműen igazolható vagy éppen cáfolható lett volna a Vizitáció-tábla és az esztergomi képek összetartozása. A Vizitáció-táblának 1952-ben Kákay Szabó György által elvégzett restaurálása a festett felületre, jórészt az esztétikai helyreállításra korlátozódott. A feltáskásodott festékréteget Kákay Colettas injektálás után visszavasalta. Eltávolította a korábbi restaurálások javításait, kisebb mértékű átfestéseit. A tisztításról készített fotódokumentáció alapján megállapíthattuk, hogy ezek az átfestések a festékréteg és az alapozás teljes hiányai körül - például Erzsébet vörös és Mária kék köpenyén, a rózsaszín ruha alsó részén - voltak, valamint ott, ahol korábban „túltisztítás" történt. Kákay nem tisztította le teljesen a képet, hanem az általa jónak ítélt, rekonstrukciós jellegű kiegészítéseket meghagyta: így a Mária és Erzsébet nyakán, illetve fejkendőjén át függőleges irányban húzódó hiányok, valamint a fölöttük levő dombtetőn álló ház esetében. Az arany háttérnél is meghagyta a korábbi javításokat, arany kiegészítést nem alkalmazott. A kép védelme azonban továbbra sem volt megoldott, a restaurálás után néhány évvel ismét romlások mutatkoztak rajta. A tábla középen szétvált, a festékréteg és az alapozás nagy területen feltáskásodott. Ez tette szükségessé a tábla fecskefarkos csapolással történő megerősítését. 1960-ban új díszkeretet készítettek a kép számára, és elé védőüveget helyeztek.
