Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)
TANULMÁNYOK / ESSAYS - MOJZER MIKLÓS: A festő hagyatéka, ahogyan ma látjuk
A gyilkost hamar elfogták. A rablott pénz, 132 forint azonban csak részben került elő. Az ügy a király, II. Ulászló elé jutott, aki márciusban intette Zsolnát, hogy a maradék összeggel is számoljon el Selmecbánya tanácsának. Zsolna városa nyilatkozatában birtokos uraira hivatkozott, akiknél a maradékot gyanította, mert ő a többivel elszámolt. Mindenesetre előkerült valamivel később még 8 aranyforint, s ezt a városi pénztár Selmecbányán augusztus 5-én átvette. 17 Az iratokból két tény derül ki. Az egyik az, hogy Sebestyén mestert egyszer szobrásznak, máskor festőnek említik. Nyilván mindkét mesterséget folytatta. A másik adat, hogy a város a nála volt pénzt a hitelezők kielégítésére és a feleségnek történő kifizetés céljából követelte. A festőnél lévő pénz így a festő és a szabó valamilyen akciójára szolgált (eorum negocys). Aligha tévedünk, ha Sebestyén mester tél végi utazásában Ferenc szabóval kereskedelmi vállalkozást látunk. A gyilkos az utolsó magyarországi állomás közelében végzett áldozatával, hogy a pénzhez jusson. Ha az országba befelé, tehát visszafelé jöttek volna, nyilván a határon kívül esett volna a gyilkosság, amelyet úgy könnyebb lett volna eltitkolni. Azonban éppen fordítva történt. Sebestyén mester és Ferenc szabó a pénzzel valószínűleg kifelé, Lengyelország vagy Szilézia irányába utazott. Az utazás valamilyen áru beszerzését célozhatta. A szabó-útitárs személyéből következően a kívánt áru elsősorban posztó lehetett. A magyaroszági posztóimport jelentős része éppen ezen az úton irányult többek között a bányavárosok felé. A kereskedelmi ügyleteket bonyolító kézműves vagy művész Selmecbányán megszokott jelenség. Ilyennek láthatjuk Valentin ötvöst; György festőt 1520-ban éppen vásárlási ügyekben küldötte ki a tanács. Sebestyén mester joggal föltételezhető posztóvásárlása szorosabb külföldi ismeretségre is utalhat. Georgius pictor O a másik festő, akiről Sebestyénen kívül Selmecbányán tudunk. 1511-ben 3, majd 1518-ban 1 forintot kapott a városháza ablakainak festéséért. Ez a munka nyilván az ablaküvegek címeres vagy másféle dekoratív festését jelentette. 1520 január végén a tanács borvásárlással bízta meg, és Michael de Hewsotz úrhoz, Batthyány Benedek királyi kincstárnok familiárisához küldte tárgyalni. Még ez évben kellett fölkeresnie Imre urat, a váci székesegyház őrkanonokát húsz hordó bor beszerzése ügyében. A megbízatást ismét a tanácstól kapta. 18 Hans Kler szobrász valószínűleg azonos az 1499. évi adójegyzékben említett Herr Mastr Hansszal, aki a város első kerületében lakik és 1 forintnyi adót fizet, ami a kézművesek által általában befizetett összegek között a kisebbek közé tartozik. 1505-ben a város 42 forintot fizet neki aranyért, majd (nyilván munkáért) 15-öt, s aztán 20-at. Egyházi célú munkáról lehet szó, mert az utóbbi kifizetés napján an Freytag Erhardi fizet a város Bemart mesternek a templom tetőzetéért és anyagokért is. 1506-ban Waither bíró számadásai között an Samstag nach purifications 2 forint 5 dénárt kap, majd an Freytag vor Valentini újra 2 forint 5 dénárt. Gyaníthatóan folyamatos munkájáért fizetik. Talán kapcsolatba hozhatók a fenti kifizetések a városháza kápolnájának Szent Anna-oltárával; a kápolna 1507-ben részesül búcsúban, s valószínű, hogy oltára is ekkor készült el. Ezt a lehetőséget támogatja az a tény, hogy aranyért (és aranyozási munkáért?) is fizetik. A kápolna alapítója, kegyura a város: az első kifizetések elég magas összege esetleg egy oltármű rész-munkadíja is lehetett. 19 Sebestyénnek mint festőnek alighanem kevesebb köze lehetett a vári Mária-templom főoltárához, mint esetleg szobrásznak. Az M S-szignatúrát az ő nevével nem lehet egyelőre feloldani. Nem ismerjük családnevét sem. De szobrászként még valószínűbb, hogy köze lehetett a Katalin-templom főoltárnak szobordíszéhez, hiszen a századvégen már a városban működött. Az is megengedhető, hogy ugyanahhoz a mesterkörhöz tartozott, vagy kapcsolatban állt velük, amely előbb a Katalin-, majd a vári Mária-templom főoltárát készítette.
