Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - POSZLER GYÖRGYI, URBACH ZSUZSA: Rajzok és metszetek / Drawings and Engravings (1-20.)

ben a periódusban készített lapjához képest - noha a hasonlóságok félreismerhetetlenek - kiforratlan a réz­metszés technikája is. A meztelen, erőteljes testalkatú férfi jobb lábára ne­hezedik, balját kissé hátranyújtva tartja egyensúlyban előredőlő testét, így nyer stabilitást erőt kifejtő, lendü­letes mozgásához. Jobbjával levelekből font korbáccsal suhintani készül a vele szemben álló nőalak hátára, akit baljának erőteljes mozdulatával hosszú hajánál fogva ránt előre, maga felé. Kemény arcvonásai, hajviselete, szakálla Herkulesre emlékeztetnek. Fortuna attribútu­mán, apró golyókon, szinte szétcsúszó lábakkal áll az ugyancsak meztelen, izmos, kissé vaskosan megformált, lehajló nőalak. A figurák elnagyoltan megrajzolt füves talajon állnak, balra a háttérben oszloptörzs töredéke látható. Az alakok egymásra vonatkoztatott mozdulatai, az ehhez igazodó, egymásnak megfelelő testtartásokat összefogó, zárt kompozíció, minden bizonnyal előkép­ként szolgált M Z mester számára a Szent Borbála lefe­jezését bemutató metszet (16.) szerkesztéséhez, ha az egyes részletekhez más, Mantegnától, Pollaiuolótól ere­dő mintákat használt is fel. Az itáliai lap klasszikus nyu­galmával szemben az északi metszet a figurákat, a cse­lekményt - egy mártíromsági jelenet részévé téve azo­kat - a késő középkori vallásosság felfokozott érzelmei­vel telíti. A metszet szereplőinek - a herkulesi megjelenésű fér­fialaknak az Erénnyel, illetve Vitiorum domitorral, a nőalaknak Fortunával való - azonosítása, így a jelenet írott forrásokra és a korszak hasonló ábrázolásaira tá­maszkodó értelmezése Rudolf Wittkowertől származik. PGy. IRODALOM BARTSCH, Nr. 378; DELABORDE, H.: Marcantonio Raimondi. Paris 1887, 200. Nr. 169; WITTKOWER, R.: „Chance, Time and Virtue" in: Journal of the Warburg Institutel (1937-38), 319.; DAVIDSON, B. F.: Marcantonio Raimondi. The Engravings of his Roman Period. Cambridge 1954,188.; The Illustrated Bartsch 27, Nr. 378. MOJZER 1975, 392., 425. Budapest, Szépművészeti Múzeum Ltsz.: 5591. 16. M Z mester Szent Borbála vértanúsága 1501 B. 9. rézmetszet 152 x 124 mm Master M Z The Martyrdom of St. Barbara 1501 B. 9. Copper-plate engraving 152 x 124 mm A metszet teljes magasságát és szélességét kitölti az elő­térben elhelyezkedő két főszereplő. Az M Z mesterre igen jellemző, természeti elemekből és építményekből komponált, romantikus táj a Vanitas-lapon (8.) és a Szent Katalin lefejezését ábrázolón (18.), valamint az M S mes­ter Vizitáció-tábláján (I.) megfigyelt képszerkesztési gya­korlathoz hasonlóan, itt is háttér csupán. A jelenet kompozicionális mintaképét Marcantonio Raimondi egyik korai metszetén találjuk meg, ahol a Herkulesként megjelenő Erény felemelt kézzel korbá­csolja a hajánál fogva maga elé húzott, álló, mélyen elő­rehajló Fortunát (15.). Az itáliai metszet lassú nyugal­mával szemben M Z mester lapján a történés feszült­séggel teli, a mozdulatok hevesek, a drapériák izgalmat, hangsúlyozva lebegnek. A jobb oldalon Dioscuros Pollaiuolo és Mantegna lapjainak mintáit követő alakja magasodik. Lábait erősen szétveti, felsőtestével előredől. A jobb kezében tartott, magasra emelt szablyával éppen lesújtani készül. Baljával előtte térdelő leányát hosszú, előreomló hajánál fogva húzza. Fején turbánt visel, sza­kállas arca szigorúan, mereven tekint maga elé. Comb­középig érő, mellén összefűzött kabátját derékban ol­dalt megcsomózott öv fogja össze, melynek hosszú vége, mintha szél lebbentené, gazdag redőket vetve emelke­dik fel. Ennek a drapériának szimmetrikusan megfelel Borbála övének ellentétes irányban, lefelé hátralebbenő, gazdag redőkbe törő, hosszú vége. A drapériák e jól is­mert - feltehetően Schoiigauertől (B. 77-86.) eredő, fe­szültséget, érzelmi telítettséget hordozó szerepükkel és felnagyított méretükkel pedig Veit Stoßt idéző - motí­vuma ezt a metszetet is a Vanitas-laphoz, a nürnbergi Fortuna-rajzhoz közel állónak mutatja, ahhoz a csoport­hoz tehát, ahol az alakok, a ruhák és a drapériák hason­lósága a Vizitáció-táblával és a passió-jelenetekkel - kü­lönösen a Kálváriával (VI.) - a legszembetűnőbb. Borbála kiszolgáltatottan és védtelenül, mélyen elő­rehajolva, kezeit melle alatt összekulcsolva térdel apja előtt. TekiiTtetét a földön álló kehelyre és ostyára emeli. Hosszú, derékig szűk, onnan bőven leomló ruhát visel,

Next

/
Thumbnails
Contents