Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - POSZLER GYÖRGYI, URBACH ZSUZSA: Rajzok és metszetek / Drawings and Engravings (1-20.)

14. riához, és imádja a Szűz is hasonló, meghajló, térdelő tartásban az Újszülöttet. Kézenfekvő párhuzamként a krakkói Mária-oltár Jézus születése-jelenetét idézni. De a metszet Máriájának tartása más variációban - a védtelenség, a kiszolgáltatottság kifejezőjeként - kivégzési jelentek vértanúinak, szentjeinek alakjában is ismétlődik. Megjelenik M Z mester Szent Borbála mártíromságát (16.) bemutató rézmetszetén is. M Z mester müncheni rajza (17.) pedig éppen ezt az alakjában, mozgásában és öltözetében harmonikusan megformált nőalakot mint különböző jeleneteken eltérő, akár ellentétes érzelmi tartalmakat is hordozni képes figurát, metszők és festők számára is készen álló, felhasználható típusként örökíti meg. A mozdulat lendületétől, illetve az előredöntött testhelyzet következtében a vállra terített köpenyek mindenhol lecsúsznak, a kendők, övek drapériái hátralebbennek. Veit Stoß metszetén igen hangsúlyos szerepet kapnak az alakokhoz képest óriási méretű, dekoratívan burjánzó, finoman modellált, szögletes redőkben megtörő drapériák. A legfeltűnőbb ez a Jézus és Mária kettősét kísérő Szent János evangélista alakján. A mellen összefogott, igen bő és hosszú köpeny a váll mögött mintha szél dagasztaná - óriási félkörívben kifordul. A dekoratívan redőzött drapéria szinte a kép egész jobb felső sarkát kitölti. János markáns vonásokkal, kidülledt szemmel rajzolt, fájdalomtól beesett arca előre tekint, válláig érő göndör haját is mintha szél lebbentené hát-