Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - POSZLER GYÖRGYI, URBACH ZSUZSA: Rajzok és metszetek / Drawings and Engravings (1-20.)

helyzetbe kerülő, más-más szerepet eljátszó figurák, az azonos helyszínek jelzésére szolgáló, ismételten szereplő tárgyak és környezeti elemek. A természetes megvilágítástól eltérő, kompozíciós eszközként használt fényvezetés, szinte drámai előadáshoz teszi hasonlatossá a cselekménysort. A Krisztus sírbatétele-jelenet Schongauer passió-sorozatában a Kálvária után következik. Krisztus - szinte a Pietá-ábrázolásokra emlékeztető tartásba emelt - holttestét Arimathiai József és Nikodemus helyezi a kép síkjával párhuzamosan elhelyezett, a teret keresztben kettéosztó szarkofágba. A sír előtt álló, oldalt forduló Mária alakja a kompozíció középpontja. Kezeit összekulcsolva Krisztushoz hajol, és közelről - fejük éppen azonos magasságba kerül - fia arcába néz. Szent János evangélista a nézőknek háttal, a sír lépcsőjén térdel. Krisztus felé fordul ő is, jobbjának átkaroló mozdulatával Máriának nyújt támaszt. A jelenet pátoszát, érzelmi felfokozottságát, a három főszereplő igen szoros összetartozását kitűnően juttatja kifejezésre ez, a kompozíció eszmei középpontját alkotó, zárt, többszörösen egymásra vonatkoztatott figuracsoport. A szarkofág mögött elhelyezkedő szereplők félkörben veszik körül őket. A bal oldalon, a mélységet lezáró, a bibliai helyszínre utaló sötét szikla előtt, Krisztus feje mellett kétoldalt a sirató szent nők, mellettük Arimathiai József. Jobbra, a háttérben a Golgota, az üres kereszttel, a hegyek között Jeruzsálem városának egy tornya látható. A világos, nyitott háttér előtt, a többi szereplő közül kiemelve - hiszen Nikodémusz mélyen előrehajol - Mária Magdolna jelenik meg. Kissé előregörnyedő alakjában, éles vonalakkal metszett, erőteljesen modellált arcában sűrítetten nyer kifejezést a fájdalom.

1 Áhítatos mozdulata is ezt hangsúlyozza: Krisztus lehanyatló balját gyengéden megemelve kezet csókol a Megváltónak. A kezeknek ez a játéka, a kézmozdulatoknak ez a mély érzelmi tartalmat hordozó volta az, amelyet M S mester az eredeti kompozicionális és tartalmi összefüggésből kiemelve, önálló motívumként más jelenetbe átültetve, más gondolati és érzelmi tartalommal megtöltve, de ugyanolyan hangsúlyos jelentéshordozóként megőrizve felhasznált. A Vizitáció-ábrázolások között igen ritka módon a budapesti táblán (I.) Erzsébet kezet csókol Máriának. Mégpedig a jelenet ábrázolásában egyedülállóan - és ez Schongauer Sírbatétel-kompozíciójának előképként való felhasználását bizonyítja -, Mária bal kezét emeli ajkához. A Megváltó élettelen kézfeje és Mária lágyan, kissé ernyedten csókra nyújtott balja nagyon hasonlít egymásra. Erzsébet ajka azonban nem érinti Mária kezét, a csók leheletszerű marad. Ez a megoldás nem Schongauertől származik. Előképe minden bizonnyal a Vizitáció másik fontos mintájaként számon tartott firenzei „Krisztus siratása a sír előtt" című festmény Rogier van der Weydentől.

2 A lap alul, középen M és S betűkkel, valamint a közöttük megjelenő mesterjeggyel jelzett. PGy. 1 A Passió-sorozat és a metszet leírásában Tilman FALK (Martin Schongauer. Das Kupferstichwerk. Katalog bearb. FALK, T-HIRTHE, Th. Staatliche Graphische Sammlung, München 1991, Kat. Nr. 28), valamint Angela BROWN és Ostrun DAUTERT (Martin Schongauer - Druckgraphik im Berliner Kupferstichkabinett. Hrsg. KROHM, H-NICOLAISEN, J. Berlin 1992,105.) elemzéseit követtem. 2 A kézmozdulatok elemzését lásd MOJZER 1980,149. IRODALOM BARTSCH VI, Nr. 18; LEHRS 1925, Nr. 28; SHESTACK 1969, 33.; MINOTT 1971, Nr. 28; The Illustrated Bartsch 8, 231. Nr. 18. FIENSCH, G.: „Versuch der Kupferstichpassion Martin Schongauers zeitlich zu ordnen" in: Festschrift Werner Hager. Hrsg. FIENSCH, GIMDAHL, G. M. Recklinghausen 1966,44-53.; Martin Schongauer. Das Kupferstichwerk. Katalog bearb. FALK, T-HIRTHE, Th. Staatliche Graphische Sammlung, München 1991, Kat. Nr. 28; Martin Schongauer - Druckgraphik im Berliner Kupfer Stichkabinett. Hrsg. KROHM, H.-NICOLAISEN, J. Berlin 1992,105.; Schongauer (Paris), 184. Nr. 39; Schongauer (Colmar), 388. Nr. 93. MOJZER 1980,149. Wien, Graphische Sammlung Albertina Ltsz.: 1926/1462. 12. Martin Schongauer A Fájdalmas Krisztus Máriával és Szent János evangélistával 1470-1475 B. 69.1. rézmetszet 223 x 157 mm Martin Schongauer The Man of Sorrows with the Virgin Mary and St. John the Evangelist 1470-1475 B. 69.1. Copper-plate engraving 223 x 157 mm A Mária és Szent János evangélista kíséretében megjelenő Fájdalmas Krisztus-ábrázolás a középkori vallásosságban kialakult és a 15. század közepétől kezdve igen széles körben elterjedt Andachtsbüd-típus volt. Schongauer rézmetszete e kedvelt témának közvetlen előképek és párhuzamok nélkül álló bemutatása, nagyvonalú, tömören szerkesztett kompozíció. A monumentális hatást a figuráknak a mester egész életművében egyedülállóan nagy mérete hatásosan fokozza. A lap minden bizonnyal Schongauer legkorábbi rézmetszetei közé tartozik. A figuraábrázolásban a németalföldi festészet erőteljes hatása érezhető, Mária és János esetében félreismerhetetlen Rogier van der Weyden befolyása.