Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - POSZLER GYÖRGYI, URBACH ZSUZSA: Rajzok és metszetek / Drawings and Engravings (1-20.)

kifejezni szándékozó, egyben az ábrázolás dekorativitását is hatásosan fokozó, lebbenő fejkendő, ágyékkötő, zászlóvég, a Mária karján átvetett kék köpeny, a talajon megtörő rózsaszín ruha, valamint a százados bő ruhaujja redőformainak Veit Stoß ábrázolásai igen közeli rokonai.

2 A metszet Máriája kettőzött vonallal megrajzolt, nagyméretű nimbusszal övezett fejét kissé balra dönti, hosszú göndör haja szabadon omlik alá. Gyengéd, anyai tekintettel figyeli a behajlított bal karján tartott, meztelen gyermek Jézust. A gyermek lábaival szabadon rúgkapál, jobbjával Mária egy előreeső hajtincsébe kapaszkodik. Mária kissé jobbra nyújtott jobb kezének kecses, hosszú mutató- és hüvelykujjával egy gránátalmát tart. E gyümölcs az antikvitás óta a szeretet és halhatatlanság, valamint a megváltás szimbóluma, melyet a keresztény művészet Máriára, Jézusra, illetve a Passióra vonatkoztatva használ. A gránátalma így a 15-16. századi Madonna-ábrázolások gyakori, többjelentésű attribútuma.

3 A metszeten a kis Jézus vágyakozva néz a gyümölcs felé, bal karját is arra nyújtja. A metszet f és S betűkkel, valamint a közöttük látható mesterjeggyel a lap alján, a jobb oldalon szignált. PGy. 1 TÖRÖK Gy.: „Eine unbekannte Veit Stoß Zeichnung (Anmerkungen zum Problem der Bildhauerzeichnung und zur Bedeutung des Busszettels)" in: AHA 17 (1971), 70. 2 MOJZER 1980,150., 158., 15. jegyzet 3 Lexikon der christlichen Ikonographie. Hrsg.: KIRSCHBAUM, E. RomFreiburg-Basel-Wien 1974, Bd. IL, 196. IRODALOM LEHRS VIII, Nr. 5; BARTSCH VI, Nr. 3; LOSSNITZER 1912, 5.; WINZINGER 1933, 250.; PRZYMUSINSKI, L.: „Twörczosc graficzna Wita Stosza" in: Biuletyn Historii Sztuki 19 (1957), 399-400.; SAWICKA 1957,54.; TÖRÖK Gy.: „Eine unbekannte Veit Stoß Zeichnung (Anmerkungen zum Problem der Bildhauerzeichnung und zur Bedeutung des Busszettels)" in: AHA 17 (1971), 70.; KEPINSKI 1981, 116. Nr. 199.; KORENY, F.: „Die Kupferstiche des Veit Stoß" in: Veit Stoß. Die Vorträge des Nürnberger Symposions. Hrsg. Germanisches Nationalmuseum Nürnberg, Zentralinstitut für Kunstgeschichte München. Schriftleitung: KAHSNITZ, R. München 1985,156-160. Graveurs allemands du XV

e siècle dans la Collectio?t Edmond de Rothschild. Réd.: JEAN-RICHARD, E Paris 1991, Nr. 54. MOJZER 1981, 268.; MOJZER 1980,150., 158., 15. jegyzet München, Staatliche Graphische Sammlung Ltsz.: 10919. 8. M Z mester Vanitas (Memento Mori) 1502-1503 B. 17. rézmetszet 183 xl31 mm Master M Z Vanitas (Memento Mori) 1502-1503 B. 17. Copper-plate engraving 183 x 131 mm A füves talajra helyezett koponyán, középen egy, a lap teljes magasságát kitöltő, szembeforduló, meztelen nő áll. Fejét kissé jobbra, felsőtestét balra fordítja, csípője jobbra fordul ki. Behajlított bal karjával eltakarja a derekát, ahol a felső- és alsótest kissé bizonytalanul illeszkedik egymáshoz. Az akt minden bizonnyal a düreri meztelen nőalakok ismeretében készült, különböző ábrázolásokról különböző részleteket ragadva ki, alakítva át és kombinálva össze. M Z mester alakja a bal lábára nehezedik, behajlított jobbjának csak lábujj hegyével támaszkodik a koponyára. A test statikája a tartás kiegyensúlyozottsága ellenére kissé bizonytalan, hasonlóan M Z mester gömbön álló nürnbergi Fortunájához (1.). A lábak tartása és formája - tükörképesen - Dürer „A tudós álma"-metszetének (9.) csábító nőalakját idézi. A felsőtest rajza, részletei is erre emlékeztetnek, ha a formák kissé karcsúbbak, kecsesebbek is. A csavarodó testtartás, a fej elfordítása és az arc rajza - a homlok, a szemek, a hosszú orr, a száj vonala - azonban inkább Dürer jobb oldalon álló, szembeforduló „boszorkány"-alakját juttatják eszünkbe (10.). M Z mester Vanitas-alakja tehát egyértelműen abba a sorba illeszthető, melynek aktként megjelenő első példái a Dürer 1495. évi itáliai útja után készített grafikákon láthatóak, korábbi, még ezen tanulmányokat megelőző, gótikusán karcsú, könnyed, ugyanakkor anatómiailag pontosan rajzolt, felöltöztetett tagjai a schongaueri okos és balga szüzek (B. 77-86.) és ugyancsak gótizált, a lebegő drapériákkal könnyűvé, átszellemültté változtatott, ugyanakkor az aktrajzok eredményeit és tanulságait már jól ismerő és felhasználó darabjai M Z mester Fortunája és a Vizitáció-tábla (I.) Mária alakja. A düreri aktok és a Vanitas-alak, valamint a Vizitáció Máriája között a kéztartások is szoros kapcsolatot teremtenek. M Z mester nőalakja ugyanazzal a mozdulattal fogja jobbjában a napórát, hüvelykujja éppúgy szokatlanul hosszú, mutatóujját éppúgy előre nyújtja, ahogy a csábító meztelen nő hívogatja az alvó férfit „A tudós álma" című lapon, és ahogy Erzsébet csókra emeli Mária balját. A motívum nyilvánvalóan Dürertől ered. M Z mes-