Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - POSZLER GYÖRGYI, URBACH ZSUZSA: Rajzok és metszetek / Drawings and Engravings (1-20.)

leintve is méltán tekinthető ez a megoldás a Vizitáció Máriája (I.) egyik mintaképének, illetve közeli párhuzamának. A metszetsorozat néhány lapjának elemzése alapján bizonyosra vehető tehát, hogy M Z mester nürnbergi Fortuna-alakjának és a lágyabb, festőibb megoldású Máriának M S mester Vizitációján a testtartás, a ruházat és a hajviselet tekintetében, a képi motívumokat és a részletmegoldásokat is figyelembe véve, legfontosabb közös előképei, mintái Schongauer okos és balga szüzei voltak. PGy. IRODALOM BARTSCH VI, Nr. 81; LEHRS 1925, Nr. 80; SHESTACK 1969, 83.; MINOTT 1971, Nr. 80; The Illustrated Bartsch 8, 284. Nr. 81. Schongauer (Paris), Nr. 74.; Schongauer (Colmar), Nr. 49. MOJZER 1975, 380.; MOJZER 1980,158., 15. jegyzet Budapest, Szépművészeti Múzeum Ltsz.: 71. 7. Veit Stoß Gránátalmás Madonna 1500-1505 B. 3. rézmetszet 217 x 163 mm Veit Stoß The Virgin and Child with Pomegranate 1500-1505 B.3. Copper-plate engraving 217 x163 mm Veit Stoß e talán legtöbbet méltatott, legkedveltebb metszetének datálásáról igen eltérő vélemények láttak napvilágot a művészettörténeti szakirodalomban: egyes szerzők a mester krakkói működésének idejére, esetenként annak is első felére, 1486 elé keltezik, míg mások a technikai kivitel tökéletességére és a késői stílusformákra hivatkozva, a nürnbergi időszakhoz, legújabban a 16. század tízes éveihez kapcsolják. Minden bizonnyal egy dombormű vagy szobor számára készült tervről, esetleg valamilyen meglévő ábrázolás metszetbe való átfordításáról van szó. Jól mutatja ezt a Madonna mögötti sík háttér - ahol a tér, vagy környezet jelzésének nyoma sincs - és a hangsúlyosan modellált térbeli formákat elölről határozottan lezáró, képzeletbeli reliefsík.

1 A közel négyzet alakú lapot a szembeforduló, álló Mária szinte monumentálisnak ható alakja teljes magasságában kitölti. Teste hangsúlyosan S-vonalban hajlik. A hegyes kivágású, sűrű, apró vonalkázással erőteljesen modellált, párhuzamos redőkben leomló ruha, mely látni engedi a behajlított, előreugró bal térdet, stabilitást kölcsönöz az alaknak. A törzset körülöleli a dekoratív virágszirmokra emlékeztető formákkal megrajzolt bő köpeny. A jobb vállról leomló hosszú köpenyszárat Mária bal karján veti át, erre fekteti a gyermeket. Az érzékelhetően súlyos anyag nagy lendülettel ível át teste előtt, bélése szélesen kifordul, szögletes redőkben törik meg. A bal vállról a nehéz drapéria simán hullik le, a földön az előbbit ismétlő ívben balra hajlik, az alak előtt és mögött szögletes redőcsomókat alkot. A drapériának az alakhoz viszonyított, minden racionalitást és funkcionális megfontolást mellőző óriási mérete, a drapériavezetés lendülete és a roppant változatos redőformák dekorativitása a krakkói Mária-oltár részleteire emlékeztetnek. Ezek a krakkói domborművek, esetlegesen Veit Stoß rajzai is, de rézmetszetei minden bizonnyal közeli párhuzamai, talán egyenesen mintái M S mester ábrázolásainak. A felfokozott érzelmeket, a budapesti Vizitáció-táblán (I.) a gyengédség és szeretet játékát, az esztergomi Kálvária-jelenetén (VI.) a szenvedés pátoszát