Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - POSZLER GYÖRGYI, URBACH ZSUZSA: Rajzok és metszetek / Drawings and Engravings (1-20.)

1. Vizitáció (I.). Mária The Visitation (L). The Virgin Mary igen hasonló, töredezett drapériavéggé. A fejkendő ilyen formálása Schongauer okos és balga szüzeket ábrázoló sorozatáról (B. 77-86.) jól ismert. A colmari mester az alakok tartásához és mozgásához igazodva ennek a motívumnak több variációját alkotta meg. A negyedik okos szűz (2.) fátyla például egyszerűbb vonalvezetésű, az alak háta mögött merevebben lóg le, hosszú szárát a leány - a motívum variációjaként - teste előtt keresztben átnyúlva, bal kezével emeli meg. A kilebbenő drapériavég mind lendületében, mind részletei megformálásában a nürnbergi rajz nagyon közeli párhuzama. Az első balga szűz (3.) esetében - a balra forduló alakhoz alkalmazkodva, ismét egy változatként - a fátyol drapériája fordított irányban, a nürnbergi rajzra és M S mester képére emlékeztető hajlékonysággal lóg le a fejen megkötött csomóból a hát mögött, majd a karon átvetve, és alkot az elemzetthez, valamint az ötödik balga szűz (4.) ábrázolásán láthatóhoz igen hasonló, szétnyíló drapériavéget. A rajz ikonográfiái jelentése meglehetősen bonyolult és ritka. Az attribútumok különböző ábrázolásokról erednek. A gömb Fortunának, a szerencse pogány istennőjének jele, a bizonytalanságnak, a szerencse forgandóságának jelképe. A felfelé tartott égő lámpa ugyanakkor az okos szüzek ábrázolásairól ismert. A sors keresztény szimbóluma, az erényes, okos, kiszámítható élet által elérhető igazi szerencséé, az üdvözülésé. A gömb és az égő lámpa tehát ugyanazon tartalom egymásnak megfelelő, mégis ellentétes, profán, illetve keresztény értelemzésének jelképei. A Fortunaként megjelenő okos szűz az ily módon egymással párhuzamba állított két szereplő tulajdonságait egyesíti magában. Fortunaként gömbön áll, testhelyzete némi bizonytalanságot sugall, ugyanakkor a hosszú menyasszonyi fátyol tanúsítja, hogy Krisztus jegyeseként az igazi boldogság részese. A párhuzamok és különbségek a formai vonásokat sorolva is szembetűnőek. A magasan záródó, hosszú ruha, amely mögött láthatatlan marad a test szépsége, a hajat egészen eltakaró fátyol az okos szűzábrázolásokról ered, a női alak anatómiailag helyes megformálása, a testtartás pontos rajza ugyanakkor aktábrázolásokat idéz. M Z mester metszetei közül a Vanitas című (8.) áll hozzá mind tartalmi, mind formai szempontból a legközelebb. Közvetlen kapcsolat a két mű között azonban nem mutatható ki, a rajz nem tekinthető sem a metszethez készült tanulmányrajznak, sem az alapján készült variációnak.

1 A Vanitas-metszetet és a nürnbergi rajzot pedig szoros tartalmi és formai kapcsolat fűzi Dürer Nemesis-lapjához (B. 77.). Az M S mester Vizitáció-táblájával való összevetés szempontjából fontosabbnak tűnő formai szempontokra figyelve, az okos szűzként megjelenő Fortuna alakja egy olyan, felöltöztetett - tartalmában és formájában átalakított - aktábrázolás, amely mellé párhuzamként akár a Nemesis, akár „A tudós álma"-metszet (9.) nőalakja, akár a „Boszorkányok" (10.) felsorakoztathatók. Azok az ábrázolások tehát, amelyeket M S mester minden bizonnyal