Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - POSZLER GYÖRGYI: Táblaképek / Panels (I-VII.)

VII. Az íjat tartó katona Soldier holding a bow lebeg a keresztszáron, míg annak másik oldalára az elvágott köteleket akasztották. Jézus merev testét Mária - a Pietá-ábrázolások típusát követve - tartja ölében a kereszt alatt. A Megváltó fejénél a piros ruhás János kuporog, míg lábánál Magdolna térdel. Krisztus keresztjének két oldalán még látható a megfeszített két lator. Még mindig vannak sétálók, szemlélődök a Koponyák hegyén: a jobb oldalon két - a többi jelenet hátterében is mindig párosával szerepelteti a festő ezeket a mellékszereplőket - szakállas, hosszú ruhás, kalapos alak tanúja az eseményeknek. A Keresztlevétel részletét oldalt, léptékben a figurákhoz igazodó, jellegzetes kopár sziklák és egyenes törzsű, komor fák határolják. A jobb oldalon, a főszereplőknél hátrább, kenetet hozó három nőalak érkezése a festmény másik önálló, különálló felületet kitöltő, csak ezen a részleten érvényes léptékben ábrázolt epizódja. A festésmód itt nem vázlatszerű, mint a Keresztlevétel esetében, inkább az előtérhez hasonlít. Ugyanez vonatkozik a figurákhoz tartozó háttérrészletre, a mögöttük látható kerítésre, kapura, lombos fákra is. A részlet a tábla csonkítottsága miatt mai formájában nem teljes. A történés színterét, a főszereplők csoportját a kép előterében két benyúló bokor határolja. A középen elhelyezett vörösmárvány sírt katonák veszik körül. Fegyveresek. A hátsó láncos buzogányt támaszt vállához, a jobb oldali íjat, az elöl ülő részletező pontossággal megfestett számszeríjat tart a kezében. A jobb oldali sisakot visel a fején, kezében pajzs. A sír lépcsőjén is kézvédő páncél látható. A katonák azonban alszanak. Gondolati utalás ez az Olajfák hegyén alvó (IV) tanítványokra. A döntő pillanatokban sem tanítványai, sem ellenségei nem tartanak Krisztussal, nem segítik, nem őrködnek vele, de nem is őrzik, nem is ismerik meg. Balra elöl, a fejét tenyerébe hajtó alak schongaueri mintát követ. Alakja átvétel a „Bóbiskoló paraszt szárnyas címerrel" (B. 102.) című lapról. Ketten azonban felriadtak a katonák közül, „tőle való félelmükben halálra rémültek." (Mt 28, 4) Az oldalt ülő kételkedőn emeli fel jobb kezét arcához. Az elülső szájtátva mered a hihetetlen látomásra. Az evangéliumi leírásban ugyan az Úr angyala az, aki „leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Tekintete olyan volt, mint a villám és ruhája, mint a hó." (Mt 28, 2-3). A festményen, a képi ábrázolások hagyománya szerint, a katonák magát a sírból győztesen előlépő Krisztust pillantják meg. A sírt M S mester festményén súlyos kőlap zárja le és jól látszanak a pecsétek is, ami hatásosan növeli az esemény misztikus hatását. Krisztus hosszú, göndör hajú ifjúként, sértetlen testtel - sem kezén, sem oldalán nem látszanak a megfeszítés nyomai -, jobbját győztes mozdulattal felemelve áll a sír lépcsőjén. Piros köpenye, mintha szél fújná, lebben jobbra, alkot bő, öblös redőket. Baljában Ecclesia piros-fehér zászlaját tartja. A zászló lobogó, nagy méretű drapériája itt is kiemelt fontosságú. A képfelületen önálló, számára üresen hagyott helyet tölt be a közeledő Máriák mögötti kert fái fölött. És fontos jelentéshordozó is. A győzelem hangsúlyos szimbóluma. Az Olajfák hegyén és a Kálvárián (VI.) megfestett, ott éppen ellentétes értelmű zászlókra rímel. Jézus alakjának megformálásához M S mester itáliai előképeket, elsősorban Nicoletto da Modena Keresztelő Szent Jánost illteve Szent Sebestyént ábrázoló metszeteit (HIND 53., 37., 38.) használta fel. Krisztus feje fölött pedig a távolban, a két oldalon közelebbinek mutatott táji elemek között megnyíló völgyben, hajnali kékes fényben tündöklő, különös épület emelkedik. A kör alakú terekkel körbevett, kupolákkal fedett, egy hosszú, magasra kiemelkedő csarnokkal mintegy megkoronázott építmény a jeruzsálemi templomra emlékeztet. A bibliai hasonlat értelmében, ahol Jézus saját testének templomára gondolt, a Megváltó testi feltámadásásnak szimbóluma ez az épület: „Bontsátok le a templomot, én harmadnapra fölépítem azt..." (Jn 2,19-21) Az épület ilyen értelmezése a komponálás rendszerét követve is igazolható. A két oldalon, különálló részletként bemutatott mellékjelenetekhez azokat összefogó, saját tájképi részlet tartozik. Jézus figurájához a katonák és a fegyverek, a sír és a legelöl bemutatott néhány növényen kívül, az éppen a feje fölött, leghátul ábrázolt, saját megjelenéséhez hasonlóan látomásszerű, szimbolikus tartalmú részlet tartozik: a jeruzsálemi templom a mögötte va-