Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - POSZLER GYÖRGYI: Táblaképek / Panels (I-VII.)

zetét figyelve. Szent János arcának és a gyámolításegyüttérzés kitűnő képi megjelenítéseként alkalmazott könyöktartó mozdulatnak minden bizonnyal Schongauer „Fájdalmas Krisztus Máriával és Evangélista Szent Jánossal" című rézmetszete (12.) az egyik legközelebbi előképe.

4 A Keresztvitel jelenetét bemutató tábla az eredeti oltár bal oldali mozgószárnyának külső oldalán, az alsó sorban volt látható. Fölötte a Vizitáció-kép szerepelt. A tábla hátoldala aranyozott, felületén két alakos dombormű lenyomata, valamint a rátétfaragványok helyének bekarcolásai, illetve kihagyásai láthatók. A tábla mai formájában csonkított. Valamikor később, talán valamilyen másodlagos felhasználással összefüggésben, hátoldalát az alsó és felső harmadban két széles, ma is meglévő hevederrel erősítették meg. E Gy. 1 MOJZER 1976, 22. 2 Uo., 12. 3 U.O., 10. 4 A metszetelőképek elemzését lásd w.o., 22-26. Esztergom, Keresztény Múzeum Ltsz.: 55.102. VI. M S mester Kálvária 1506 hársfa, tojástempera 146 x 92 cm 1878-1891 közötti szerzemény a Koháry-Coburg-család tulajdonából. Master M S The Crucifixion 1506 Lime wood, tempera 146 x 92 cm Acquired between 1878 and 1891 from the property of the KoháryCoburg family. „Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna. Mikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: » Asszony, nézd, ő a te fiad!« Aztán a tanítványhoz fordult: »Nézd, ő a te anyád!« Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány." fjn 19, 25-27) „Erre Jézus ismét hangosan fölkiáltott és kilehelte a lelkét. Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, a sírok megnyíltak és sok elhunyt szentnek teste föltámadt. ... A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: »Ez valóban az Isten fia volt«, mondták." (Mt 27,50-55) M S mester festménye a kevés alakot ábrázoló Kálvária-jelenetek sorába tartozik. A mellékszereplők, az „arra járók", bámészkodók csoportjai, az írástudók és vének, már Krisztus előtt, a Keresztvitel-kép (V) hátterében láthatóan megérkeztek a Golgotára. Már ott közelednek a latrok, és állnak az ő keresztjeik is. A Kálvária-jelenetén szükségtelennek tartja megismételni őket a festő. Ez a kép a történés szűkszavú, az esemény legbensőbb lényegének, szimbolikus jelentéseinek tömör képi formulákkal való megjelenítése, az érzelmeket legvégsőkig fokozó bemutatása.

1 Krisztus keresztje két csoportra osztja a főszereplőket. A kereszt alatti jobb oldalon a hozzátartozók, a bal oldalon az ellenségek állnak. Az előbbi csoport főszereplője a kékbe, az „Ég királynőjének" színébe öltözött, monumentális Mária. Ájultan roskad a földre, alakja magatehetetlenül csuklik össze. A szeretett János gyámolítja itt is. Vállát átkarolva, ernyedt csuklójánál igyekszik támogatni őt. Jézus a kereszten már halott. Elhangzottak tehát már a hozzá intézett szavak. Valóban fiúként segíti Máriát, igaz, így viselkedett már a Golgotára vezető úton is. Ottani mozdulatai is visszacsengenek: ugyanaz az átkaroló mozdulat, és egymás megfelelői a behajlított könyöknél fogva támogató, illetve az ernyedt csuklónál emelni akaró gesztus is. Ruhájának színe, a szeretet izzó pirosa is ugyanaz mindhárom jeleneten. De a szereplő - „a színész" - megváltozott. Nem az Olajfák hegyének (IV) nőiesen szép, talán csak szorongó ifjúja, és nem is Mária bánattal és mély együttérzéssel teli kísérője, mint a Keresztvitel-jeleneten. Az egyetlen tanítvány, aki tanúja az eseménynek. Az, akihez a Mester a halála előtt szólt, akire anyját bízta. Mintha idősebb is lenne itt, nyúlánk alakja meggörnyedt kissé. Tudatában van feladata súlyának, érti és átérzi a pillanat rendkívüli jelentőségét. Ennek bizonyítékaként fájdalomtól elgyötört arcát, a hozzátartozók csoportjában egyedüliként, Krisztusra emeli. Csak a római százados, Longinus, a másik oldalon állók közül, néz még fel Krisztusra. Magasba emelt karjával, kinyújtott ujjával rá is mutat. Rendkívüli, amit tesz. O az egyetlen, aki nem az élőben vagy a majd feltámadottban, hanem a halottban ismeri fel a Messiást. És éppen ő, a magasrangú római katona, a hóhér. Alakja e tettnek megfelelően kiemelt fontosságú a kompozícióban. Öltözete nagyon előkelő; széles prémekkel szegélyezett, súlyos, gazdagon redőzött drapériájú, bő ujjú köpenyt visel, melyet nyaka körül ötvösművű arany nyakék díszít. Oldalán hosszú, aranyozott kard függ. Háta mögött áll a másik katona, Stefaton. Szerepe éppen ellentétes a századoséval. A lába elé támasztott hatalmas pajzsot markolva, konokul elfordul a kereszttől. Nem látni, hanem felismerni nem akarja Krisztust. A régi hit, a megtérni nem akaró pogányság megjelenítője. Az elforduló tartás Synagogát, az Ószövetség allegorikus nőalakját idézi. Ő is bekötött szemmel, lehajtott fejjel vagy elforduló tekintettel szokott állni a kereszt bal oldalán. Hiszen nem akar látni. Stefaton hosszú rúdon zászlót tart Krisztus felé. A dekoratívan hullámzó drapéria a bal oldali szereplők feje és a háttér hegyei fölött,