Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - POSZLER GYÖRGYI: Táblaképek / Panels (I-VII.)

figuracsoport között üresen maradó felületet az állatok alakjai töltik ki. Az ökör és a szamár egészen jámborak, közel hajolva, leheletükkel melengetik a meztelen gyermeket. A képen ábrázolt két epizód - a Mária és József történetét, a Jézus születését bemutató, valamint a pásztoroknak való híradást elbeszélő - között a mellvéden térdelő két pásztor teremt kapcsolatot. Míg Schongauer rajzán egyértelműen az előtér eseményeihez kapcsolódnak, annak részesei, a festményen időben - a történés előrehaladásának menetét követve - és térben - a kompozícióban elfoglalt helyüket tekintve - a két epizód összekapcsolása a szerepük. Erre az összekötő, köztes helyzetre utal egyik kompozíciós részlettel sem azonos léptékük is. Most érkeztek meg Betlehembe, Jézus születésének helyére. Kezükben tartják még botjukat, fejükön kalapjuk. Az elöl álló mélyen meghajolva kulcsolja kezeit imára, szinte tekintetét sem meri az Újszülöttre emelni. A másik őszinte csodálkozással tekint Máriára, bizonyságot igyekszik szerezni a történtekről. A háttérben, a két oldalon szinte szimmetrikusan elhelyezett lombos fák között, a teret lezáró, felmagasodó kéklő hegyek előtt két nyáját legeltető pásztor alakja tűnik fel. Botjukra támaszkodva riadtan kapják fel fejüket az égi szót hallván. Tekintetüket félelemmel, csodálattal emelik a fent lebegő, szárnyas, mondatszalagot tartó angyalok felé. Mögöttük pedig ott látjuk az M S mester többi festményéről is jól ismert tájat, a határoló léckerítéseket, élénk zöld bokrokat, cserjéket és a meredeken magasodó kopár hegyoldalakat. A Jézus születését ábrázoló tábla az eredeti oltár jobb oldali mozgószárnyának felső képe lehetett, a becsukott oltáron volt tehát látható. Hátoldalát, a főnézethez tartozó oldalt, minden bizonnyal domborművek díszítették. Az ezekre utaló nyomokat azonban csak a tábla alapos technikai vizsgálatával lehetne rögzíteni, melyre ez ideig nem volt módunk. A tábla mai állapotában csonkított, feltehetően az oltár szétbontásakor fűrészeltek le belőle. E Gy. 1 Az előkép meghatározása: MOJZER 1980, 150. Hontszentantal, római katolikus plébániatemplom III. M S mester A királyok imádása 1506-1510 hársfa, tojástempera 180 x 82 cm Ajándék Antoine Brasseur kölni régiségkereskedő gyűjteményéből, 1883-ban. Master M S The Adoration of the Magi 1506-1510 Lime wood, tempera 180 x 82 cm Donation in 1883 from the collection of Antoine Brasseur, an antique dealer from Cologne. „Amikor Jézus a júdeai Betlehemben megszületett, Heródes király napjaiban bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és érdeklődtek: »Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.« ... És lám, a csillag, melyet napkeleten láttak, előttük haladt, amíg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amint megpillantották a csillagot, igen megörültek. A házba lépve, ott látták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva hódoltak neki. Aztán fölnyitották kincsesládájukat és ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirrhát." (Mt 2,1-11) A királyok imádása-képet a művészettörténeti szakirodalom M S mester 1506-nál későbbi, nem a Selmecbányái főoltárhoz tartozó művének tartja. Az oltár jobb oldali merevszárnyának külső, felső képe az ikonográfiái program logikáját követve ugyan minden valószínűség szerint a Királyok imádását ábrázolta, a Mária életének feltehetően az Angyali üdvözlettel kezdődő, a Vizitációval, majd a Jézus születése-jelenettel folytatódó - örömteli eseményeit bemutató képsor lezárásaként. A lille-i kép azonban valószínűleg nem illeszthető be ebbe a sorozatba. A történésnek, a királyok hódolásának helyszíne balról magas kőfallal, jobbról baluszteres korláttal határolt szűk tér. Mária magas, lépcsős emelvényen ül, feje, így éppen az álló szerecsen és a fiatalabb királyokéval egy magasságba, azok mellé kerül. A kompozícióban is ők hárman tartoznak szorosabban össze, míg félkörívbe rendezett csoportjukat az idősebb király elöl térdelő alakja egészíti ki. Mária oldalra forduló, bizonytalan statikájú alakjának a kék köpeny földre omló bő drapériája, az enyhén terpesztett térdek közti, határozott, mély árnyékokkal megformált öblös ruharedők kölcsönöznek némi stabilitást. A figura ugyanolyan légies, lebegő érzést kelt, mint a Jézus születése-jelenet Máriája (IL). A magas, karcsú alak, az arc egyes részletei, az egyenes orr, a keskeny száj és a lefelé irányuló pillantás, valamint a viselet, a fejkendő, a haj, a ruha és a köpeny is ahhoz hasonlít a legjobban. Fejét itt sem övezi glória. A