Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - MIKÓ ÁRPÁD: Misztériumjáték. A táblák sorsa: források és feltevések

váltója; szenvedésében is megőrzi az isteni méltóságot.« Az ellenkezőjére Genthont, Gerevich tanítványát idézzük: »Krisztus szeme kifordul, szája ernyedten nyílik szét: a csontvázzá fogyott arc utolsókat rándul a haláltusában, míg a szétfeszült karok végén a kezek kínlódva görbülnek össze. Nincs még egy képünk, amely a fájdalmat ily hallatlan kifejező erővel ábrázolná, szelleme már-már nem is keresztényies; az Istenember megpróbáltatásából csak az ember barbár, vad fájdalma harsog ki.« Aki ismeri a képet, tudja, hogy ez a második leírás a hiteles, és azt is, hogy éppen ez a nagyszerű benne: a szenvedés paroxizmusa, a borzalmas valószínűsége. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy Grünewaldhoz méltó." Meteorszerű felbukkanása a hazai festészetben „nem jó tanúsítvány", mondta Fülep, és szemrebbenés nélkül adta volna a képet a német piktúrának. „Sajnos, nem magyar" parafrazálhatnánk Stange szavait, a híres - itt Urbach Zsuzsa által idézett - anekdota szerint.

92 M S mester művének fortuna eriticájában itt volt a fordulópont; itt találkozott össze az a két szál, amely még a századelőn szaladt le Klóthó orsójáról. Meglehet, ettől kezdve kibogozhatatlanul összefonódott. A nacionalizmus, ha diszciplináltabb formában is, de itt bujkál közöttünk. Az a módszer, amellyel évtizedeken át közelítették M S mester titokzatos személyiségét és műveit, nem sokkal bővítette azt, amit Divald Kornél már 1910 körül tudott. Radocsay Dénes korpusza után a kutatók újabb nemzedéke másféle kérdéseket tett fel; M S mester nemzeti hovatartozása érdektelenné vált. A kérdés ma már nem az, hogy magyar volt-e M S mester vagy német, hanem az, hogy az oltár része volt-e a középkori magyar művészet történetének egyáltalán. Minden jel arra mutat, hogy ebbe a Fülep Lajos alkotta kategóriába beletartozik M S mester főoltára. Vannak azonban még kínos - ámde megkerülhetetlen - kérdések, amelyekre csak a történeti kutatás adhatja meg a választ. Színe és visszája A képek kalandos útjának főszereplői, legfőbb tanúi maguk a táblák. A gondos technikai vizsgálatok sok újdonságot hoztak a képek utóéletére nézve is: nyilvánvalóvá vált, hogy a Vizitáció-táblát javították már néhányszor múzeumba kerülése, 1902 előtt is. Vajon hol? Az arany háttéren kétféle átfestés nyomait találta meg Menráth Péter és Hernády Szilvia: előbb egy kék, azon egy újabb arany réteg fedte az eredeti, kopott, középkori aranyozott felületet.

93 Egyik sem kerülhetett rá a Szépművészeti Múzeumban. Már korábban eltávolították valahol az átfestések egy részét, hiszen a képet nagyjából abban az állapotban reprodukálták először is (1906), amelyben ma is van.

94 Kérdés, hogy ugyanazokat a „másodlagos" anyagokat találják-e majd meg a restaurálás alatt lévő esztergomi képeken is, mint a Vizitáción?

95 Fedte-e valaha kék ég a passió-sorozat tábláit? S arra a kékre került-e újra arany? S vajon pontosan azonos-e a két különböző tábláról származó kék és arany anyaga? Ez ugyanis közös hányattatásukat datálná, legalábbis a relatív kronológia szerint. A négy esztergomi táblát 1915-ig átfestés borította, amint ezt a róluk készített fényképsorozat megörökítette. Az 1915-ben eltávolított átfestést ma már elég nehéz datálni. Sok megoldatlan problémát rejtenek magukban az esztergomi képek. A Jézus születése-tábláról szerencsés módon a mai napig megőrződött egy üvegnegatív (s egy pozitív kép is): ezt a felvételt közölte Divald Kornél 1910-ben. Éles felvétel; talán véletlenül, talán akarattal, kissé súrló fényben készült és jól kihozza a felületi egyenetlenségeket.

96 A kép felülete láthatólag rongált, főleg a felső részeken, de egészében véve olyannyira érzékenyen modellált, hogy nehéz rajta átfestést felfedezni. Aligha fedte olyan pontos átfestés valaha is, mint az esztergomi képeket, az azonban bizonyos, hogy javították. Mária kék köpenyén megerősítették az élfényeket (nagyon finoman, de kétségtelenül megerősítették), és ki volt javítva - valószínűleg teljesen át volt festve - Szent József piros köpenye, valamint a jobb oldali pásztor piros nadrágja is. A vörös szín ugyanis - ez a súrló fényben igen jól látszik - szigetesen szétesett, elpusztult éppen úgy, ahogyan a Vizitáción is (Szent Erzsébet köpenye), és az esztergomi képeken is (például Szent János ruhája az Olajfák hegyén). Ezt a összezsugorodott felületet átfestették: mint szín, homogén folt a köpeny, mint felület, teljesen széttöredezett. Érdekes módon két domborműcsap is éppen erre a részre esett. Mindkettő „megmozdult", körülötte javított a kép: az egyik Szent József jobb karjánál látható, a másik a pásztor jobb térdénél. Utóbbi jóval beljebb van a kép szélétől, mint a másik, de a képet épp ezen az oldalon csonkították meg. Az angyalok tartotta felirat - Gloria in excelsis Deo et in terra pax - legfeljebb a kép értelmezését gazdagítja, az ott látható egy sornyi kotta azonban - amennyiben nem fikció, s dallamtípusa lokális változatot őriz - lehet, hogy ennél többet fog mondani. A hátoldalak beható vizsgálata is rendkívül fontos volna. Nemcsak az eredeti, középkori állapot miatt - bár az sem közömbös, hiszen például az egykori rátétfigurák feje fölött látható, nagyon határozott körvonalú, két aranyozatlan folt aszimmetrikus és teljesen értelmezhetetlen: a kisméretű dombormű alakok fölött nagyon széles rátétfaragványsáv húzódott, benne talán figurákkal, amelyek a hátfalhoz tapadtak, becsapolni azonban mégsem kellett őket. Amikor az oltárt szétbontották, nem biztos, hogy rögtön meg is fosztották a mozgószárnyakat a domborművektől. Ezt azonban bizonyára megtették akkor, amikor a mozgószárnyak hátát két-két hevederrel erősítették meg, azok ugyanis már a lecsupaszított hátlapra kerültek. A domborműveket egyébként kíméletesen távolították el, épen akarván megőrizni a festményeket; csonkításuk azonban - a fűrésznyomokból ítélve jóval durvább kézre vall. Maguk a hevederek is igen izgalmas kérdéseket vetnek föl. Ma a Keresztvitel- és a Kálvária-tábla hátán vannak meg, a Vizitáción pedig -