Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - POSZLER GYÖRGYI: Selmecbánya és a Mária-templom főoltára

ciói egy részét valószínűleg a hívők szeme láttára épülő oltár előtt, annak készülő jeleneteihez kapcsolódva tartotta. Mojzer Miklós az oltár programjának kidolgozásában is igen fontos szerepet tulajdonít neki, sőt annak egyik megalkotóját sejti benne.

43 Selmecbányán 1475-től említik prédikátorként, gyakran plébánosként, és ő volt a Szent Katalin-templom főoltárának - amely felépítésében és fennmaradt szekrényszobrainak tanúsága szerint stilárisan is közeli kapcsolatban áll Stoß krakkói oltárával - egyik donátora is. M S mester tábláinak és a krakkói Mária-oltár ábrázolásainak szellemi hasonlósága talán Galer mindkét helyen megbecsült prédikátori működésével is kapcsolatba hozható. Galer legfőbb krakkói pártfogója Thurzó János volt. Thurzó 1477-től krakkói városbíróként tevékenykedett. Tőle függött a német prédikátor kinevezése, nyilvánvalóan ő ajánlotta tehát Galert - akit talán már Selmecbányáról személyesen is ismert - erre a tisztségre. A Mária-oltár egyik Bánkénjeként Thurzó Jánost az oltár építése körül kialakuló vállalkozás egyik fő kezdeményezőjének és mozgatójának tekinthetjük.

44 Thurzó János személye azonban nemcsak Veit Stoß krakkói oltárának megrendelőivel és kivitelezőivel, az ottani egyetem körül kialakult tudós és humanista körökkel teremthet kapcsolatot, hanem a Thurzó-vállalat szerteágazó ipari és kereskedelmi tevékenysége, a Fuggerekkel való üzleti, a későbbiekben családi összefonódottság révén ennél sokkal szélesebb körben is. A vállalat kereskedelmi útvonalai Besztercebányáról kiindulva szinte egész Európát behálózták. A rezet a thüringiai feldolgozás után Frankfurtban és Nürnbergben, vagy Hamburgban és Lüneburgban adták el, de kereskedőik nyugat felé egészen Antwerpenig eljutottak. Az ezüstöt legnagyobb részben Nürnbergben és Velencében értékesítették. A Velencébe vezető útvonal fontos állomása volt Buda is. Krakkón keresztül pedig elsősorban Lengyelországba, Poroszországba és Oroszországba szállították az ércet.

45 Augsburggal, a Fugger-cég központjával is állandó összeköttetésben álltak, sőt a Fuggerek pénzügyi tevékenysége révén a Thurzók Rómával, a pápai kúriával is közvetlen kapcsolatba kerültek.

46 A Thurzó-vállalat tehát közvetlen összeköttetésben állt az igen gazdag és művészeti központként is jelentős Nürnberggel és Velencével, ami nemcsak - a Nürnberg és M S mester esetében sokszor elemzett művészeti kapcsolatok, művészek, illetve műhelyek közti összeköttetések létrejöttét könnyíthette meg, hanem az ottani vagyonos polgársággal való közvetlen, személyes kapcsolatokat is eredményezhetett. A Thurzó-család kapcsolatainak - a különböző családtagok által betöltött tisztségeket figyelemmel kísérve - még egy fontos, a budai királyi udvarhoz kötődő körét is érdemes közelebbről megvizsgálni. Több adatból ismert, hogy II. Ulászló és Anna királyné számára a Fuggerek gyakran szállítottak fényűzési cikkeket, pazar kelméket, drágaköveket. Kirívó esetként jegyzik fel, hogy Anna királyné 1505-ben egy gyöngyökkel és drágakövekkel ékesített kalapért, melynek értékét 3500 forintra becsülték, az erdélyi huszadot és a nagyszebeni pénzverő jövedelmeit kötötte le Thurzó Jánosnak.

47 Még fontosabbak lehetnek azok a személyes kapcsolatok és tisztségek, melyeket a Thurzó-család különböző tagjai a királyi udvarban, illetve különböző királyi hivatalokban betöltöttek. Igen lényeges szerepet játszott pl. Thurzó János unokaöccse, Thurzó Zsigmond, aki 1500-ban esztergomi olvasókanonok és királyi titkár volt, majd nyitrai, erdélyi, végül 1504-től váradi püspök lett. 1506-ig, Anna királyné haláláig Magyarország dinasztikus kapcsolatainak legfőbb intézője volt. Fontos szerepet játszott már Ulászló házasságának közvetítésében, a II. Ulászló és XII. Lajos francia király közti szerződés létrehozásában, s tagja volt az Anna királynét 1502-ben Velencéből Budára kísérő királyi küldöttségnek is. 1506ban a király követeként tárgyalt I. Miksa császár követével, mely tárgyalások a Habsburg- és Jagelló-házak közti szerződést eredményezték. Thurzó János fiai, János boroszlói és Szaniszló olmützi püspök is igen fontos szerepet játszottak a királyi diplomáciában, sőt országos méltóságokat is betöltöttek, ilyen irányú működésük azonban már 1506 utánra esik.

4,s Idősebb Thurzó János 1496-ban Krakkóból Besztercebányára települt át. Ettől az évtől kezdve ő töltötte be a körmöci főkamaragrófi hivatalt, a legfőbb királyi tisztséget a királynéi birtokok közé tartozó alsó-magyarországi bányavárosokban. A királyi udvarral, elsősorban a királynékkal való kapcsolata, működésének egész ideje alatt közvetlen volt. Személyes befolyása nyilvánvalóan nagyon megnövekedett akkor, amikor 1501-ben kétszázezer arany forintot adott kölcsön a királynak, hogy az utóbbi eleget tehessen Beatrix özvegy királyné anyagi követeléseinek. II. Ulászló ennek fejében elzálogosította Thurzónak az erdélyi huszadot, Zólyom várát és uradalmát, a hét bányavárost, valamint a körmöci pénzverőt.

49 Anna királyné őt nevezte ki kamarásának, és a bányaügyek irányításában is mindenkor követte tanácsait.

50 1504-ben szintén az ő közvetlen ajánlására nevezte ki a Selmecbányái jegyzőt, Steck Boldizsárt városi kémlésszé. A Thurzó-család személyes kapcsolatai és az általuk betöltött királyi hivatalok vizsgálata ezen a szálon közvetlenül érintkezik tehát a Selmecbányái városi tisztségviselők, a vagyonos Ringbürgerek körével. Fontos megjegyezni azonban, hogy a selmeci polgárok nemcsak Thurzó János kapcsolatai révén álltak kapcsolatban a királyi udvarral. Elegendő itt a Beatrix királynénak nyújtott többszöri kölcsönökre és hitelekre, valamint Steck Boldizsár hozzá fűződő bizalmas kapcsolatára utalni.