Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)
TANULMÁNYOK / ESSAYS - VÉGH JÁNOS: A Selmecbányai Szent Katalin-templom szobrai a szakirodalom tükrében
említi még az erőteljes Stoß-hatast. 6 Genthon István egy műgyűjtőknek szóló, tehát nem tudományos jellegű cikkében is csak azok rendkívüli kvalitását hangsúlyozza. 7 Genthonnak az Archaeologiai Értesítő számára írt tanulmánya viszont annál komolyabban vehető. 8 A Szent Katalin-templom egykori főoltárának mind szobrairól, mind képeiről szót ejt; minthogy ezek szétszórva kerültek elő, az oltárépítmény és azok összefüggését nem tudta figyelembe venni, de ez iránt a harmincas évek elején még amúgy sem volt meg a kellő érdeklődés. Nyolc oldalon ír a szobrokról, ekkora terjedelmet azóta sem szentelt senki nekik. O az első, aki a Madonnáról fényképet közöl, és aki nem elégszik meg azzal, hogy rögzíti átdolgozott voltát, hanem a kompozíció és a faragás sajátosságainak alapján megkísérli a datálást is, 1500-1510-re. A szent nőknél megjegyzi, hogy a drapériák faragása élesen töredezett, és ez feltűnően eltér a Madonna lágyabb ráncaitól. Ennek ellenére elfogadja azt a nézetet, hogy mindhárom figura egyazon oltárhoz tartozott. Felsorol néhány hasonló alkotást a bányavárosi szobrok közül, és ezzel ő körvonalazza elsőként egy ilyen szobrászati iskola létét. Az egyik hasonló a besztercebányai Borbála-oltár (bár az ottani szobrok lőcsei igazodását maga is elismeri), a másik néhány korponai alak. A korponai Madonnát a Selmecbányái faragójának kezétől származtatja, egy Borbálát és egy Magdolnát pedig annak segédjétől. M. S. mestert egyébként nem tartja szobrásznak, ő csak „irányította és korrigálta a plasztikai munkát", bizonyos részletek különbözőségéből más kéz munkájára következtet. Különös módon Genthon rövid idő alatt jelentősen megváltoztatta véleményét: a cikk utáni évben megjelent könyvében, A Régi magyar festőművészetben már azt írja, hogy „M. S. mester faragta a szobrokat, mit a stílkritikai összevetés kétséget kizáró módon bizonyít". 9 Bár Ybl Ervin recenziója állítását még abban az évben kétségbe vonta, 10 ez a megállapítás egészen napjainkig nyomon követhető. Itt van mindjárt az újonnan született Csehszlovákia keleti felének művészetét bemutató prágai kiállítás 1937-ben, amelynek vélekedéseit a Karel Sourek szerkesztésében megjelent nagyméretű album is átvette; mindkét esetben csak a két szent nőről esik szó, mégpedig M. S. mester műveként. 11 Ezzel párhuzamosan létezik azonban egy ellenkező nézet is. Péter András, aki a magyar művészetet összefoglaló könyvében még megelégszik azzal, hogy a szobrok forrását Stoßtöl távol jelölje meg, és a mestert a bányavidék legjobb szobrászának nevezze, Genthon említett könyvéről írt ismertetésében megváltoztatta véleményét. 12 Csak a Madonnát fogadja el a század első évtizedéből valónak, a nagyon más stílusú Katalint és Borbálát 1510-1520 közé datálja. A késői keltezéshez pedig csatlakozik még a budapesti egyetem két neves művészettörténésze, Hekler Antal professzor és Kampis Antal tanársegéd. Hekler A magyar művészet története című művében a szobrokat a késő gótikus barokk jellemző képviselőinek látja, analógiaként Sixt von Stauffen felső-rajnai szobrász alkotásait említi, és 1520 körüli keletkezést tételez fel. Könyvének német nyelvű változatában a manierista tendencia képviselőinek mondja a két szent nőt, míg a datálás változatlan. 13 (Márpedig ha ilyen későn készültek, akkor nem származhatnak egy 1506os dátumot viselő oltárról.) Kampis a magyarországi faszobrászatról írt első összefoglaló könyvében a felsőtest simaságának és a drapériák mozgalmasságának nagy beleérzéssel végrehajtott elemzése alapján - „bő zuhogással ömlik el a köpenynek szeszélyesen kanyargó, majd lohasztott, majd puffasztott, itt élekbe hasított, töredezett, ott széles karélyos lebenyekbe szakadozó, kihajló, visszacsapó, meghanyintott és borintott nehézesésű kelméje" -1517-1520 közötti datálást ajánl; a szövegben nem említi, de a képjegyzékben a késői dátum ellenére felveti annak lehetőségét, hogy M. S. mester lenne azok szerzője. 14 Részben Hekler említett könyvének recenziója egy beszámoló, amelyet Theodor C. Müller írt a régi magyarországi művészettel kapcsolatos kutatásokról. Ebben érinti a Prágában kiállított szobrokat, de a többi kutatóval szöges ellentétben „az alsó-ausztriai dunai iskola" hatását látja rajtuk. Dagobert Frey ismét Stoß befolyását említi, míg az éppen Stoß hatását vizsgáló Gustav Barthel sváb párhuzamokat észlel. 13 A továbbiakban a korábbi datálás hívei lesznek többségben. Ez mondható el már Gerevich Lászlóról is, akinek azonban a szent nők és Szűz Mária összetartozása okoz problémát: nem zárja ugyan ezt ki, de néhány év elmúlásának vagy egy másik szobrász közreműködésének lehetőségét veti fel. Meglepő, hogy a reneszánsz formavilágát látja a szobrokon megjelenni. 16 A II. világháború utáni szlovák kutatás alaphangját Vladimír Wagner újabb összefoglaló könyvének erre vonatkozó megállapítása adta meg, ahol azt olvassuk, hogy a nagyszerű technikával dolgozó szobrász M. S. hatása alatt dolgozhatott. 1 ' A topográfiai és honismereti irodalomban ennek nem egészen pontos átvételeként rendre azt találjuk, hogy a szobrok az illusztris festő saját kezű alkotásai. 18 Nem volt egészen következetes Karol Vaculík álláspontja, aki egy általa rendezett kiállításon Szent Katalin szobrát M. S. mester alkotásaként állította ki, egy másik katalógusában csak „szellemi kontaktus"-ról írt a szobrász és a festő között. 19 Az újabb kutatást végző magyar szerzők a szobrász és festő azonosságát mint bizonyíthatatlant elvetik, vagy szóba sem hozzák. Balogh Jolán ismételten hangsúlyozza a Stoßtol származó elemek fontosságát, egy fontos redő-motívumot azonban - megállapítása szerint - a jeles nürnbergi a felső-rajnai E. S. rézmetszőtől vett át. 20 Boskovits Miklós mind a táblákat, mind a három figurát a Szent Katalin-templom főoltárához kapcsolja. Úgy gondolja, hogy a szobrok a műhely vezetőjének a munkái, aki a hazai fejlődésbe jobban beleillik, és akinek mindenki számára ismert addigi művei jó ajánlást jelenthettek ehhez az oltárhoz, ő állította aztán munkába a festőt, aki távolabbi vidékről való, képei ezért térnek el
