Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

TANULMÁNYOK / BEITRÄGE - BOROS Judit-SZABÓ László: Munkácsy Mihály hazai ünneplése, temetése és hagyatéka

AZ EZÜST BABÉRKOSZORÚ ÁTADÁSA Február 20-án délelőtt tartották a Képzőművészeti Társulat ünnepi ülését. A Műcsarnok felülről világított termében az egyik keresztfalat foglalta el, a Krisztus Pilátus előtt, a terem közepén az igazgatóság asztala állott, rajta az ezüst babérkoszorú és a vörös plüssbe kötött, díszes emléklap. Az elnöki széket Ipolyi Arnold foglalta el, mellette jobbra Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter és Zichy Antal gróf, balra Mailáth György országbíró, Barabás Miklós és Keleti Gusztáv foglalt helyet. Az ülés megkezdésekor Munkácsyért - aki akkor épp az Ipartanodát tekintette meg - reprezentatív küldöttség ment (Perlaky Kálmán, Vastagh György, Spányi Béla, Aggházy Gyula). Az érkező festőt nagy ováció fogadta, majd Ipolyi Arnold rövid beszédben üdvözölte: „Nagyérdemű hazánkfia! Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat nevében Tisztelettel üdvözlünk mint a művészet géniuszának felkentjét, s üdvözlünk szeretettel és honfiúi büszkeséggel, mint magyar nagy művészt, aki nemzeted nevét és művészetét arany betűkkel vésted be neveddel együtt a műtörténet dicső, örök lapjaira. Világra szóló nagy művészeted magasabban áll, hogysem hü hazád nagyobb dicsőséggel tetőzhetné. De ha nem adhat dicsőséget, nem hírt és kincset: ád feléd, nemes fia felé, dobogó szivet. Itt, magyar képzőművészeti társulatunk üléséből, Műcsarnokunkban, a magyar művészet nevében kívánta neked kifejezni tiszteletét, átadni e koszorút, mint győzelmeid jelvényét diadalutadon, midőn műremekeddel, mint triumfátor diadalmas bevonulásodat tartod hazánkba. Fogadd itt kiállított nagy remekműved elismerését, melyről az istenség dicsőségének legfölségesebb sugara ragyog le reánk, művészeted által elragadott honfitársaid tiszteletét és szeretetteljes hódolatát." Munkácsy pár szavas válasza után Keleti Gusztáv olvasta fel a művészek emlékiratát, melyet a katalógusban közlünk teljes egészében. Ezután az egyetemi ifjúság öttagú küldöttsége „széles nemzeti szalaggal megkötött gyönyörű élő babérkoszorút" hozott, majd Zichy Antal felolvasta Zichy Mihály Tifliszből küldött üdvözletét. „E közben besötétítették a termet, ugy hogy csak M unkácsy festménye maradt megvilágítva, ami a kép hatását rendkívül fokozta. Általános meglepetés moraja futott végig a jelenlevőkön, kiknek legnagyobb része most látta először a remekművet." Délután Munkácsyék a Nemzeti Kaszinóban tiszteletükre rendezett banketten vettek részt. Az első pohárköszöntőt Károlyi István gróf mondta: „elmúlt már az az idő, midőn csak harctéren lehetett babérokat gyűjteni, mert ma már nem a küzdelem hevében, nem karddal, hanem szellemi fölénnyel igyekeznek egymást felülmúlni a nemzetek." Radvánszky Béla köszöntőjében kiemelte, hogy annak, „a ki Rubenst, Rafaelt nevezheti elődjének, nincs szüksége ősökre". Este fáklyásmenetet rendezett az egyetemi ifjúság a nagyközönség számára. Az ún. százas bizottság által kibocsátott falragaszok hatására hatalmas tömeg gyűlt az Egyetem térre, ahol egyes források szerint kétszáz, mások szerint ötszáz fáklyát gyújtottak meg. „A láng pokolian vörös fénye rezgett a házakon, füstoszlopok kavarogtak sötéten és fojtottan fel a levegőbe: magasan lobogott felettük a trikolor, egy izmos jogász által emelve." A menet a Kecskeméti utcából a Múzeum körútra kanyarodott, végigment a Károly körúton, a Fürdő utcán, a Dorottya utcán, majd a Lánchíd térre özönlött, ahol az Európa Szálló teraszán várta őket Munkácsy és felesége. Rácz Géza joghallgató egy asztalra állva intézett beszédet Munkácsyhoz. Beszédének fordulataiból érdemes idézni néhányat: „Szellemed, művészeted pedig oly fegyverek, melyeknek hódításait sem erő, sem idő el nem vitatja soha. A költő álmait valósítád meg, ki ábrándozó lélekkel áhítá azt az időt, melyben a magyart a félvilág uralja. ... Lelkünk egész csodálatával s jogos büszkeségével tekintünk reád azon magaslatra, hol nemzetünk örök dicsőségének őrtüze lobog, hol fényes alakod tündököl s honnan dicsőséged sugarai e hazát is beragyogják ... s Klió fel fogja jegyezni, hogy a haladás századában a művészet egén a magyar nemzet lobogtatta a diadal zászlaját." Február 21 -én a magyar írók, művészek és az arisztokrácia rendezett bankettet Munkácsyék tiszteletére a Hungária Szálló nagytermében. „A terem örökzölddel volt díszítve és a Munkácsy mögött lévő tükör díszítései között a művész broncirozott mellszobra állott." A meghívottak fölöttébb előkelő névsorában a már korábbi események kapcsán említettek mellett jelen volt Király Pál, Szász Károly, Komócsy József, Liszt Ferenc, Jókai Mór, Fraknói Vilmos, Tarkányi Béla stb. Ipolyi Arnold mondta itt is az első pohárköszöntőt, majd Trefort Ágoston Munkácsy nevét Széchenyi Istvánéval összekapcsolva Munkácsyt, mint a magyar nemzet újjáalkotóját éltette, Kammermayer Károly budapesti polgármester pedig mint a főváros első díszpolgárát üdvözölte a mestert. Ezúttal Munkácsy is hosszabb beszédben válaszolt: „Legyen szabad kijelentenem, hogy nem hiu vágyaktól eltelve, hanem a honvágytól ragadtatva jöttem ide, hogy felmelegítsem keblemet a hazaszeretet szent tüzénél, s hogy új lelkesülést, új táplálékot szerezzek géniuszomnak, az ősi forrásnál azon ég alatt, hol művészi ihlettség először szállta meg." A bankett végén kiosztották Szász Károly és Tarkányi Béla erre az alkalomra írt ódáit. A JELMEZBÁL Az ünnepségsorozat koronáját azonban a közvélekedés szerint az a jelmez-est jelentette, melyet a tündérpalotává varázsolt Műcsarnokban február 22-én rendeztek. Érdemes szemügyre venni a berendezést. Az első dolog, ami a belépő figyelmét lekötötte, egy magyar csárda volt, a „Tökfilkóhoz" címezve. Tervezője, Schickedanz Albert összehozott benne búboskemencét és kecskelábú asztalt, kármentőt és tulipános ágyat. A nagy táncterem faburkolatát fehér reneszánsz tapéta fedte, itt függött Aggházy Gyula három allegorikus képe, melyek a festészetet, a szobrászatot és a zenét jelképezték. A két ablak között gazdag aranyszegélyű baldachin emelkedett Munkácsy és felesége számára, és egy-egy művészi faragványokkal díszített támlás szék. A leírás szerint a baldachin felett életnagyságú nemtő lebegett a magyar címert tartva. Egy kisebb termet tábori sátorrá alakítottak át, a háttérben Tölgyessy Artúr cigánytábort ábrázoló festményével. Itt állt a sátor Rácz Pali és bandája számára is. Majd két, mitológiai témájú gobelin-utánzatokkal dekorált terem következett, középen Marchenke szobrász majolika kútjaival.