Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
TANULMÁNYOK / BEITRÄGE - KIRÁLY Erzsébet: „Laudatio artis" 19. századi képzőművészetünk dicséretének egykorú emlékei
III. KITEKINTÉS Miután láttunk egy-egy példát arra, ahogyan a művészet dicsőítése a nemzeti eszme kontextusába beleszövődött, és ahogyan az alkotók szűkebb közösségében helyet kapott, forduljunk végezetül a századvégi müvészönvallomások képi formái felé. Ezekben már maga az alkotó nyilatkozik meg személye és műve értékéről, ő végzi el önmagára vonatkoztatva a dicséret vagy az ostorozás retorikai feladatát. Példaként emeljük ki az ars poeticák sorából Zichy Mihálynak egy 1894-ben készült grafikáját, melynek címe: A művész fényképe maga rajzolta allegorikus keretben (9. kép). A rajzon a földre halmozva különféle használati tárgyak - paletta, legyező, puska, könyvek, virágcsokor, szemüveg - láthatók. Idős, szakállas géniusz hanyatlik rájuk. Ernyedt karját fohászkodóan nyújtja fölfelé. A grafika bal felső sarkába applikálva tűnik föl a festő medaillonba foglalt fényképe, mellette babérkoszorú rajza, közepén csillaggal. A géniusz bal lába előtt szárnyas sisak hever. A kép alatt felirat: „Pium desiderium eines fluglahmen (sogenannten) Universal-Genies." A rajz motívumainak ilyen elrendezése festői toposz 55 oltárt idéz, amelyen a művész fényképe az oltárkép, és a fölhalmozott használati tárgyak, a köznapi élet eme kellékei az áldozati ajándékok. A géniusz alakja Zichy arcvonásait viseli. Fölemelkedő karja a koszorú felé irányul. Ez a mozdulat jelzi, hogy a pium desiderium, a kegyes vágy tárgya a babér, valamint a szerencsét és dicsőséget szimbolizáló csillag. 56 Mint Benczúr Gyula Lötz halálára készített rajzán, itt is együtt látjuk az alkotó géniusz és a művészi siker eme hagyományos jelképeit. Az UniversalGenie szó az egyetemességnek olyan igényét fejezi ki, amely a laudatio motívumait leonardói és michelangelói dimenziókba emeli. De mire utal ez a különös kifejezés: fluglahm, „repülni béna"? A választ a földön heverő -levetett- Merkúr-sisak, a szárnyalás jelképe adja meg. Ez a motívum a „kegyes vágyat" puszta óhajjá, a látszólagos öndicséretet a művészi elégedetlenség kifejezésévé változtatja át. így válik Zichy rajza, amely a laudatio képi megjelenítésének iskolapéldája lehetne, végül is a laudatio visszavételévé. Olyan művész marasztalja el itt önmagát, akit Théophile Gautier monstre de génie-uek nevezett, és a század legnagyobb francia festőivel egy sorba állított. Az alkotói önértékelés immár nem igazodik a közönség mércéihez - még a műértőkéihez sem. A modernizmussal olyan korszak következik majd el, amelyben ez a szakadás minden jel szerint véglegessé válik. Ezzel megbomlik tehetség és dicsőség, alkotóerő és hírnév azon összetartozása, amelyet a laudatio toposzainak évezredes hagyománya mindvégig előföltételezett. 7, Vágó Pál: Illusztráció Lötz Károly Emlékkönyvéhez, 1904 (Az eredeti lap ismeretlen helyen) Pál Vágó: Illustration zur Nachrufsammlung zum Tode von Károly Lötz, 1 904 (Das Originalblatt an unbekanntem Ort)
