Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - III. Állami műpártolás

A Szfinx, e fantázialény egy lapos sziklán nyugszik. Finoman ívelő nyakát előrenyújtja és gyengéden szájon csókolja az előtte térdelő mezítelen ifjút - miközben mellső lábaival átkulcsolja és karmait a húsába vájja. A férfi hátrabillent fejjel, lehunyt szemmel átadja magát a gyönyörnek, csak mereven fölemelt jobbja, görcsbe rándult ujjai jelzik a halál közeledtét. A lényegretörő kompozíció, az erőteljes plaszticitás, a komor színekből felizzó tűzpiros fények, de maga a leplezetlen erotika is, mind-mind a drámai hatást fokozzák. A thébai mondakörből ismert Oidipusz és a Szfinx története a 19. század közepén (Heine) átértelmeződik a művészetben. Az oroszlántestű asszony (a mater típus ellentéteként) a másik nem megsemmisítésére törekvő nő jelképévé válik. A férfi nem tud ellenállni a csábításnak, áldozatul esik. A szfinx önmagában, mint a „végzet asszonya", gyakori téma a századvégen, de egyedülálló ábrázolása ez, ahol a szerelmi halál okozója. Stuck, a müncheni Jugendstil már elismert vezéregyéniségeként, új alkotását Budapest előtt néhány hónappal kiállította a bajor fővárosban. A kritikusok az addigi legjobb munkájaként üdvözölték - a teljes életművet ismerve sem került sokkal hátrább a rangsorban. Ugyanakkor a prüdéria is megszólalt, nem eredménytelenül: rendőrileg tiltották fényképének elhelyezését a kirakatokban. Annál figyelemreméltóbb a hazai vásárlóbizottság döntése. Akaratukat azonban nehezen érvényesíthették. Wlassics Gyula közoktatási miniszter „nem fogadta el a bizottság kijelölését, a mi most először történik" - adja hírül a Vasárnapi Újság. A bizottság újra összeült s három szavazattal kettő ellen, újra csak Stuck képét ajánlotta, bár csökkent árért. „A vétel ellen nyilatkozott Than Mór, a képtár őre; s a műértő közönség nagy részének sem tetszett a kép." A Magyar Nemzeti Múzeumból került a Szépművészeti Múzeumba, a háborúig többször szerepelt külföldi kiállításokon is (Velence, Berlin stb.). 1945-től raktárban pihent 1993-ig, az újjárendezett 19. századi állandó kiállítás megnyitásáig. Ez alkalomból restaurálták, besötétedését, a festékhez használt aszfalt káros hatását azonban alig lehetett orvosolni. Irodalom A kormány müvásárlása a nemzeti múzeum számára. V. U. 1896, 27-28; Pasteiner Gyula: A Képzőművészeti Társulat téli tárlata. In: Budapesti Szemle 1896, 163-164; Csánky 1939, 84; Heinrich Voss: Franz von Stuck. Werkkatalog der Gemälde mit einer Einführung in seinen Simbolismus. München 1973, 273. SZM Itsz.: 124. B C. B. III. 5.14. EGIDE ROMBAUX (1865-1942) A Sátán leányai 1900-1903 Töchter des Satans 1900-1 903 mészkő; 205 x 1 51 x 1 08,5 cm j. I. j.: EGIDE ROMBAUX A századvégi belga szobrászat hirtelen Európa élvonalába tört. Képviselői kellő súllyal jelentek meg Budapesten a Képzőművészeti Társulat tárlatain is, és az állami vételek - 1890