Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - III. Állami műpártolás

csatát' feltüntető kisebb festményét, mely a műcsarnok kiállításából ismeretes, a nemzeti múzeum megvásárolta. A híres lengyel művész a kép árát tetemesen leszállította, mihelyt megtudta, hogy múzeumunk akarja azt megvásárolni" (1880. június 20.). Irodalom Csánky 1939, 65.; Juliusz Starzynki: Jan Matejko. Varsó 1973, kat. sz. 94; Das Zeitalter Kaiser Franz Josephs. Ausstellungskatalog. Grafenegg 1984; Ewa Micke-Broniarek: Matejce w ho/dzie... W stulecie smierci artysty (Kiállítási katalógus) Múzeum Narodowe. Warszawa 1993, 54. sz. SZM Itsz.: 102.B T. F. III. 5. 3. FERNAND KHNOPFF (1858-1921) Patak Fosset-nál 1897 Bach bei Fosset 1897 olaj, vászon; 40 x 32 cm j. I. b.: F. KHNOPFF Az állam az 1 902-es tavaszi nemzetközi kiállításról vásárolta meg a képet, amely korábban már bemutatásra került a müncheni Sezessionban (1898), valamint Termond-ban (1899). A műcsarnokbeli kiállításra Khnopff hét művet küldött, amelyeket a jelentkezési adatlap tanúsága szerint hármas tematikai csoportosításban képzelt bemutatni. A gondolatilag és a tényleges elhelyezésüket tekintve is szorosan egymás mellé rendelt egységek témái: Álmok (három színes rajz), Magány (hármas pasztellkép) és Képek természet után (három olaj tájkép). Khnopff festészetében a tájképnek némiképp alárendelt szerep jutott, de a Budapestre küldött instrukciói is jelzik, hogy ezekre egy átfogó idealista élet- és természetkoncepció értelmében tekintett. Az ember jelenlétének teljes hiánya jellemzi e tájképeket. Gyakran visszatérő elemeik a belga Ardennekben lévő birtok, Fosset környékének természeti motívumai. A múló benyomások rögzítése helyett a táj sejtelmes, immateriális arcát emeli ki ez az 1897-ben festett erdőrészlet is. A szinte monokróm képen főként az egyeduralkodó zöld tónusok vibrálása és áttetszősége idézi elő a transzcendentális hangulatot. Khnopffot már a kortárs kritikusok a legnagyobb belga szimbolistának tartották. 1902-es budapesti bemutatkozását azonban a hazai sajtó még tartózkodással fogadta. Ez a „különc művész, misztikus dolgokkal" (Vasárnapi Újság, 1 902. április 1 3.) nálunk nem talál olyan visszhangra szereplésével, mint Európa-szerte. Irodalom Csánky 1939, 52; Fernand Khnopff. Paris, Musée des Arts Décoratifs - Bruxelles, Musées Royaux des Beaux-Arts de Belgique - Hamburg, Kunsthalle. Paris-Bruxelles-Hamburg 1979-80, kat. sz. 96; Tokyo 1994, kat. sz. 13. SZM Itsz.: 42. B